AZ ÉLET … 3. rész
Látogatók száma: 53
Menni fog!
Gondolatok a múltból…
Hagyd, hogy elragadjon a képzeleted. Valóság az, amit újra átélsz. Ott ül melletted, és mesél. És te magadba fogadsz mindent, ami belőle árad. Látod, ahogy átszellemült arccal újra éli az egész életét, az életének egy darabját, amit te most csak hallgatsz. Nincs más dolgod mint magadba szívni minden egyes szavát. Értelme van ennek, nagyon is sok. Mert a szavak nem szállnak csak úgy el a semmibe. Amikor azt hiszed, hogy nincs már semmi sem, ami segít, akkor hirtelen valahonnan, egészen mélyről eszedbe jutnak ezek a szavak, az anyád szavai, és újra reményt ad. Helyette tovább szövöd álmait és tudod, ezt kell tenned, mert ennek most jött el az ideje.
A határ közeli kis faluban akkor találkozott apámmal, amikor megfogadta, nem számít ki jön, akár lehet maga az „ördög”, akkor is a felesége lesz. Ő volt az apám.
Nem bírta már tovább.
Képzeld el, hogy csodálatos, ami körül vesz. Élvezed, szereted. Eljutottál odáig, bármilyen nehéz is volt az életed, hogy saját kicsi kerted van, kicsi házad, kis asztalod, széked, körülötted fák, virágok. Magad által megálmodott, megtervezett, megvalósított piciny világ, ahol olyan jól érzed magad, az egyetlen talán, ahol igazán. Ezt látnia kell, tudni és éreznie kell másnak is, hogy ez a tiéd. Nem akarod átélni egyedül a csodát. Az egyetlen, akit érdemlegesnek tartasz arra, hogy ezt értékelni is tudja és hozzád a legközelebb áll, az anyád. És ő ott ül veled szemben és mesél. Nincs más dolgod, mint hallgatni őt.
És ő mondja, meséli, elénekli, ha kell, mert a hangja is csodálatos. Ő nagyon szép asszony volt. Az élete lehetett bár rút és kegyetlen, de te látod, érzed és tudod, hogy ő rajta nem fogott az idő. Az átélt kegyetlen korszak, ami arra vitte az élete útját, hogy nem számított ki jön, akár maga az ördög, és akkor is elfogadja, el lehetett képzelni, min ment keresztül.
És te tudni akartad, megérteni őt és ha bűn volt az, amit elkövetett, feloldozást nyert általad, mert neked, a lányának meggyónta a legrejtettebb titkát, és tudta, érezte, ha valaki, te meg fogod őt érteni, és meg fogod bocsátani, mert a te életed sem éppen könnyű, és te tudtad, akár csak ő, képes leszel ezt a titkot feldolgozni.
A szerelem nem ismer akadályokat. A határokat mi szabjuk meg, vagy az élet, ami olykor keserű és kegyetlen. Nem kedvez, bármennyire is szeretnénk két ember boldogságának. Nem kedvezett az a kor sem a szerelmeseknek.
A „kurafi”, az uraság fia, aki nem csak a kis cselédlányt szemelte ki, hanem annál sokkal többet is felfedezett benne, nem gondolva arra, hogy a pillanatnyi légyott következményét valaki, csak egyedül fogja viselni, ez az én anyám volt. Szerelmes és odaadó is egyben. Oda adta magát annak a férfinak, akitől semmi jóra nem számíthatott, aki, amikor a kedvét lelte benne, eldobta őt, mint valami eszközt, aki a kedvére tett, és ennyi volt. Mondanánk a mai eszünkkel, életfelfogásunkkal. De ez a pillanat az anyám életében a szerelem pillanata volt, és egy olyan lavinát indított el, ami meghatározta, nem csak az ő, de sokunk életét és sorsát is egyben, amit akkor szinte gyermek fejjel fel sem tudott fogni. Akkor már tudta, amikor megmozdult benne egy élet, hogy sokkal több volt az a pillanat, amit meggondolatlanul követtek el, ketten, mint amit képes lesz „egyedül” feldolgozni. És ha az élete addig is nehéz volt, semmi se volt ahhoz képest, amit ez után kellett viselnie, átélnie, feldolgoznia és megélnie. Ettől a pillanattól kezdve nem csak ő szenvedett, hanem az egész családja. A nyomorúság, a szegénység nem volt elég. A szégyen, amit ez által okozott ennél sokkal több. Jelen volt a nap minden percében, a mindennapok elviselhetetlen terhét is okozta egyben, a szeretet olykor muszáj volt, hogy háttérbe szoruljon. Teher volt egy kisfiú, egy élet, mert nem volt más, csak a túlélés, nem volt mibe kapaszkodni, a szegénység mellett, csak a szégyen maradt. De anyám, amíg tehette, ezt is vállalta. Amikor már nem bírta tovább, már a segítség, amit az ő szüleitől kapott, már az se volt elég, akkor döntött. Ha maga az ördög, aki az útjába kerül, akkor is, de a felesége lesz.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend