Korai pánikhangulat
Látogatók száma: 677
Kapuzárási pánik? Azt gondolná minden ember, hogy 40 és 50 vagy afeletti életkorra jellemző tünet. Most múltam 35. Mindig dekoratív, a szó jó értelmében véve magamutogató nő voltam, vagyok. Ha utcára léptem soha nem volt olyan alkalom, mikor ne vonzottam volna férfiak tekintetét magamra. Ez persze nagyon élvezetes egy nő számára, de soha nem éltem az elém kínálkozó lehetőségek egyikével sem.
Nemrégen költöztünk új városrészbe. A szomszédok szeretettel fogadtak minket, örömmel tapasztaltuk, milyen barátságos közegben élhetjük további életünket. Egy lakóval azonban nem sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítani. Ő egy 25 év körüli jóképű srác. Egyedül lakik, nincs barátnője. Nem értem miért nem tudom vele megtalálni a közös hangot, miért érzem úgy, hogy unszimpátiát keltek benne? Annyira idegesít. Az ilyen srácok mind olvadozva lesik minden lépésem, hallgatják minden szavam. Ő miért nem? Pedig kedves vagyok vele. Arra gondoltam, talán láthatóan utolért a korom és túl öreg, kiélt nőnek tart. Nem tudom hogyan változtathatnám meg a véleményét. Azt sem értem, miért akarom megváltoztatni a véleményét rólam, hiszen férjes asszony vagyok, boldog házasságban élek.
Talán ilyen érzéseket válthat ki a kapuzárási pánik? Ezek szerint tényleg utolért a korom, vagy már túl is haladtam? Teljesen összekavart ez a fiú.
A cikket írta: Ildikó
Hozzászólások
időrendi sorrend
ennyi!
ha jó, akkor fogadd el
rajtad múlik
:)