Tényleg jobb félni, mint megijedni?
Látogatók száma: 74
Miért mondják, hogy jobb félni mint megijedni?
És biztos, hogy jobb?
Sokszor féltem dolgoktól, mindig van valami félnivalója vagy aggódni valója az embernek. Ez csak természetes, hozzá tartozik az élethez. És nincs is gond az apró cseprő dolgokkal, kisebb-nagyobb hétköznapi félelmekkel. Félünk a fogorvostól, a villanyszámlától, az áremelkedéstől, a jövőtől.
De néha vannak nagyobb félelmeink. És akkor előfordulhat, hogy bolondságot cselekszünk. Mert nyomás alatt nehéz tisztának megőrizni az elmét. Én volt hogy majdnem nagy ostobaságot követtem el félelmemben. Az volt csak a jó, hogy sokáig tartott a nyomás és közben volt idő gondolkodni. Kitisztult az ég, valaki segített egyetlen mondattal, amitől leesett, hogy még mindig én irányítom az életemet. Valamint nem kell olyat tennem, amit valójában nem akarok, sőt minden porcikám tiltakozik ellene. Aztán megkönnyebbültem, mintha egy sűrű, sötét felhő felszállt volna az elmémről. Nem volt könnyű.
Régebben, amíg gyereklány voltam a többieknek soha nem sikerült megijeszteni, olyan ostobaságokkal, mint hogy hirtelen befogták a szemem vagy váratlanul tettek valamit. Soha nem voltam ijedős.
De ma másodszor ijedtem meg úgy rendesen életemben.
Az első tavalyelőtt télen volt. Hajnalban a mobilommal világítva botorkáltam ki a kocsihoz a 30cm-es hóban. Korom sötét volt, sem a csillagok, sem a hold nem világított az égen. Nálunk nincs közvilágítás, és nem is lakik senki a közelben, télen pedig különösen nem. Hozzánk még a madár se három napi hideg élelemmel, hanem egy egész túlélőkészlettel jár.
Szóval botorkálok a 100m-re levő kocsihoz, hogy munkába menjek. Nem látok semmit, mert a mobilom éppen csak világít valamit a színes képernyővédő miatt. De tudom az utat, semmi vész, csak kicsit csúszik az út és rövidebb a bakancsom, mint a hó. Tehát koncentrálok erősen, hogy megmaradjak a lábamon. Még soha senkivel nem találkoztam ilyenkor, ilyen hajnalok hajnalán.
De egyszer csak teljesen váratlanul egy vidám férfihang rám köszönt, jó reggelt kívánva. Na, akkor megijedtem, de nagyon. A lábaim el akartak folyni alattam, nem tudtam beszélni, mert a nyelvem szinte megbénult a számban. Csak dadogtam, hogy de megijesztett, és csak tizedik nekifutásra sikerült kinyögnöm, hogy különben jó reggelt. Gyorsan levánszorogtam folyékonnyá vált lábaimon a kocsihoz, gyorsan beugrottam és magamra zártam az ajtót. Még órákig a hatása alatt voltam.
Második komolyabb ijedelmem most történt.
Békésen ülök itt a gép előtt, bár ez nem mindig egyszerű, és közben hallom, hogy kint egyre erősebben fúj, süvít a viharos szél. Esőszagtól terhes a levegő, ami beáramlik a padlásszoba ablakán. Eszembe jut, hogy nem takartam le a szénát, és baj lenne, ha elázna a munkánk gyümölcse.
Akkor felkeltem, fogtam a zseblámpát és lementem a szénaboglyához, ami ott van ahol a kocsi. Felöltözni nem vágytam, jól esett a friss szél, a jó levegő. Elindultam hát, felhős az ég, se a telihold, se a csillagok nem világítottak. Kismacskáink pedig a nyomomba szegődtek és követtek. Le is értem, megigazítottam rendesen a fóliát a szénán, majd indultam vissza a házba. Ahogy lazán megyek, közben a macskákat is hívva...egyszer csak megállt bennem egy pillanatra az ütő. A zseblámpám ugyanis rávilágított valakire. Valaki ugyanis szembe jött velem! Rettenetesen megijedtem, a másiknál nem volt zseblámpa. Beletelt 2 másodpercbe mire a talpától indulva a fejéig elértem a fénycsóvával, hogy ő a férjem és jött segíteni. De addigra már megint cseppfolyóssá váltak a lábaim és a nyelvem egy pillanatra megint megbénult a számban az ijedtségtől.
Erre a nagy ijedtségre aztán gyorsan megettem a maradék 3 palacsintát, pedig sosem eszek ilyenkor.
Aztán elgondolkoztam azon, hogy ha most nem a férjem lett volna az, akkor vajon lett volna-e erőm kiáltani, ha rosszban sántikál és megtámad? Vajon meddig tart a bénult állapot?
És vajon tényleg jobb félni, mint megijedni?
Szerintem egyik sem jobb a másiknál.
Mit gondoltok?
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
És majd jön a harmadik... és a ráadás:-)
Puszi:
Pinokkió
:)))))))))))
Puszi:
Pinokkió
Akkor jó, s legalább még sem vagy egyedül! pusszantalak Orsolya
Normál körülmények között pedig szeretek egyedül lenni. :)
Szia Luca! Jobb félni, mint megijedni, s nem tudom de nektek van-e kutyátok? Az idegeneket messziről kiszúrja egy jó házőrző, én javaslom, hogy ha nem érzed magad biztonságba legyen, igaz kutyán is át lehet gázolni, de esetlegesen egy eb a véksőgik harcol ha kell.....!
Az én Mackócskám nem régen megfutamította betörőket,olyat harapott bele, hogy azt hiszem egy életre megjegyezte, hogy ne nyúlkáljon a kapuhoz, s ami a legrémisztőbb, hogy a lányom meg itthon volt, s a redőny mögül nézte végig!
Így kutyán még nagyobb becsbe van tartva, soha nem lehet tudni. Ezt csak azért írtam le, hogy ha kutyus lenne jobban éreznéd magad, de ez csak egy meglátás! Gondold át! Szép napot kívánok Orsolya
Van két foxi-keverékünk. Mindenkit jeleznek. :)
Régen volt egy kuvasz-labrador keverékünk, ő volt a mindenem, de meghalt sajnos. :( Egy fehér óriás volt.
Mondjuk a kutyák meg vannak kötve, kerítésünk meg nincsen, szóval... Egy időben fejszét tartottam a bejárati ajtónál... :)))
Persze nem kellett használni. Szerencsére.
De már 3,5 éve itt lakunk, már nem félek. Pedig Gábor egy hónap múlva megint kemoterápiára megy... tök egyedül leszek a prérin napokig. De ilyenkor az se jó, ha van itt valaki, szívesebben nyűglődöm egyedül.
Szia Luca!
Teljesen át tudtam érezni az érzéseidet, amikor féltél. Erre csak azt tudom mondani, olvasd el a "Félelem" c. írásomat. Körülbelül azt fogod te is érezni, amit akkor én.
Puszillak!
Éva
Megkeresem majd! Csak most még lóg a nyelvem a szénabehordástól. :)
Puszi!
Luca
Az én Mackócskám nem régen megfutamította betörőket,olyat harapott bele, hogy azt hiszem egy életre megjegyezte, hogy ne nyúlkáljon a kapuhoz, s ami a legrémisztőbb, hogy a lányom meg itthon volt, s a redőny mögül nézte végig!
Így kutyán még nagyobb becsbe van tartva, soha nem lehet tudni. Ezt csak azért írtam le, hogy ha kutyus lenne jobban éreznéd magad, de ez csak egy meglátás! Gondold át! Szép napot kívánok Orsolya
Teljesen át tudtam érezni az érzéseidet, amikor féltél. Erre csak azt tudom mondani, olvasd el a "Félelem" c. írásomat. Körülbelül azt fogod te is érezni, amit akkor én.
Puszillak!
Éva
Szia Luca!!!!! Jobb félni, mert ha az emberre hirtelen ijesztenek rá az Nagyon szörnyű tud lenni!!!!! Nagyon izgi lett a történeted!!!! Elképzeltem! Puszi: Monic
Most ahogyan ezt elolvastam azt hiszem elbizonytalanodtam kissé. Azt hiszem ezt a szólást azért használták, vagy használják, aki nem fél semmitől és nagyon magabiztos, az könnyen megrémülhet talán úgy mint Te, ha teljesen félelem nélkül él.
Én nagyon sokat félek, és tartok a mindennapok helyzeteitől s talán ezért is nem ijedek már meg bizonyos helyzetekben, mert sokszor a legrosszabbra is előre felkészülök. Aztán amikor nem következik be csupán megkönnyebbülök, de nem ijedek. Igaz ez sem olyan jó, mert így míg ki nem derül az igazság, magamat paráztatom halálra.
Amúgy valóban jó, hogy a férjed volt és segíteni ment. Bátor vagy. Üdv Éva.
Én nem is tudom, hogy mi lett volna, ha valaki más az. Nem tudom, hogy olyan állapotban képes lettem volna-e védekezni, ha arra van szükség. Félek, hogy nem.
Ilyesmi állapotban lehetnek szegény növényevők, amikor rájuk ordít az oroszlán. Megdermednek a félelemtől. De ők csak egy pillanatra. Ám ez a pillanatnyi késedelem az életükbe kerül.
Amikor ideköltöztünk a prérire pár napig féltem elaludni este, hogy mi lesz, ha valaki be akar törni. Aztán rájöttem, hogy így nem lehet élni, se aludni. Végül megszoktam. Ma már akkor se félek, ha napokig egyedül vagyok. Persze van tervem esetleges betörésre. :)
Én nagyon sokat félek, és tartok a mindennapok helyzeteitől s talán ezért is nem ijedek már meg bizonyos helyzetekben, mert sokszor a legrosszabbra is előre felkészülök. Aztán amikor nem következik be csupán megkönnyebbülök, de nem ijedek. Igaz ez sem olyan jó, mert így míg ki nem derül az igazság, magamat paráztatom halálra.
Amúgy valóban jó, hogy a férjed volt és segíteni ment. Bátor vagy. Üdv Éva.