A lélek levetkőztetése
Látogatók száma: 73
Van-e olyan kapcsolat, amelyben a partnerünknek a lelkünket is teljes mértékben levetkőztetjük? Manapság nagy divat a biológiai szex. Használjuk egymás testét, kielégítjük a vágyainkat, megkönnyebbülünk, aztán odébb állunk.
A testünk pőre az aktus alatt, de a lelkünket óvjuk.
Vannak felszínes, felületes párkapcsolatok, házasságok. Színlelik, hazudják egymásnak a teljes odaadást, a szerelmet, a boldog partnert, de ha leásnak a mélybe, kiderül, hogy mindez csak áltatás. Kényelemből, vagy lustaságból tartanak ki a társuknak nevezett személy mellett, de ha a lelküket is pucérra vetkőztetnék az együttlétek alatt, kiderülne a szomorú valóság.
Miért nem adják a párok a lelkünket is oda a másiknak?
Félnek, hogy a teljes csupaszság által már teljes mértékben birtokolni fogja őket a társuk?
Vagy ragaszkodnak egy csöppnyi titokhoz, ami csak az övék, és attól tartanak, ha nem marad titkuk sebezhetőbbé, sérülékenyebbé válnak?
Milyen a valódi, teljes értékű kapcsolat? Van-e egyáltalán?
Még sohasem nyíltam meg teljes mértékben senkinek.
Mint csendes megfigyelő szemléltem az aktuális partnereimet. Néztem őket evés, ivás, beszélgetés, szeretkezés közben. Néztem őket az érzékszerveimmel, vagyis a szemeimmel, illetve a belső, legérzékenyebb érzékszervemmel, a szívemmel is.
Mindig találtam valami kifogást, ami megakadályozott abban, hogy kitárulkozzak, kitárjam a lelkem. Nem akartam nyitott könyv lenni, ragaszkodtam a titkaim megőrzéséhez. Ezzel néha magamat, néha pedig őket akartam megóvni.
Az a férfi, akivel most együtt vagyok nagyon szeret engem. Én nem vagyok szerelmes, viszont borzasztóan ragaszkodom hozzá, és mindenképpen vele akarok maradni hosszú ideig. Nem mondhatom ezt meg neki! Régebben az egyik partnerem közölte velem, hogy nem szerelmes belém, de szeretne velem maradni, mert jól érzi magát velem. Amikor ezt meghallottam, úgy éreztem gyomorszájon vágtak, attól a perctől kezdve minden megváltozott. Ezért nem mondom meg a mostani páromnak az igazat, mert nem akarom megbántani.
Talán együtt maradunk életünk végéig, és bízom benne, hogy eljön az a pillanat, amikor kitárhatom a lelkemet.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hm, akkor csak én vagyok ilyen rejtélyes...
Puszillak Orsolya
Puszillak Orsolya
Válasz: Van.
(Saját tapasztalat alapján csak magamra értve nyilatkoztam a félreértések előzetes elkerülése érdekében kizárólagosan.)
Üdv. B.I.