A szerelmes szélhámos prototípusa
Látogatók száma: 336
Az idő előre haladtával egyre több címkét vagyunk képesek feltűzni az erősebbik nem mellkasára. Történetek, érzések, cselekedetek, mind mind egy skatulyába kerülnek. Visszatekintvén tanulunk belőle. Egy címkét ismét találtam, amit megoszthatok veletek...
„Mesébe illő pillanatok övezik kapcsolatunkat. Hihetetlenül boldog vagyok vele. Ő a nagy Ő. Szeretem.” Azt hiszem ilyenkor érdemes hideg vízzel megmosnunk arcunkat, mivel a rózsaszín köd elegendő mértékben vette el a józan ítélőképességünket, ahhoz, hogy ne vegyük észre, hogy potenciálisan éppen a falnak rohanunk. Történetem két főhőse merőben különböző karakter. Egyikük a reális gondolkodásmód megtestesítője, míg másikuk igazán temperamentumos és csöppet sem teketóriázik, ha saját boldogságáról van szó. Érthető. A cél a boldogság.
A férfi hetek alatt esett szerelembe, ezzel párhuzamosan kápráztatta el szíve választottját. Meghitt beszélgetéseikkel hosszú éjszakák röpültek el pillanatok alatt. A legmélyebb érzéseiket, titkaikat és emlékeiket osztották meg egymással. Apránként váltak egymás számára nyitott könyvvé. A nő is azt érezte, hogy ő lesz az a férfi, akit oly régóta keresett. Ő lesz az, akiben minden meg van, amire valaha is vágyott. Szerelem, szenvedély, őrültség. Remélte, hogy azok a hetek nem csak egy három napos csoda részei. Mindemellett voltak fenntartásai is. Szerette és élvezte, ami történik vele, csakhogy egyidejűleg rettegett, nehogy varázsütésre véget érjen a tündérmese. Kétségeit igyekezett legyőzni, ügyet sem vetve a logikára átadta magát az érzéseinek. Ezzel egy időben sorsa megpecsételődött, de ekkor még mit sem sejtett.
Reggelként, amikor nem egymás karjaiban ébredtek, rendszerint egy kis boríték villogott a nő telefonjának kijelzőjén. Szerelmes verssel köszöntötte őt a hihetetlennek hitt férfi, elhalmozta mindennel amit csak elképzelni tudunk, megerősítve pillanatról pillanatra kedvese érzéseit, elhessegetve ezzel a feje felett lévő aggodalom felhőket. Rózsák. Zene. Sok-sok olyan hangulatfokozó elem, amitől a nő jó eséllyel pottyan a férfi karjába. Munkájukból adódóan sokat utaztak, voltak napok, mikor csak telefonon keresztül tudták tartani egymással őrülten lángoló kapcsolatukat. Ami egyik napról a másikra véget ért. Biztosan ott mocorog mindenkiben a kérdés: miért? Mi történt, ami ezt az elsöprő romantikus tündérmesét képes volt tönkretenni?
A nő a mai napig sem tudja. A férfi elérhetetlenné vált. Nem válaszolt hívásokra, üzenetekre, ház előtti toporgásokra. Mondhatni köddé vált. Elvitt magával mindent, értetlenséget, na meg összetört álmokat hagyott maga után.
Ezen elgondolkodtam. Bár előfordulhat, hogy csak elfogultságom okán ébredtek bennem ezek a gondolatok. Mi van akkor, ha ez a férfi csak egy szélhámos volt?Egy mániákus nőfaló, aki önnön hiúságát és kedvét legyezgette pusztán a „meghódított” nőkkel? Saját erejét tesztelte, sportot űzve abból, hogy mennyi idő alatt képes elérni a célját. A célját, azaz, mennyi idő alatt képes elérni azt, hogy a naiv nő beleszeressen. Vagy ha nem is kimondva, de ezt a férfit kizárólag a strigulák számának gyarapodása hajtotta. Amint elérte, megszerezte és megismerte a nőt, egy szempillantás alatt tovább áll. Érdeklődését vesztette? Hm.. nem hinném! Talán csak önnön nárcisztikus életfelfogása és szoknyapercér génje hajtotta az újabb nőhöz, akivel aztán ismét játszik egy ideig. Csak úgy, mint ahogy a macska játszik az égerrel. Amibe a szegény kis állat többnyire belehal. Azt kell mondanom, hogy a nők is ilyen egér szerepben tetszeleghettek a Casanova szemében, aki a világgá kürtölt a hűségével, szerelmével, a szerelmes verseivel együtt, utólag már gegként is megállják a helyüket a tárházat ismerve. Minden gesztusát, érzését virágról virágra szállva hinti el, gúzsba kötvén a női szíveket. Ami belegondolva, a férfi ego szempontjából nézve, nem is rossz teljesítmény. Mondhatni alfa hím. Nemcsak a jó tulajdonságait figyelembe véve. Mögötte mi marad? Bosszúvágy? Átsírt éjszakák? Talán ami még ennél is rosszabb, a tudat, hogy nincs magyarázat. Vagyis van, de abba inkább jobb nem belegondolni. Szóval humánusabb oldalról közelítve, nincs magyarázat arra, hogy mi romlott el? Mit rontott el a nő?
Azt hiszem összegezve az eső után köpönyeg mintáján, a nők a szerelmes szélhámos prototípusának áldozatul esett kedvesek. Minden bizonnyal lesz némi időre szükségük, mire túl tudnak lépni az oktalan hódításnak való derékbeadáson, illetőleg meg kell találniuk a választ, ami ha nem is valós, de látszólag megmagyarázza a vakvágányra futott frigyet. Sárt dobálni a szemfényvesztőre lehet, ám ez mit sem segít az elfecsérelt időn, nem is beszélve a falra hányt érzelmeket. A jövőben talán tanácsosabb két lépéssel a férfi előtt járni, na meg jobb ha nem sikerül a karjába szédelegni pár szerelmesen átturbékolt hét után...
A cikket írta: írólány
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ebben a mi világunkban a szerelmet , mint szexuális aktust
definiálják a férfiak...
Válasz erre: zsoltne.eva
Ráéreztél a dolog lényegére. Vagyunk egy pára, akik befürödtünk. Azt utálom, hogy azt erősíti meg leginkább az ilyen kudarc, hogy gyanakvóvá , bizalmatlanná, bizonytalanná, tehetetlenné tesz. Dühömben, ha kikapok egy ilyen szélhámost, csak sírni tudok. A leginkább az fáj, hogy nem tudom miért? Nincs magyarázat, csak szemétség. Úgy megy el, ahogy jött, hirtelen. "Meggondoltam magam" és kész. Azt hiszem egy darabig, örökre társtalan maradok. Inkább egyedül, mint ilyen élményekkel! Ha még egy pali az utamba kerül egy hatalmas pofonnal kezdem a "randit". Egy fog fizetni minden szélhámosért. A szegény!
Köszönöm a hozzászólásod! Igazad van, ebben a helyzetben a síráson kívül mást nem nagyon tud tenni az ember. Meg abban is, hogy az ember előbb-utóbb tényleg egyformán kezeli az erősebb nem képviselőit és ha talán az az egy akad az útjába a, aki kivétel, sajnos előfordulhat, hogy ő is azt a bánásmódot kapja, mint a társai... Nem tudom, mi lenne a jó taktika. Talán az óvatosság.. csak a mértékét kellene meghatározni..
Szép napot kívánok Neked!
Üdvözlettel:
Írólány
Válasz erre: Orsolya
Kedves írólányunk! Sok ilyen van, hogy "köddé" válnak, borzasztó érzés lehet a másiknak minden esetre. Üdv Orsolya
Igazad van, a köddé válás valóban borzasztó érzés és magyarázat nélkül maradnak a dolgok, így elég nehéz a továbblépés, ahogy én látom.
Legyen szép napod! :)
Írólány