újabb események régebbi események további események
12:43
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
12:37
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
20:31
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:09
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
19:02
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:50
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:02
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
07:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
23:09
Yolla módosította a cikkét
23:04
Yolla új cikket töltött fel
18:11
Black Ice új cikket töltött fel
15:34
emillio új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
08:52
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:26
Ilona új cikket töltött fel
14:53
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
17:05
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:39
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Valaminek a befejezése (A másik Én-em)

2011. szeptember 26. - Látogatók száma: 78

Most, hogy oly sok idő után megint itt vagyok, átnézve a régi cikkeimet, eldöntöttem, hogy befejezem a félbehagyott dolgaimat. Talán most sikerül.

Amikor, olyan kurtán furcsán eltűntem, elsősorban a betegségem okozta kellemetlen tünetek voltak az elsődleges befolyásoló tényezők. A másik ok a vélt, vagy valós sértettségem. Akkor írtam egy -két ironikus cikket magamról, és megígértem benne, hogy "kezelem" magam és megjavulok, megigértem magamnak, hogy visszaszerzem régi önmagam. Nos, elmondanám mire jutottam, ha megengeditek (ha nem engeditek akkor is elmondom, legfeljebb nem olvassátok végig). Talán vannak még köztetek, akik emlékeznek a fent említett cikkekre, ha nem... akkor csak annyit, hogy félig ironikusan önként vállaltam egy nagyon szarkasztikus kezelési módot (persze csak szóban) és megígértem, hogy beszámolok róla.( Volt egy ember, aki hitt benne.) Az elején viccnek szántam, fanyar humorom nem jött le az olvasók felé. Akkor kezdtem átgondolni, hogy lehet, beletaláltam a saját hülyeségem közepébe? Minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban kezdtem elhinni azt, amit leírtam. A végén már tényleg nem tudtam, hogy kislány vagyok-e vagy sem. Az, hogy az alkalmazott "gyógymód", vagy a sok töprengés, de valami az agyamra ment, kezdett üldözési mániám lenni, zavart a külső tér, volt olyan hét, hogy még a számítógépet sem kapcsoltam be. Menekültem minden elől, de különösen azok elől az emberek elől, akiket ismerek. Aztán elkezdtem alkalmazni az álltalam kitalált "gyógymódot" átvinni a gyakorlatba, és ekkor annyi, de annyi, vicces változat jutott eszembe, hogy a saját hülyeségemen is nevetni tudtam. Azt hiszem itt kezdődött a javulás. Na és most kapaszkodjatok, kezdek olyan lenni mint régen, megtaláltam a gyógymódot!!!!! De nem árulom el, sokkal érdekesebb ha mindenki saját magának egyénre szabottan találja meg. Csak meg ne ártson a sok töprengés......

A cikket írta: maresz058

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 5. 09:01

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 27. 20:23

A depire hajlamos emberek szoktak ilyet érezni. Vmi defekt az agyban. Örökletes.:P

Nincs semmiféle depire hajlamos ember, csak élethelyzetek vannak, amit jól vagy rosszul értelmezünk. Magunknak kell rendet tenni még a gondolatainkban is. Ez nem depi kérdése, hanem egy nagyfokú elhatározás, hogy változtatni akarok valamin. Vmi defekt? Szerintem mindenki agyában ott van, csak még nem tudja. :-)
2011. szeptember 28. 21:49

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2011. szeptember 28. 21:25

Kedves vagy Köszönöm!!!

:) Jóéjt!
2011. szeptember 28. 21:25

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. szeptember 28. 12:26

Szia Maresz! Mindenki életében különböző okok miatt kialakulnak lelki válságok sajnos:( Én is voltam így, ső ha vissza emlékszel már itt is...., de ma már tudom mit akarok és merre sokkal magabiztosabb, erősebb lettem erre - mint írtad - magunknak kell rájönni nekem is sikerült, de hogy hogy s miképp ez egy másik történet....!

Te is megváltoztál jó irányba s ennek örülök:)

Millió pusz Orsolya

Kedves vagy Köszönöm!!!
2011. szeptember 28. 12:26
Szia Maresz! Mindenki életében különböző okok miatt kialakulnak lelki válságok sajnos:( Én is voltam így, ső ha vissza emlékszel már itt is...., de ma már tudom mit akarok és merre sokkal magabiztosabb, erősebb lettem erre - mint írtad - magunknak kell rájönni nekem is sikerült, de hogy hogy s miképp ez egy másik történet....!

Te is megváltoztál jó irányba s ennek örülök:)

Millió pusz Orsolya
2011. szeptember 27. 20:23

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 27. 18:14

Szia Maresz!
Egyszer észrevettem, hogy a piacon vagyok és mégis magam... Ezt nehéz megmagyarázni, de olyan érzés, mintha nem érdekelne a külvilág. Ekkor elkezdtem tudatosan figyelni mindent és mindenkit. Teljesen más érzés volt;-) Szerencsére nekem csak átmeneti tér/idő beszűkülés volt, de érdekes...
Üdv,
Pinokkió

A depire hajlamos emberek szoktak ilyet érezni. Vmi defekt az agyban. Örökletes.:P
2011. szeptember 27. 19:25

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. szeptember 27. 18:29

Azért elárulhatnád!!!!! ..bár néha én is alkalmazom azt a gyógymódot, hogy régi, talán majdnem elfeledett történetekre gondolok,de általában sírás a vége!!! :D
Pusss: Angel

Hosszú volt amig eljutottam idáig, benne volt sok sírás is, még néha most is van,de azzal vigasztalom magam, hogy én vagyok túl érzékeny. A sírós történeteim, pedig megszépültek (fejben) és csak a jó részét "veszem" elő. Nem mindig sikerül,ezen még dolgozni kell.
2011. szeptember 27. 19:21

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 27. 18:14

Szia Maresz!
Egyszer észrevettem, hogy a piacon vagyok és mégis magam... Ezt nehéz megmagyarázni, de olyan érzés, mintha nem érdekelne a külvilág. Ekkor elkezdtem tudatosan figyelni mindent és mindenkit. Teljesen más érzés volt;-) Szerencsére nekem csak átmeneti tér/idő beszűkülés volt, de érdekes...
Üdv,
Pinokkió

Szia. Teljesen igazad van, de akkor érdekel a legjobban, amikor azt hiszed, hogy egyedűl vagy, meglehet tanulni vele élni. Nekem sokat segített, ma már egyszerre 3-4 dologra is odafigyelek, és teljesen ott vagyok, miközben látszólag egész máshol járok. pl. Elmegyek a közeli városba, ügyintézni, ha kivűlről nézném magam, teljesen átlagos, sietős "nőszemély vagyok", aki csak a saját dolgára koncentrál. Közben.. átgondolom a teendőimet, fejben eltervezem az aznapi otthoni teendőimet is, odafigyelek a körülöttem lévőkre, hallom amit beszélnek, tudok válaszolni a kérdésekre, úgy, hogy a saját gondolatmenetemet egy pillanatra sem szakítom meg. Mondjuk ez is sokkal jobban megy, ha valami fizikai megterhelés is ér pl. vezetek. Vannak benne nagyon szórakoztató helyzetek is.
2011. szeptember 27. 18:33

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 27. 18:14

Szia Maresz!
Egyszer észrevettem, hogy a piacon vagyok és mégis magam... Ezt nehéz megmagyarázni, de olyan érzés, mintha nem érdekelne a külvilág. Ekkor elkezdtem tudatosan figyelni mindent és mindenkit. Teljesen más érzés volt;-) Szerencsére nekem csak átmeneti tér/idő beszűkülés volt, de érdekes...
Üdv,
Pinokkió

Szeretek kiülni a parkba, a Feneketlen tóhoz,és csak figyelni,figyelni...érdekes emberekkel lehet "találkozni"! Az is érdekes,hogy más emberek is észreveszik ezt, és tudják, csak figyelek...azután jön a beszélgetés!! Nagyon jó néha! Puss: Angel
2011. szeptember 27. 18:29
Azért elárulhatnád!!!!! ..bár néha én is alkalmazom azt a gyógymódot, hogy régi, talán majdnem elfeledett történetekre gondolok,de általában sírás a vége!!! :D
Pusss: Angel
2011. szeptember 27. 18:14
Szia Maresz!
Egyszer észrevettem, hogy a piacon vagyok és mégis magam... Ezt nehéz megmagyarázni, de olyan érzés, mintha nem érdekelne a külvilág. Ekkor elkezdtem tudatosan figyelni mindent és mindenkit. Teljesen más érzés volt;-) Szerencsére nekem csak átmeneti tér/idő beszűkülés volt, de érdekes...
Üdv,
Pinokkió
2011. szeptember 27. 11:30

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 27. 08:22

Juj, és mit mondanak a hangok?!:D:P

A hangok? Ó azok csodálatosak, és teljesen velem vannak. A többi csak fantázia dolga.... ha van akkor minden van ha nincs.....
Szép napot neked.
2011. szeptember 27. 08:22
Juj, és mit mondanak a hangok?!:D:P
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: