Változás
2011. október 20. - Látogatók száma: 72
Miért? Mert ez jutott eszembe. Megszakad a szívem.
Amikor kicsi voltam, és növekedtem, fájt a lábam. Mert nőtt, fejlődött, változott, és ez fájdalommal jár....mindig. Vártam már, hogy megnőjek és vége legyen, de mindig figyeltem és berajzoltam az ajtófélfára, hogy hol tartok éppen.
Vártam, hogy elkezdődjön, vártam, hogy átéljem, és vártam, hogy vége legyen. Néha még a mai napig érezem a lábamban a fájdalmat. Azt mondtam....fáj és "mocorgós". Egyszóval változott.
Mostanság lélekben változtam, talán fejlődtem, s változok/fejlődök még mindig, töretlenül. Ez is fáj. Még jobban, mint a lábam. A lábamat nem éreztem, ha a figyelmem másra tereltem, játszottam vagy aludtam. A szív nem nyugszik, nem áll le, nem kapcsol ki. Szüntelenül dolgozik, dobog, érez. Nagyon jól megkonstruált masina, de éppolyan elcseszett is. Éppen ezért mindig fáj. Nincs szünet, pusztán enyhülés lehetséges.
A könnyek segíthetnek? Enyhíthetnek a szív fájdalmán, a fejlődés következményén? Kétlem. S most még alkalmam sincs rá. Gombóc a torkomban, akadozik a hangom, üveges a szemem, nagyokat nyelek. Hogy miért? Mert még nincs itt a bánat ideje. Meg kell várnom míg "csend" lesz körülöttem.
Olyan érzelmek születtek/születnek meg bennem, amikről úgy gondoltam képtelen vagyok a megélésükre. Mert erős vagyok, mert elkerülnek, mert kivédem. Tévedtem. Megtaláltak azok a kib@szott sárkányok. Hiába bújtam el, vettem álruhát....."kiszagoltak". S most eljött a harc ideje. Meg kell küzdenem, mert tudnom kell képes vagyok-e rá. Talán már vártam is, mint a lábfájást.
S, hogy milyen érzés ilyen állapotban minden mással foglalkozni, dolgozni, hallgatni, észnél lenni, nem befordulni, élni, létezni, vagy épp csak funkcionálni....? Pokoli, de ez egy szükséges rossz. Továbbra is a legfontosabb tényező az idő.
És igen, későn érő típus vagyok -ahogy fogalmaznának-, de legalább "érő". Úgy gondolom ez a lényeg. Nem az, hogy mikor, hanem az, hogy igen, valamikor.
Kép forrása: http://www.halmayrichard.hu/2010/12/01/hogyan-valtozzunk-meg-ujevi-fogadalmak-nelkul/
A cikk egy korábbi, privát blogbejegyzés
A cikket írta: Zsizsik
Hozzászólások
időrendi sorrend
Vigyázz magadra Zsizsik Drága! Kérlek!
Sajnálom...nem annyira szomorú ez. A kínai írásjelben a válság két szóból áll, a veszélyből és a lehetőségből. Ez számomra a változás.
Ahogy a lábfájásról is, a szívfájdalomról is ugyanúgy el lehet terelni a figyelmet. Már próbáltam, tudom, nem könnyű. Harc, bizony, kemény, de az a bizonyos lehetőség ott van állíthatom, nyerni fogsz, ha távolabb nézel, csak nem megy azonnal. Minden veszteséget, kicsit, nagyot, minden próbatételt problémát agyban át kell formálni, elfogadni, mert a miénk. Hozzánk tartozik. Mint a haj, vagy a kéz, csak ez egy folt a szívünkön.
Sok erőt hozzá. :)
Üdv: Ailet
Ne busúljál! Szebb napokat!!!!
Tyson
Most nagyon szomorú lettem…
Szia Zsizsik!!!
Ne aggódj, minden rendeződik majd!!!A szív sem fájhat örökké, egyszer ez is elmúlik...és őszintén remélem, hogy boldogan zárul majd!!!:)))
Szeretettel: Zaríta
Tudod, a Te szavaid mindig jólesnek. Köszönöm.
Ölellek, Zsizsik
A "mocorgós" láb vashiányt jelez. "Örökölhető", ... a vashiány örökletes, ezért is jellemzi inkább a nőket. Legalábbis én még még nem találkoztam ilyennek férfinél. Nőknél is csak a mi a családunkban, anyunak, és nekem van.
Ne aggódj, minden rendeződik majd!!!A szív sem fájhat örökké, egyszer ez is elmúlik...és őszintén remélem, hogy boldogan zárul majd!!!:)))
Szeretettel: Zaríta
Kívánom Neked!! Pusssz: Angyal
Szia Zsizsik!
Ez nagyon szomorú lett. Már a múltkor is azt éreztem, hogy nincs rendben, minden körülötted. Ugye rosszul érzi a béka?! Remélem!
Puszi,
Pinokkió
Igen, kissé szomorkásra sikeredett. Vannak ilyen időszakok, de, mint írtam, nem bánom. Egyszer fent, egyszer lent.
Üdv, Zsizsik
Ez nagyon szomorú lett. Már a múltkor is azt éreztem, hogy nincs rendben, minden körülötted. Ugye rosszul érzi a béka?! Remélem!
Puszi,
Pinokkió