Szórakozottság vagy feledékenység?
Látogatók száma: 49
Ezt sajnos már képtelen vagyok eldönteni. Vagy nem merek mélyebben belegondolni? Meglehet. Átlagosan hat-nyolc hetente megejtek egy nagybevásárlást, amely két dolog miatt is nagynak számít: egyrészt megveszem a háztartáshoz szükséges vegyszereket, kegyszereket, tartós élelmiszereket, másrészt elég sokba kerül, ráadásul szinte minden esetben egyre többet kell ugyanazokért az árukért fizetnem.
Ma kora reggel ébredtem és elhatároztam, hogy abszolválom a nagybevásárlást, mert a mosóporból éppen annyi van, ami egy mosásra talán elég lesz, az öblítős flakon alján is alig lötyög egy kevéske, a fogkrémes tubus is rendkívül lapos. Megreggeliztem és elővettem egy cédulát, hogy összeírjam, mire van szükségem, mert egyetlen fillérrel sem akarok többet költeni a szükségesnél. Arra is jó a bevásárló lista, hogy nem ad hoc vásárol az ember, hanem céltudatosan.
Megnéztem a neten, hogy reggel hétkor nyit az áruház, így bátran elindultam nyolc órakor, akkorra biztosan feltöltötték a polcokat, pikk-pakk gyorsan összeszedem, ami kell és kilencre itthon leszek.
Még kévét sem főztem, megelégedtem azzal az egy korttyal, ami még estéről a kiöntőben maradt. Szóval, kell vagy két bevásárló szatyor, meg a kocsikulcs, a mobil, és máris indulhattam. Alig volt forgalom a Fehérvári úton, gyorsan a Savoya parkba értem. Első utam a Nemzeti Dohányboltba vezetett, mert még este elfogyott a cigarettám és nikotin hiány tüneteit véltem felfedezni magamon. Rögvest rá is gyújtottam és a szabadba kihelyezett csikktartó társaságában elszívtam egy cigarettát. Ha lúd, akkor az legyen kövér, a dohányboltban automatából vettem egy kávét, és mint akinek semmi dolga, iszogattam a kávémat és füstöltem, mint egy kisebb gyárkémény. Közben elnéztem a vásárló társakat, akiknek többsége nyugdíjas volt, a kisebbséget pedig a babakocsikat toló kismamák alkották.
Amint betoltam az üzlettérbe a bevásárlókocsit, rögvest felforgattam a táskámat, keresvén a bevásárló cédulámat. Csakhogy azt otthon hagytam a konyhaasztalon.
Megy ez fejből is, biztattam magam és nekivágtam a nagy bevásárlási kalandnak. Hogy mi ebben a kaland? Ó, hát mi más lenne, minthogy szinte havonta átrendezik a többszáz négyzetméteres eladóteret, bóklászásra, keresgélésre késztetve a vevőt, hátha megvesz olyan árut is, aminek megvásárlása nem szerepelt a terveiben. Nem, engem nem paliznak be ezzel a kereskedelmi fogással, csak azt veszem meg, amit eredetileg is szándékomban állt. Egy, azaz egy dolognak nem tudtam ellenállni, a géles ironnak, mert azt több helyen kerestem és nem találtam, ráadásul itt olcsóbban is adták.
Tíz órára értem haza. Elpakoltam, megnéztem a számlát, mert mindig megnézem, nehogy valaminek elüssék az árát. Stimmel valamennyi tétel. Meglátom az itthon felejtett cédulát. Ohó, akkor megnézem, megvettem-e mindent, amit felírtam? Megvettem. Büszke lehetek magamra. Csak az iron nem szerepel a listán.
Főztem egy igazi kávét, s miközben iszogattam, rádöbbentem, ó én balga, feleslegesen vagyok büszke magamra! Nem nehéz cédula nélkül vásárolni! Hiszen hosszú évek óta rendszerint ugyanazokat veszem, legyen az mosópor, fogkrém, öblítő, kávé, liszt, egészen a WC papírig bezárólag.
Így persze könnyű bevásárló lista nélkül vásárolni!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az engem is bosszant a boltban hogy úgy átrendezik olykor hogy térképpel lehet megtalálni egyik másik árucikket.
Ma voltam én is bevásárolni és sikerült a listámon szereplő összes dolgot beszerezni :)
Puszi