Erotikus
Vádlott
Látogatók száma: 95
A Bíróság összeült.
- Felszólítom a vádlottat, hogy álljon fel!
Ő felállt. A vádlott egy átlagos külsejű ember volt. Barna szem, barna haj, semmi rendkívüli, semmi feltűnő. Átlagos. Olyan volt, akit senki sem vett volna észre, ha az utcán szembejön vele. Láthatatlan volt, beleolvadt a környezetébe.
Szomorúan és csalódottan állt a vádlottak padjánál. Várta, hogy ismertessék a vádpontokat.
- A vád többrendbeli házasságtörés, paráznaság, megtévesztés, félrevezetés, kettős élet. Mit hoz fel a mentségére? Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
A vádlott némán bámult a bíróságra. Látta a szemükön, hogy már a szívükben elítélték őt, és ő hiába is szólna bármit. Ezért elhatározta, hogy egy szót sem fognak kihúzni belőle. Az ügyvédje felállt mellette.
- Kérem, tisztelt Bíró úr, tisztelt Bíróság, vegyék tekintetbe, hogy ügyfelem három évtizede ápolta a házastársát, amikor kettős életbe bonyolódott, de ez nem akadályozta meg őt a kötelességei további teljesítésében. Nem hagyta el a házastársát és nem is állt szándékában.
- Milyen oka volt a házasságtörésnek?
- Ügyfelem nem házasságtörő, csupán titokban fellázadt a sorsa ellen, és több boldogságot és örömöt kívánt magának, mint amit neki szánt a sors. Ezért kialakított önmagának egy párhuzamos életet, egy fantáziavilágot. Ahová elbújhatott, ahol önmaga lehetett, nem pedig csak a házastársának az ápolója. Egy másik világot, ahol szabad lehetett és boldog, ahol álmodhatott nagy álmokról. Ugyanúgy, mint bármely más ember megteheti a valós világában, de amit ő nem tehetett meg.
- Ez a beteg házastársának a hátrányára vált!
- Nem, tisztelt Bíró úr! Mivel ügyfelem a párhuzamos világában boldog és szabad életet élt, így a valós világában is boldogabb lett, ami kifejezetten hasznára vált a súlyos beteg házastársának, hiszen így hozzá is több türelme lett. Szeret-teljesebben tudott bánni vele. Végeredményben ügyfelem párhuzamos világa mindkét fél előnyére vált, hiszen mindketten boldogabbak lettek.
- De a vádlott, a ... hm... párhuzamos világában házasságszédelgést követett el több személlyel is.
- Tiltakozom Bíró úr! Az ügyfelem senkinek sem ígért semmit, és mindenkivel őszinte volt, akivel kapcsolatba került. Ügyfelem a párhuzamos világában mindenkinek megmondta, hogy ő kicsoda. Ostobasággal vádolhatjuk őt, hiszen, ha nem ilyen őszinte, akkor soha nem kerül ilyen helyzetbe.
Több figyelmeztetést is kapott, hogy ne adja ki magát, de sajnos nem fogadta meg a tanácsot.
- Kik tanácsoltak neki ilyet?
- Olyanok Bíró úr, akik az ügyfelem párhuzamos világában, maguk is párhuzamos világokban éltek.
- Khm... - köhintett a bíró. - A bíróság visszavonul.
Pár óra múlva.
A bíró felállt.
- A Bíróság ítéletet hozott: A vádlott többrendbeli házasságtörés, paráznaság, megtévesztés, félrevezetés, kettős élet bűnében: nem bűnös.
A hallgatóságon örvendező moraj futott végig, keresztezve a káromkodó morajjal. A bíró folytatta.
- Azonban a vádlottat bűnösnek találtuk ostobaság, naivság és hiszékenység bűnében. A büntetése hat hónap letöltendő pszichoterápia a Párhuzamos Megyei Klinika B. osztályán.
A bíró az ítélethirdetés végén a vádlottnak szegezi a kérdést:
- Volna-e még valami hozzáfűzni valója?
- Volna, Bíró úr, de azért szerintem külön büntetés járna.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Cikkíró!
Amíg a valós világban felelősség és teher nehezedik a vállakra, addig szükség lesz mindig az álomra. Mert ha nem, az ember beleőrül. Egyébként meg mindenkinek bizonyára vannak titkai, kinek mi a keresztje és álma, de az vesse az első követ a vádlottra, aki sosem vétkezett.
Pussz, Tündér
Egy boldogtalan házasságban élő, de a kötelességét teljesítő embert, aki boldogságra vágyik ki ne mentene fel a vádpontok alól? Hiszen ő is megtette saját magával. És azok az emberek, a sorstársai, akik hasonló életet éltek, mint ő szintén meg tudtak bocsájtani maguknak. Nem tehet róla. Neki is csak egy élete van... Amit nem értek. Miért kapott mégis büntetést? Mitől volt ő ostoba, naiv, és hiszékeny? :-)
Amíg a valós világban felelősség és teher nehezedik a vállakra, addig szükség lesz mindig az álomra. Mert ha nem, az ember beleőrül. Egyébként meg mindenkinek bizonyára vannak titkai, kinek mi a keresztje és álma, de az vesse az első követ a vádlottra, aki sosem vétkezett.
Pussz, Tündér