újabb események régebbi események további események
09:02
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:54
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

AZ ÉLET … 1. rész

2010. szeptember 16. - Látogatók száma: 64

Nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki meg akarja ismerni az életét. Akkor meg főleg, ha egy kívülállóval szeretné azt megosztani. De akkor lesz teljes, akkor válik érthetővé és világossá minden, ha a legrejtettebb valóságot is napvilágra hozod...

Persze el kell jutni egy bizonyos kort, hogy már a teljes valójában tudd szemlélni az egész életet, de akkor sem biztos, hogy tiszta képet kapsz róla. Ahhoz, hogy megértsd a te életedet, ismerned kell az egész múltadat. Amit pedig képtelen vagy felidézni, ott vannak a szüleid, a szülőd, ha közlékeny volt, megosztotta veled élete egy részét, és ily módon, közelebb jutottál a valósághoz. Ennek egyedüli feltétele az őszinteség. És miért is ne lett volna őszinte hozzád az anyád, az élete derekán, vagy annak is a vége felé.
Akár csak én, ő is kereste az élete értelmét. Hogy bennünk, gyerekekben találta-e azt meg, vagy az élete párjában, nem tudhatom. Hogy végül megtalálta-e, csak remélni tudom. De, hogy kereste, az biztos.

Ahhoz, hogy az én anyám felfedje a legrejtettebb titkait, vágyait, életét szüksége volt valakire, akinek elmondhatja, aki megértette, aki figyelt rá. Bennem megtalálta azt az embert, aki itta minden szavát, hallgatta meséjét, történeteit az ő világáról, az ő gyermekkoráról, az ifjúságáról, és abból az időből, amikor mi még meg se születhettünk. Ez az ő élete volt.

Ahhoz, hogy hiteles képet tudjak adni arról, hogy milyen volt az a világ, akkor, amikor az én anyám született, sokkal több irodalmat, könyvet, történelmet, tanulmányt kellett volna megismernem, hogy megértsem azt a nehéz időszakot, amibe az én anyám megszületett.

Csak abból indulhatok ki, amit fel tudtam fogni gyerek, ifjú, majd felnőtt fejjel abból a korból, amit mesélt. Ahhoz, hogy tudjam, anyám min ment keresztül, ismernem kellene a múltját, de csak sejteni tudom. Nagyon vissza kellene menni az időbe, hogy teljes és egész képet tudjak alkotni arról, amikor még urak és szolgák, cselédek, kizsákmányoltak, egy szóval, szegények és gazdagok voltak.

Megfogadtam magamban, ha lehetőségem adódik és képes leszek arra, hogy megírjam anyám történetét, megteszem. Most, amikor a lehetőség adott, millió okot tudnék felsorolni ahhoz, hogy miért ne. Vajon mikor cselekszik jót az ember? Ha csak úgy, hagyja elmúlni az életet, anélkül, hogy valamit átmentene abból, ami a valóság, vagy ha csak úgy hagyja elmúlni. Az élet hozta, az élet elvette? Ki mondja meg mikor cselekszünk jól? Vagy csak az írók, költők, a nagy gondolkodók írásai a hitelesek? Az életből merített am-blokk, a valóság, ami olykor fájdalmas, és kegyetlen, arról jobb mélyen hallgatni? Ki mondja meg, mikor teszünk jót, vagy rosszat? Hiszen erről szól az életünk, nem?

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 18. 09:16
Amit te nem, kedves hozzászóló, én értékelem, mégpedig ötösre, mert ezek az én gondolataim, ezek az én történeteim. Hogy itt vagyok, lehetek, egyedül nekik köszönhetem. Anyámnak és apámnak. Úgyhogy, csak vegyétek komolyan. Mert, ha másban nem is, de ebben egyet kell értenünk. Benneteket sem a gólya hozott erre a világra.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: