Születés

Látogatók száma: 58

Íme az én tanulópénzem. Szavakban, képekben. (B.Ice javaslatára itt rajzolom meg)

Rózsa arcú, álmodó rút kis verdeső madárka,
hórihorgas sas árnyékában lépked.
Ketten együtt, zuhannak, szél, vihar,
ellenszegülés, küzdelem.
A szárnyalás csak álom,
hisz oly nehéz követni a büszke vadat.
Kicsiny álmodozó ráemeli riadt tekintetét,
botladozva fel-fel száll,
de magas az ég, mázsás súlya nyomja a föld felé.
Fél, de még hisz, remél.
Sast a zsákmány híven követi, a végtelen
ködös és rémisztő világban, mélységek,
gátak, falak, csikorgó hangok, rút magány.
Sodrás, áramlás, lehunyt szemek. Vak csend s egy élet,
mi megfakad, ott a kicsiny jószág szíve alatt.
Sarj, utód, jövő? Merre tovább?
Zokog a lelke. Retteg. Könnye nem apad.
Nem tetszik a világ. Fáj az árnyék, zabolátlan düh!
Hasít a fény, széttép. Őrjítő indulat!

Az idő lejárt, eljött a pillanat,
reszketve hajt fejet most is. Magányosan.
Egy ébredő dobbanás. Kiáltás. Idegen hang.
Sóhaj és várakozás. Születni fáj, mindkettejüknek.
Egymás szemébe néznek. Felvillanó képek.
Zokogás, ölelés, vad szívdobogás, remegés,
élet, duzzadó érzések, válasz, meggyőződés.
Megszűnik a kérdés, a hitvány magány,
csak ketten léteznek, a vér, a szív, a test és a kötelék,
mely erőssé, anyává és gyermekévé teszi őket
szétszakíthatatlanul, könnyekben születve.
Mert egyszerre jöttek ők világra, az az éjszaka
naggyá teszi, érleli, növeszti a kis anyát s
melengeti, babusgatja magzatát.
Egyetlen születés, két új fény. Anya és gyermeke
ragyogó hajnalpír, mosoly, öröm, elhatározás.
A kismadár nem várja többé a csodát,
mert már tudja a sas bár félelmetes,
ő színes új tollaival és gyermekével tökéletes, teljes egész.

A sas elrugaszkodik a szirtről,
ami már nem otthona, nem vonzza többé,
új hazát keres. Már másra vágyik.
Lebeg, szárnyal s a csúf kis madárka tekintete
gyermekén pihen. Megszűnik az árnyék,
a fény többé nem mar, nem kínoz.
A csodás ébredés, elhozta számára a kiteljesedést.
Szárnyakat, tollat és karmokat növesztett,
tűz ég szemeiben, felnőtt s anya lett.
Ez repíti oly magasra, amiről eddig csak álmodott.
A végtelen cseppje ereiben lángol,
mutatja az utat a kicsinyke utódnak,
vigyázva, el ne takarja a ragyogó napot.

A sas büszke állat. Fenséges. Odafenn a másik szirten.
A kicsiny rózsás arcú álmodozó is ma már csak emlék.
Talán nem is létezett. Kinőtte a fészket.
A tűzmadár és a sas másra született.
Naggyá és színpompássá tettél. Hálás köszönet.

Egy valódi újjászületés emlékére.

kép: internet