Születésnap
Látogatók száma: 55
Az éjjeli lámpa fénye belesápad az ablakon beáradó reggeli napfénybe, és ezzel kezdetét veszi az újabb nap, fogyasztva az érettségiig hátralévő időt. Péntek van, a hét utolsó tanításai napja, amely Gerda kedvenc hétköznapja, mert másnap a tétlen szombat következik, majd a családdal töltendő vasárnap, amikor végre találkozhat az öccsével és a húgával is, vagy az apjánál, vagy az anyjánál múlatva az időt.
Negyed hétkor automatikusan bekapcsol a rádió, minden nap erre ébred, és olyan jó hétvégeken tovább lustálkodni, annak tudatában, hogy nem kell iskolába menni. Ilyenkor percekig bámulhatja a mennyezeten az ablak előtti fa széljárta lombján átszűrődő napsugarak játékát, beleképzelhet figurákat, vagy éppen elmerenghet a tennivalóin. A tizenkilencedik születésnapját kár lenne elrontania a matematika dolgozattal, inkább ma nem is megy iskolába, majd a nagyanyja ír neki orvosi igazolást. Lekapcsolja az éjjeli lámpát. Apja fizeti a lakás rezsijét és több alkalommal megjegyezte, hogy túl magas a villanyszámlája, ám Gerda csak hümmögött, nem meri bevallani, hogy másfél éve nem mer sötétben aludni, fél egyedül a kétszobás lakásban, pedig pontosan tudja, hogy a társasház lépcsőházát kamerák védik, ráadásul az alatta lévő szinten laknak a nagyszülei, akik bármikor a segítségére sietnek. Egyedül a barátnője, Liza tudja ezt a titkát, aki kellőképpen irigyli is az önálló lakásért, még jobban azért, hogy abban egyedül lakhat, és nem kell elviselnie a szülei és testvérei állandó jelenlétét, nem úgy, mint neki, mert hiába van önálló szobája, valaki a családtagok közül állandó jelleggel megjelenik nála. Gerda nem mer panaszkodni a barátnőjének, hogy az sem fenékig tejfel, ha egyedül van az ember, nincs kivel beszélgetni, ráadásul nagyanyja csak úgy papucsban, a legváratlanabb pillanatokban képes átjönni hozzá, ilyenkor ürügyként ételt, süteményt vagy gyümölcsöt hoz, és ugráltatja, hogy takarítson ki rendesen, látni a port a könyvespolcon, porszívózza ki a szőnyegeket, majd kisiet a konyhába, szemrevételezni a hűtőszekrény tartalmát, kiselejtezi belőle a régi ételeket, és megrója Grétát, a mosogatóban talált szennyes edények miatt.
Hetente kétszer házhoz jön az angol tanár, másik két napon, amikor nem tanít a nagyapja az egyetemen, őt korrepetálja matematikából és fizikából. Az ötosztályos gimnázium utolsó évében már nem tanulnak biológiát, így a főorvos nagyanyja már nem kínozhatja tovább, inkább foglalkozzon a hozzá hasonló nyugdíjas barátnőivel, de ne vele.
Felkel, kinyitja az ablakokat, és úgy találja, hogy kiváló lenne az idő egy nagy kiránduláshoz. Egyedül menjen? Az úgy unalmas, meg mersze sincs hozzá. De miért nincs? Elvégre a szülei is és a nagyszülei is felnőttnek tekintik, mindannyian magára hagyták, megtanulhatott mosni, vasalni, takarítani, elpakolni maga után, beosztani az idejét és a pénzét, ám mindezekért kemény árat fizetett, mert hónapokig úgy érzete, hogy nem szereti igazán a családja, sőt, kilökték az összkomfortos magányba. Bármikor mehet a szüleihez, mindkettőjük lakásához megvan a kulcsa, mindkettőben úgy áll a szobája, ahogyan hagyta, mégis azt érzi, hogy egyre jobban vendégnek tekintik.
Rászokott a kávéra, bekészíti a főzőbe, míg elkészül, addig kiválasztja a hűtőből a reggelihez valókat. Rántott húst eszik krumpli salátával, kenyér nélkül! Iszik hozzá egy pohár narancslét, és a kávé lesz a harmadik fogás, sok tejszínhabbal. Tulajdonképpen ma kellene megünnepelni a születésnapját, de erre szikrányi esélye sincs. Beteszi a húst a mikróba, míg melegszik, megterít a reggelihez.
Elutazik! Ez az! Mondjuk, elmegy Szegedre, süteményt eszik a híres Virág cukrászdában, utána végigsétál a Kárász utcán és estefelé már itthon lesz. Kiváló a vonatközlekedés, pénze is van, a keresztanyjától is kapott, hogy vegyen rajta magának ajándékot, és a hitelkártyáját is használhatja. Feldobja az ötlet, hogy végre egyedül utazik, nem apáékkal a Balatonra, vagy anyáékkal a soproni nagyszülőkhöz, még csak nem is az osztálytársaival közös kirándulásra, hanem egyes egyedül Szegedre!
A villásreggeli elmarad, arra már nincs idő. A rántott húst két szelet kenyér közé teszi, megissza a kávét és a narancslét, a krumpli saláta pedig visszakerül a hűtőszekrénybe. Villámgyorsan beágyaz, megnézi a laptopján a menetrendet, 7.53-kor indul az IC a Nyugatiból, 10.15-re Szegedre ér, visszafelé pedig a nemzetközi vonat 14.45-kor indul és 17.20-ra lesz a Keletiben.
Háromnegyed hét, ideje gyorsított üzemmódra kapcsolnia, amely nem jellemző rá, ám az adrenalin szintje oly magasra hág, hogy nem okoz problémát taxi rendelés, a gyors tusolás, a kétperces smink, és jegyváltás hét óra negyvenkor. Olvasnivalót is vesz az újságosnál, és kezdődhet a nagy születésnapi kaland. Gerda izgalmában elfelejt újságot olvasni, inkább a tájat nézi. Egyszer el kell kezdeni az önálló életet, nem sodródhat tovább, nem hagyhatja, hogy az apja és az apai nagyszülei döntsenek a sorsáról, melyekhez az anyjával együtt ők legfeljebb asszisztálhatnak, amennyiben egyáltalán hagyják nekik. Miért kell neki feltétlenül diplomát szerezni? Szívesebben lenne fodrász, vagy kozmetikus, azokra mindig szükség lesz, míg nők élnek a földön. Beadatták vele a jelentkezést három főiskolára, valamelyikre biztosan felveszik, mert fizetős diákokra szükségük van, s magolhat ismét három, vagy négy évig, izgulhat a vizsgák miatt. Elvégzi, efelől nem lesz semmi kétsége. A szüleinek sincs diplomája, mégis elboldogulnak.
Hess innen, komoly gondolat, ma ünnepelünk! – nyugtatja magát és fellapozza a bulvár hírekkel teli újságot.
Szegeden könnyen tájékozódik, járt már itt az apjával és a testvéreivel, meg az apja élettársával, a szép, ám jéghideg szívű Karolával. Villamos jegyeket vásárol és húsz perc múlva ott áll a Virág cukrászda előtt. A teraszon idősebb hölgyek kávéznak, élvezik a jó levegőt és a finom süteményeket. Bemegy a cukrászdába, végignézi a csodálatos torta és sütemény kínálatot, és tanácstalan, melyiket válassza, mert legszívesebben sorra kóstolná valamennyit, persze, ez lehetetlen. Végül kiválaszt három méretes tortaszeletet, kristályvizet kér hozzá és kiül a teraszra, javítandó az ottani vendégek átlagos életkorát. Ízlenek neki a sütemények, egyik finomabb, mint a másik. Pukkadásig jól lakik velük, mehet nézelődni. Egyik üzletből a másikba megy, szépek a márkás női divatáruk, időnként megtetszik neki egy szoknya, vagy blúz, megpróbálja, de nem veszi meg egyiket sem, egyedül egy pillekönnyű selyemsálnak nem tud ellenállni. Megszokta, hogy anyával vásárol, aki kitűnő ízléssel képes kiválasztani a divatos ruhaneműket, melyeknél arányban áll az ár és a minőség, ráadásul Gerda számára kényelmes a viselete. Nem könnyű feladat, hiszen Gerda nem vékony, igaz, nem is kövér, inkább erősebb, izmos testalkatú, a sok éves atletizálás következtében.
Háromnegyed háromkor felül a Bécsbe induló IC-re, mellyel legkésőbb fél hatra Pestre ér.
Tizenkilenc éves, felnőtt nő létére úgy viselkedik, mint a jó kislány. MI lenne, ha elmenne a büfé kocsiba és inna egy koktélt? A büfés csodálkozva méregeti a láthatóan egyedül utazó kislányt és elkéri a személyi igazolványát, mielőtt elkészítené neki a koktélt. Szolid gyereknek látszik, bár ki tudja. Alig egy évvel idősebb a lányánál, és igazán nem szeretné, ha baja esne.
Gerda magán érzi a büfés tekintetét, kicsit zavarba is jön miatta, mit képzelhet róla. Szeretné békésen elkortyolgatni a kellemes, nem túl erős italt, ám hiába fordít hátat a férfinek, a tekintete, mintha ezernyi tűvel szurkálná a hátát. Kipirul a koktéltól, melynek felét egy hajtásra megissza, csakhogy elfogyjon végre és visszamehessen a helyére. Elnyomja az álom, hiába küzd ellene, nem is baj, ha szundít egy órát, legalább kialussza a koktél hatását.
Arra ébred, hogy valaki rázza a vállát és németül beszél hozzá. Először nem is tudja, hol van, csak akkor tudatosodik benne a valóság, amikor megjelenik a nagydarab büfés és az őt ébresztgető kalauzzal heves párbeszédbe elegyedik. Odakinn a tájra borult az éj sötétje, nem tudja, hol van, csak az biztos, hogy ez nem a Keleti vagy a Nyugati pályaudvar.
Miért beszélnek németül? Hogy ne értse? Lehet, hogy elaludt és most Bécsben van?
A két férfi vitájából csak annyit ért, hogy a kalauz rendőrt akar hívni, a büfés meg nem akarja engedni.
- Gyere, velem kell jönnöd, vagy mehetsz a rendőrségre! – förmed rá a büfés, miközben megragadja a karját, és felrántja az ülésről.
A kalauz pipacsvörös, dühös arccal néz utánuk.
Gerda szemében fellobban a rettegés tüze, amikor a nagydarab és meglehetősen dühös büfés végighúzza a vonaton, egészen a büfé kocsiig, ott lenyomja az egyik négyszemélyes asztal ülésére, majd a pult alól hoz egy plédet és elébe dobja.
- Nos, kisasszony, takarózz be. Alhatsz is, ha akarsz. Készítek vacsorát, utána elbeszélgetünk. Négy gyerekem van, a legidősebb lányom veled egykorú. Ha ő lenne a helyedben, most kapna tőlem egy makarenkói pofont. Ne félj, nem bántalak. Reggel ötkor indulunk vissza. Azt mondtam, hogy az unokahúgom vagy, úgy is viselkedj nekem. Farkas Ferenc vagyok, a te Feri bátyád. Rántott hús lesz, sült krumplival, azt biztosan szereted.
- Apáthy Gerda vagyok, tessék csak Gerdának szólítani.
Marja gyomrát az éhség, a szája széle félelmében reszket, fogalma sincs, hol lehetnek. Feri bácsi zord külseje ellenére csupa szív ember lehet, ha unokahúgának hazudja és úgy is bánik vele. Dobogást hall, összerezzen, majd fáradt mosolyra húzódik szája, hát persze, Feri bácsi húst klopfol. Magára teríti a plédet, amely azonnal melegíteni kezdi fáradt testét és bátorságot önt belé, hogy nem lesz semmi baj, mindössze nagy kalanddal kezdi életének tizenkilencedik évét. Önálló nagy kalanddal. Elképzeli, amint nagyanyja papucsban felmegy hozzá és hiába csenget, nem engedi be, elvégre nincs otthon. Utána visszamegy a lakásába, ugrasztja nagyapját, hogy azonnal kerítse elő Gerdát, mert elkóborolt, biztosan az anyjához ment, ahhoz a nőhöz, aki nem tudott helytállni menyeként, és immár anyaként is levizsgázott előtte, aki miatt a fia otthagyta az egyetemet, pedig annyira bízott benne, hogy kisebbik fia is orvos lesz, ha már a nagyobb sem fejezte be az ELTE bölcsész karát. Papa azóta beszélt anyával, aki nem aggódik Gerda miatt, biztosan Lizával mentek moziba, ki mással lógna, mintsem az egyetlen barátnőjével és milyen jól teszi, élje az életét. Utána az apját hívják, aki nem ér rá, éppen sok a vevő az üzletben és a rózsadombi kuncsaftokkal kedvesen kell bánni, elbeszélgetni mindegyikkel, hogy nála hagyják a pénzüket. A húga edzésen van, az öccse meg különórán, ők ebben az időben elérhetetlenek. Megáll a nagy tekintélyű, parancsoláshoz szokott főorvos asszony tudománya, Gerda nincs sehol, elnyelte a föld és néma az okos telefonja, részint lemerült, részint meg a reggeli sietségben otthon felejtette. Igazából azóta kezdi megismerni nagyanyja igazi arcát, amióta vele egy házban lakik, ahogyan azt tették a szülei is, amikor összeházasodtak. Akkoriban is így viselkedhetett a nagyi, ugráltatta az anyját, mindenben a rosszat látta, nem csoda, hogy elköltöztek és a két testvére már a Budához közeli kisvárosban született.
- Nos, Gerda, parancsolj, hoztam a vacsoránkat.
- Köszönöm, Feri bácsi! Jó az illata! Ki tudom ám fizetni!
- Nem kétlem! Jobb, ha eszünk, mielőtt kihűl! Jó étvágyat!
- Köszönöm, viszont!
Bármennyire éhes Gerda, visszafogja magát és úgy eszik, ahogyan anyja tanította, komótosan, jól megrágva az ételt, nem, mintha annyira rágni kellene, mert puha a hús, szinte elolvad a szájában, a krumpli is olyan, mintha anya sütötte volna, egyedül a káposztasalátát tologatja a tányérján, annak idegen az íze. Vele szemben ül Feri bácsi, aki perceken belül eltünteti tányérjától a vacsoráját, megtörli a szalvétával a száját, majd felpattan és elviszi a terítékét. Két pohár kristályvízzel tér vissza, egyiket Gerda elé teszi, a másikat felhajtja és szótlanul figyeli a kislány minden mozdulatát.
- Fél óra múlva ideér a takarító, addig beszélgetünk, utána zavartalanul alhatunk reggel fél ötig. Félárbocon ég a világítás, mégis jól látlak. Azt mondtad, van pénzed kifizetni a vacsorát. Nem kétlem, mégis, légy a vendégem. Márkás, jó minőségű a ruhád, ápolt, manikűrözött a kezed, a cipőd többe került, mint a félhavi keresetem, a borravaló nélkül. Nincs ezzel semmi baj. Nekem azzal van gondom, hogy sebzett a lelked. Úgy nézel ki, mint egy madárka, akit kilöktek a fészekből, mielőtt megtanult volna biztonságosan repülni. Kislány, ideje bízni magadban, egyre messzebb lévő ágra repülni és megtanulni beosztani az erődet, hogy a visszautat is bírd szuflával. Az nem jó megoldás, ha magad előtt játszod a felnőttet, koktélt iszol, elkóborolsz. Láttam, amint kétségbe esetten keresed a mobilodat, hogy segítséget kérj. Elhagytad vagy ellopták, édes mindegy. Szerencséd van, hogy megmentettelek a rendőrségtől. Remélem, az én gyerekeim nem kerülnek hasonló helyzetbe. No, jól laktál? Egészségedre! Jön a takarítás. Pihenj, majd reggel felébresztelek.
Gerda szeretné megköszönni a vacsorát, a torkát azonban sírás szorongatja. Feri bácsi belelát lelkébe? Mire összekapja magát, a büfés már a takarítóval beszélget. Csekély német tudását összeszedve annyit ért belőle, hogy Alfréd grillázs tortát rendel a lánya esküvőjére, melyet Feri bácsi két hét múlva meghoz.
Reggel ötkor felébreszti az öreg, hogy kapja össze magát, mert az új személyzetnek azt mondta, hogy az unokahúga segít neki, és valóban beállhat kávét főzni, abból fogy a legtöbb. Gerda örömmel főzi a kávét, önti a termoszba és meglepi, hogy mennyire jól esik neki a munka.
Fél kilencre érnek a Keletibe, és búcsúzáskor szeretné kifizetni Feri bácsinak a vacsorát, ám a büfés méregbe gurul.
- Ne haragudjon, Feri bácsi, szeretném megköszönni a segítségét. Fogadja el tőlem ezt a sálat, vigye el a kislányának. Vadonat új, most vettem Szegeden.
Az más, azt elfogadja a büfés és küldi a lányt, mihamarabb menjen haza.
Gerdának otthon az első dolga megnézni a mobilját, és elolvasni az üzeneteit. Családtagjai, a nagyanyja kivételével, azt hiszik, hogy Lizáéknál aludt. Még csak nem is aggódtak érte! Nagyanyja mérges hangú üzenete is inkább a saját a sértődöttségéről, mintsem az unoka iránti féltéséről szólt. Lazításként teleengedi a fürdőkádat meleg vízzel, bőven önt bele a habfürdőből és a víz kihűléséig ki sem száll a kádból. Egyre csak a kalandján jár az esze, s utólag ijed meg, ha jobban belegondol a történésekbe. Mit is mondott Feri bácsi? „ Úgy nézel ki, mint egy madárka, akit kilöktek a fészekből, mielőtt megtanult volna biztonságosan repülni. Kislány, ideje bízni magadban, egyre messzebb lévő ágra repülni és megtanulni beosztani az erődet, hogy a visszautat is bírd szuflával.”
Nagyot csuklik Farkas Ferenc, a fenébe is, ki emlegeti? A konyhaasztalon ott találja felesége céduláját, rajta a teendőkkel. A családja kiment az anyósáékhoz, Szigetszentmiklósra. Feltesz egy kávét, elkészül, míg tusol. Majd dél körül alszik egy keveset, mert délelőtt muszáj összeállítania következő heti nyersanyagrendelést. Mi ez a táskájában? Ja, igen, a sál, amit Gerda küldött Szandikának. Kiveszi a puccos reklámszatyorból, kiteregeti. Szépnek szép, és valóban új. Megnézi az árcédulát, tizenkétezer-hatszáz forint. Annyiért szép is lehet.
A tus alatt állva nem hallja, hogy nyílik a bejárati ajtó. Szandika jött haza.
- Szia, apa! Elmentem a piacra, hoztam két kiló almát. Almás lepényt sütök, azt szereted. Megbeszéltem anyával, hogy este elmegyek veled, segítek a büfében.
- Ugyan, kislányom, ne fáradj. Maradj csak itthon, tanulj az érettségire. Nézd, mit hoztam neked!
Eláll Szandika szava, ilyen drága sálat vett neki az apja?
- No, de apa! Honnan volt erre pénzed?
- Neked küldte egy veled egykorú kislány.
Farkas Ferenc most kezdi érezni a fáradtságot. Pizsamában, fürdőköpenyben nehézkesen leül a konyhaasztalhoz, meginni a kávéját.
- Gyere, kislányom, ülj ide, elmesélem, mi történt.
Egy óra múlva Szandika összegyúrja az almás lepény tésztáját, majd letakarja pihentetni, és nekilát az alma töltelék elkészítéséhez. Dühösen reszeli az almákat, egyiket a másik után. Nem kell neki ez a flancos sál, majd megbeszéli Dóra nénivel, hogy vegye át tőle, a pénzt meg félre teszi. Kell az, ha majd egyetemre jár. Pénzügy szakos közgazdász akar lenni és bankban szeretne dolgozni. Ott jók a keresetek, és segítheti a szüleit, meg a testvéreit.
A szülei hálószobájának ajtaja félig nyitva, kihallatszik az apja horkolása, melyet még a körútról behallatszó forgalom zaja sem képes elnyomni.
Elkészül a töltelék, a fahéj illata betölti a konyhát. Kezet mos a mosogatónál, papírtörlővel megszárogatja a kezét, és mielőtt összeállítja a lepényt, előkeresi a harmadikos történelem könyvét, nehogy itthon hagyja, mert a munka közti éjszakai szünetben majd olvasgatja.
Egy pillanatra a nyitott ablak elé áll, lehunyja szemét és hagyja, hogy a nap megcirógassa az arcát.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Nekem tetszett a történet, de amit hiányoltam belőle, hogy senki sem köszöntötte fel Grétát, legalábbis nem esik róla szó. Azt csak én gondolom hozzá, hogy ennél szebb ajándékot nem kaphatott az élettől a születésnapján, mint ettől a jó embertől, aki gondjaiba vette..., ami ettől lett több, mint egy kaland.
Pussz
Nem vitte magával a telefonját, hiába hívták, a szüleivel meg hétvégén ünnepelnének.
Puszi: Yolla
Nekem tetszett a történet, de amit hiányoltam belőle, hogy senki sem köszöntötte fel Grétát, legalábbis nem esik róla szó. Azt csak én gondolom hozzá, hogy ennél szebb ajándékot nem kaphatott az élettől a születésnapján, mint ettől a jó embertől, aki gondjaiba vette..., ami ettől lett több, mint egy kaland.
Pussz