újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Barátnőm II.

Látogatók száma: 37

A folytatás!

Pont 15 évvel ezelőtt történt.
Itthon voltunk szabadságon, nekem be kellett menni a városba, hazajőve mondták a gyerekeim, hogy keresett a Barátnőm.
Lerendeztem a dolgaimat, aztán átmentem. A fiúk voltak otthon, mondták, igen keresett az Anyukájuk, de aztán kivasalt, összepakolt, és dolga lévén bement a munkahelyére, akkor volt pont fizetés, azt ment felvenni.
Eltelt a nap, már majdnem este volt, amikor átjött a férje, nemtudom-e, hol van a felesége, mert annyit már sikerült kinyomoznia, hogy nem volt a munkahelyén, és el nem tudja képzelni, hol lehet, esetleg nem tudok valamit, ami támpontot adna a kereséshez.
Elmondtam amit tudtam. Másnap tudtam meg, hogy még aznap elkezdte a keresést. A padlástól a pincéig, a határtól - kukoricástól az ismerősökig, ahol csak eszébe jutott, mindenütt kereste. Másnap már bejelentette a rendőrségen is, de mondták, majd ha megtudnak valamit, jelentkeznek, ő is mondja, ha tud valamit. Eltelt egy hét, és nem történt semmi érdemleges. 40 fok volt árnyékban mint most, egyszer csak jön a közvetlen szomszéd, hogy ne haragudjak, de valamit csinálni kéne, mert olyan nem jó szagok jönnek a szomszédból, hogy ennek utána kéne járni, nekik viszont volt egy kis problémájuk egymással, így nem szívesen állnak szóba a szomszéddal. Ezt a dilemát, míg élek nem fogom elfelejteni!!
Mit csináljak! Ha nem csinálok semmit, és........, ha átmegyek és .........., akkor mi van.
Végül mégis átmentem, és kérdeztem a padláson nézte-e a feleségét, mert mit hallottam a szomszédjától.
Úgy jártam mint ahogy általában a rossz hírt hozó szokott, majd bekapott, hogy igen, ott is nézte. De valahogy, mégis túltette magát, és felment. Azt az ordítást, soha nem fogom elfeljteni, ami nemsokkal ezután történt.
Felületes viszgálattal nem is lehetett észrevenni, úgy el volt bújva. Akkor anno felment, mivel egészségügyben dolgozott, nem jelentett semmit beadnia magának egy injekciót, a későbbi vizsgálat mutatta ki, hogy a kertben használt rovarölőt használta intravénásan.
Én nem tudom , hogy egy ember, hogy juthat el eddig, és mit érezhetett közben.
Kivasalja a ruháit, elbúcsúzik a 16 éves, és 12 éves fiaitól,úgy tesz, mintha elmenne, visszalopakodik úgy, hogy minden készen áll a tettre,és megteszi!!!
Mit érezhetett közben? És miért nem érezte azt is, hogy ezzel csak az Ő problémája oldódik meg, de mi lesz utána?? Mit gondolt, ha gondolt, mit fognak érezni a gyerekei!!
Mint ahogy be is igazolódott, a kisebbik fiút sikerült elvinni a vizsgálat idejére, de a nagyobbik pont akkor jött haza, amikor éppen hozták le az Édesanyját. 16 éves volt!!! EL TUDJÁTOK KÉPZELNI, MIT ÉREZHETETT!!
Nagyon sokáig haragudtam a BARÁTNŐMRE !! Hogy tehetett ilyet??!!
Persze nekem is kellőképpen megvolt a magam lelkiismeret furdalása. Ha itthon vagyok, amikor keresett, talán mindez nem történik meg. Ha nagyobb bizalommal van irántam, talán akkor sem. Utólag derült ki, kb. egy havi bérével tartozott a cégének, amit úgy érzett nem tud visszaadni, és az egész ezért történt.
Ennyi!! Még most sem tudom megemészteni. Még most sem tudom felfogni, és lehet , hogy soha nem is fogom.
De úgy érzem, rágondolva jó volt kiadnom magamból az egészet. Üdv Magdi

A cikket írta: BanMagdi

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

meg tudom érteni a barátnődet. biztosan nemcsak a pénz miatt történt. az egész élet nem egy habostorta
Együtt érzek veled Magdi. És én is jobban érzem magam mióta itt vagyok.
szomoró történet, de egy öngyilkosság százszor összetettebb, mint ahogy azt sokan gondolnák, s csak azt látják, tapasztalják, amit látni akarnak és tapasztalni
a végső tett már csak utolsó csepp a pohárban
ám az öngyilkosság is az egyén döntése
szomorú, de megváltoztathatatlan - legalább is nagy többségében

:)
Így igaz, de soha nem hittem volna, hogy ha kiírja az ember magából, könnyebb lesz utána. Azt hiszem, most engedtem el igazán. Puszi Magdi
Magdika! Nagyon szomorú történet, de belül a szivedbe emléke örökké lni fog! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: