újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Végső akarat (4)

Látogatók száma: 50

Tökéletesen értelek... Erre csak az lehet képes, aki állandóan jelen van, benned. Ismeri a napjaid minden percét, óráját... és az én vagyok, a józan eszed.

Örültem a napnak. Minden olyan békés, nyugodt körülmények között zajlott. Néhanapján kifejezetten szükséged van erre... Erőt kell gyűjtenem belőled, hogy aztán át tudjam neked adni, amikor kell...
Megnézted azt a hülye majmos filmet, amit ki nem állhatok, de beláttam, ezt végig kell néznünk, még szenvedések árán is...
Nem érvényesülhet mindig a te akaratod! Néha félre kell tenned a másik javára. Ez is egy jó irány, ha nem is a legjobb megoldás. De le tudtál mondani arról, amit te szerettél volna megnézni... A "Majmok bolygója"... nem éppen a legjobb választás, de legalább kis időre magad voltál és örülhettél annak, hogy ember vagy és nem holmi majom.... hanem egy gondolkodó, magasabb rendű lény.
Így is meg lehet közelíteni a kérdést, bár a kikapcsolódásnak nem éppen ez az eszköze, nem ezt képzelted el magadnak az estére. Hitted, vagy remélted, hogy jót cselekedtél ezzel, és megpróbáltál az ő szintjére süllyedni, és élvezni az élvezhetetlent.

Ő a gyereked! Lásd be végre! Meg kell őt értened! Mindenkit "szemétnek" tart, mert ez így igaz. Nem sok jó történt vele a múltban, de mostanság se. De én a te józan eszedben bízok, hiszen az vagyok... Neki nem énrám, hanem terád van szüksége!... Nem vagyunk egyformák, ezt be kell látnod. Benne még késlekedik a jó, de eljön, meglásd, reménykedjünk együtt. Talán úgy könnyebb lesz neked is elviselned.

A gondolataid most is egészen másutt járnak. Nem érted ezt a világot, megvallom én sem igazán. Mit lehetne tenni ebben a helyzetben, ha emberek, családok sokaságát sújtják a megszorítások, a körülmények... Milyen helyzet az - szerinted - hogy egyedülálló anyának, a fiatal felnőtt gyerekével együtt kell élnie..., mert az élete valahol kisiklott... nem kap munkát... Most nem feltétlenül csak rólad van szó, hanem az "özvegyről", aki alig annyi idős mint te, nehéz sora ellenére kénytelen a fiáról és unokájáról gondoskodni. Munkát vállal, amúgy megromlott egészségi állapota ellenére is. Őt ki tolerálja? Megosztja velük azt a kevesét, amije van. De mije is van - szerinted.... egy lakása?... Rengeteget számít, ezt tudom. Attól viszont nem lehet jóllakni! Gondolkodj! Az adósságokat fizetni kell! Hány ember élete forog veszélyben, manapság? A tiéd még istenes, annak ellenére is, hogy gondokkal küszködsz, de legalább magadban biztos lehetsz, hogy a hozzád tartozó problémáját előbb-utóbb meg fogod oldani. Az anyagi részét legalábbis... De ő meddig számíthat erre, az özvegy?

Ezen töprengsz... Tudom én! Segítenél, ha tehetnéd, de magadon sem tudsz, mert nem látja be a hozzád tartozó, hogy összébb kellene húznia a nadrágszíjat, hogy jussatok egyről a kettőre, mert másként nem fog menni. Ezért viaskodsz te nap mint nap nem csak magaddal, hanem vele... Bevallom, nehéz dió!

Egy új nap virradt, talán egy boldogabb... Tévedtem. A hajnalod szokványos. Megromlott egészségi állapotodat nem tudja tolerálni. Dühöng mint mindig, dörömböl, veri a falat. Nem éppen kellemes hangon adja tudtodra, hogy mennyire nem tudja elviselni a köhögésed... Van benne némi igazság. Ezt te csináltad magadnak... Visszafordítani nehéz, de tenni érte valamit csak egyedül rajtad múlik. Nosza rajta! Én is támogatom!
Van beutalód, csak fel kell hívni őket és kérni egy időpontot. Ennyit azért magadért - legalább - meg kell tenned... Ki tudja? Talán ettől jobb belátásra tér az is, aki per pillanat tőled, a kísérő tünetektől is szenved... hiszen ettől nem csak ő, te is...

Tökéletesen értelek... Erre csak az lehet képes, aki állandóan jelen van, benned. Ismeri a napjaid minden percét, óráját.... és az én vagyok, a józan eszed.

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves anyu!

Az előbb megfogalmaztam a mondandóm, de eltűnt - szokásához hűen - nincs türelmem megfogalmazni ismét az iméntit.

Szép napot neked! :-)))

Puszi,
Éva
Kedves Klári!

Nem az értetlenséggell van itt a baj... azt még megérteném... Hanem a felületességgel..., hogy ennek a sorozatnak előzménye van, amit - szerintem - még te sem ismersz és e nélkül pontozol.

Én igyekeztem megérteni a törekvéseidet. Most sem vagyok ezzel másként. Ez után sem leszek. De nekem is vannak érzéseim..., ami adott pillanatban erősebb még nálam is.

Helytállni nem könnyű semmilyen helyzetben sem. Ezt én már régóta tudom.
Ne adj nekem fel matematikai feladványokat!
Elméletileg ennek a sorozat résznek - az előzmények ismeretében - magasan bírnia kellett volna az össze többit. De csak én gondolom így...
Te voltál az első, aki értékelte.

Nem zavarna a pontozás..., ha elhagynák még jobban örülnék..., ha megmondanák a miértet is, az lenne az igazi. De arról legtöbbször hallgatnak...

Csak erről van szó! Semmi másról! :-)))

Puszillak,
Éva
Évám!
Értem a helyzetet,az én legkisebbem is még velünk lakik(félig-meddig).És sokszor de tudnám hogyan kellene alakítani az életét!De ez az Ő élete,lehetek bármilyen okos,neki magának kell döntéseket meghozni,élnie,úgy ahogy ő jónak látja.És ez nekünk nehéz:partvonalról nézni,úgy,hogy nem tehetsz semmit akkor sem,ha látod,rosszul dönt.De akkor szeretünk igazán,ha el tudjuk engedni és nem foljtogatjuk a szeretetünkkel.

"Ha szeretlek: ismerlek. És ha nem ismerlek, nem is szerethetlek igazán."

Ez egy nagyon nehéz útravaló. Egy szót elrejtettem benne. Azt, hogy "igazán". Az első pillanatban talán azt mondod: persze, ez így van, de aztán eszedbe jut, hogy hány embert ismersz, aki nem ismeri igazán azt, akit szeret, és mégis szereti - például a gyerekét.

Hány szerető anyáról mondható el, hogy ismeri a gyerekét? Hogy igazán ismeri. Hogy látja a lelkének megoldható és megoldhatatlan gubancait, tudja, hogy mit érlel a sorsa? Hány anya tudja, hogy valójában kit szült a világra?


Ehhez nem elég a legmélyebb érzés, aggodalom és ösztön. Nem elég az sem, hogy hús a húsából. Nem elég, hogy benne érlelődött, és sokáig az ő szívével élt. Ehhez már egy bölcs, mesteri tekintet kell. Kevés anya ismeri igazán a gyerekét.

Ez az útravaló azt mondja, hogy ha ez így van, és nem ismeri igazán, akkor nem is szeretheti igazán. Miért? Mert az anyai aggodalmával árthat neki. Azt hiszi, jót akar, és közben rosszat tesz neki - például nem tudja elengedni. Nem engedi felnőni, magához láncolja. Érzelmi karanténba zárja - merő "szeretetből". Látod, idézőjelbe tettem a szót, mert ez nem valódi szeretet. Érzelmileg forró és ragaszkodó, megóvó, de értelmileg vak, süket, ostoba és ártalmas.

"Jól csak a szívével lát az ember." Híres mondás, és nagyon szép, de nem igaz!

"Jól csak a szívével és fejével együtt lát az ember" - ez az igazság. Nem véletlenül van két szemünk. Csakis így látjuk plasztikusan a valóságot. Az a "harmadik szem" - mely a hagyomány szerint megvakult bennünk, s ami valaha a homlokunk középén volt - egyetlen szem volt ugyan, de egyszerre látott érzelmesen és értelmesen is. Nemcsak érző, de értő tekintet is volt. Az igazi szeretet nem lehet csak érzelmes, mert akkor nem tudod, hogy kit szeretsz. Belevetítesz a másikba valakit, aki nem ő.

