Teacher! Tell me what's my lesson!
2011. szeptember 19. - Látogatók száma: 62
Ha az ÉLET a nagy tanító, miért nem ad házi feladatot, s ellenőrzi is azt?
Tanár Úr/Nő kérem, adjon fel leckét nékem!
Na ilyet soha nem követeltem még.
Előttem a nagy könyv, The Big Buk. A súlya szinte elnyom, alig bírom.
Olvasni nincs merszem, csak belekukkantani. Így a tartalom szinte abszolút ismeretlen marad. De nem is hiányolom.
Vagy talán mégis, de ahhoz bátorság kell. Ösztönös bátorság, mint a kisgyermeké, aki épp felfedezi a világot.
Itt van, érzem, hisz már belelapoztam. Tetszett is meg nem is. Nagyon nem is. De biztos vannak/lesznek benne szép részek is, aminek hála a vége Happy End. Vagy nem. Talán ez csupán az olvasótól függ majd, és a végső konklúziótól. Az utolsó nagy számadástól.
Mi van, ha nincs is benne semmi, és én írhatom tele?
Atyaég, mi lenne benne?! Bábeli zűrzavar :)
Nézzük ebből a szemszögből.
Van, akinek kívül-belül szép rendezett a könyve. Hogyan csinálja?
Így született tán? Minden generációs tudás birtokában lett volna, már világra jötte pillanatában? Meglehet. Jó csillagzat alatt született.
Olyan is van, akinek csak kívül szép, de belül csupa sötétség.
Nem irigylem, lapjai mind csupa sár és dagonya.
Van, kinek rövid, de velős, akad olyan is, akinek hosszú, de szinte semmiről sem szól. Nincs benne feszültség, nem gyűrődnek a lapok.
De mi van akkor, ha valakinek sok-sok oldalon keresztül szinte üresek a lapjai?
Érezni lehet az űrt, de nem adja fel. Az olvasó tovább és tovább lapoz, hisz tudja, a változás eljő, és majd mindent elsöpör. Megtelnek színekkel, számokkal, ízekkel, illatokkal az oldalak. De mikor és hogyan és miért és kivel és......
Lecke van már?
Nem is volt!
Az ÉLET titokzatos és humoros tanító.
A cikket írta: Zsizsik
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ebben az a jó, hogy mindenkinek más van a könyvében, s magunk is írhatjuk. Jó a cikked, Zsizsik, kedves!
Üdv, Zsizsik
Hja, csak most olyan írhatnékom van, de nincs miről, ...+ imádnék úgy írni, mint Updike, de az nem én vagyok. (a francba, olyan irigy vagyok rá:P)
Kihívás lenne utánozni a stílusát, de beledöglenék, és nem menne, ...nem is megy. Hihetetlen, h. más mit tud véghezvinni a szavakkal. (Tudom, én is:P, de én másképp, és nekem sosem jó, ami én vagyok, én mindig más akarok lenni. Kívül, és belül is. Másra akarok hasonlítani:))
Egyébként meg, ha úgy is írnál -hiszem, hogy tudnál, ha nagyon akarnál- akkor sem lenne olyan, inkább Biás Updike.....amiről még nem tudom, hogy milyen, csak sejtem, de jó lehet. Annyira elcsépelt az a mondat, hogy "ne akarj más lenni, mint amilyen vagy" de akkor is igaz. Csak szerintem azt nehéz eltalálni, felfedezni, hogy milyen vagy/vagyok/vagyunk. Ehhez idő kell és türelem, no meg figyelem, vagy fegyelem....ki tudja :)
balance....vetkezz vissza valamennyicskét :)
Kihívás lenne utánozni a stílusát, de beledöglenék, és nem menne, ...nem is megy. Hihetetlen, h. más mit tud véghezvinni a szavakkal. (Tudom, én is:P, de én másképp, és nekem sosem jó, ami én vagyok, én mindig más akarok lenni. Kívül, és belül is. Másra akarok hasonlítani:))
Vmikor a múltban, férfiak hatására levetkőztem gondatlan, mindent a másikra zúdító részletező énem, gondolataim, és csak kopár, szikár szavak maradtak bennem.:)
Még mindig Updike:)
Úgy irigylem azokat, akiknek ennyi gondolatuk van, vagy inkább, akik így le tudják írni. Én nyers vagyok, csupasz húsától megfosztott csontokat zörgetek mindig csak az olvasó elé.
Ez most csak Updike hatása volt:P
Puszi, Zsizsik
Még mindig Updike:)
Ez most csak Updike hatása volt:P
Most nem merem elárulni, hogy az enyém milyen… :)))
Vagány a fotó!
Nem tudom a végét, de remélem happy lesz!!
:)
Vagány a fotó!
Ennek nagyon örülök Liz.....viszont a végét még ne tudd biztosan, nagyon-nagyon sokáig :)
Puszi, Zsizsik
:)
Az én könyvem vastag, színes betűkkel van teleírva, rendezett, gyöngy betűkkel és macskakaparással is.
Rengeteg kép van benne, és finom illata van.
Happy az eleje a közepe és a vége is!
:)
Puszi, Zsizsik
Rengeteg kép van benne, és finom illata van.
Happy az eleje a közepe és a vége is!
:)