Nem őt szereted, hanem azt a másikat, amit képzelsz róla, aki a lelkedben él. Ne félj megismerni a másikat, nemcsak szívvel, hanem értelemmel is, és ha majd egyszer felbukkan emlékezetedben ez a mondat, tanácsolom, hogy nézd meg fordítva is. Úgy is igaz.

Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá."
Nagyon igaznak érzem ezt az idézetet.Szeretettel:Anyu
Csak egy kérdés?
Ha most 3 szavazatod van és az ötödik * úgy negyedig van, akkor most az mennyi?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Klári!

Köszönöm, hogy életem egy részébe belepillantottál. Igyekeztem a legjobb formámat hozni, minden előzményt is belevonva... Ezek szerint nem sikerült igazán megértened. Már csak egy a kérdésem lenne,... az életemet pontozza e valaki négyesre, - miután csak hárman vagyunk jelen - vagy engem, a személyt, vagy ahogyan előadom. A stílust.... Nem mindegy ugyanis... A stílus az ember! - mint mondják. Meg aki a pontokat adja, az is! Valamit biztosan jelent, hogy négyesre értékelted. Mit is? Melyik az igazi... Mit pontozol ilyenkor? Engem, vagy az írást, az életet magát, a történést?... Nehéz kérdés? :-)))

Azt már csak én jegyzem meg, azt is csak halkan, hogy semmi köze a kornak, hogy van e egy neveletlen gyermekünk, avagy nincs... Vagyunk! És ez a legnagyobb probléma... és mit kezdünk vele együtt magunkkal... :-)

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

Azt hiszem kezdem "már érteni", hogy azért mert értetlen vagyok, nem illik alápontozni. Bár korrigálni akartam természetesen nem sikerült.

Azért jó tanítómesterem vagy. Előbb utóbb sikerülni fog helyt állni nekem. (is)

Jól esett volna, ha díjazod fejlődőképességem, hiszen eddig csak pontoztam, most meg már hozzászólok is.
Na, nem baj, iparkodok.
Tetszett az írás, Te meg egyre jobban. :)
Gondom, bajomban úgyis hozzád fordulok.

Szép napot kívánok Neked.

puszi: Klári

megtekintés Válasz erre: D Klári

Kedves Éva!

A józan ész a legborzalmasabb valami, hiszen viaskodni kell vele.
Megtegyem - ne tegyem?

No az én napjaim sem fényesek. Nincs neveletlen gyerekem, koromnál fogva ez már természetes, vagy nem. De nincs. De van családom, no meg vagyok én. Én a legnagyobb probléma.

Este - reggel csak egy szó határozza meg az életem: Megoldom!

Napközben? Akkor is azon gondolkodom, hogyan? Tudom én azt?

Sorsom mostoha,
elhittem, mert más mondta ...

puszi: Klári

Kedves Klári!

Köszönöm, hogy életem egy részébe belepillantottál. Igyekeztem a legjobb formámat hozni, minden előzményt is belevonva... Ezek szerint nem sikerült igazán megértened. Már csak egy a kérdésem lenne,... az életemet pontozza e valaki négyesre, - miután csak hárman vagyunk jelen - vagy engem, a személyt, vagy ahogyan előadom. A stílust.... Nem mindegy ugyanis... A stílus az ember! - mint mondják. Meg aki a pontokat adja, az is! Valamit biztosan jelent, hogy négyesre értékelted. Mit is? Melyik az igazi... Mit pontozol ilyenkor? Engem, vagy az írást, az életet magát, a történést?... Nehéz kérdés? :-)))

Azt már csak én jegyzem meg, azt is csak halkan, hogy semmi köze a kornak, hogy van e egy neveletlen gyermekünk, avagy nincs... Vagyunk! És ez a legnagyobb probléma... és mit kezdünk vele együtt magunkkal... :-)

Puszi,
Éva
Kedves Éva!

A józan ész a legborzalmasabb valami, hiszen viaskodni kell vele.
Megtegyem - ne tegyem?

No az én napjaim sem fényesek. Nincs neveletlen gyerekem, koromnál fogva ez már természetes, vagy nem. De nincs. De van családom, no meg vagyok én. Én a legnagyobb probléma.

Este - reggel csak egy szó határozza meg az életem: Megoldom!

Napközben? Akkor is azon gondolkodom, hogyan? Tudom én azt?

Sorsom mostoha,
elhittem, mert más mondta ...

puszi: Klári
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: