Barátságok
Látogatók száma: 42
Elmerengtem azon, hogy ma egy ismerősöm azt mondta nekem, milyen szerencsések vagyunk, mennyi barátunk van, minden hétvégére jut egy szülinap, névnap, vagy csak egy szimpla baráti összejövetel. Aztán elkezdtem gondolkodni.
Igen, ha erről az oldaláról nézzük a dolgokat, akkor igaza lehet. Születésünktől fogva itt élünk ebben a városban. Kisváros, vagy inkább közepes, mégis mindenki ismer mindenkit.
Vannak az ezeréves barátságok, például még egész kicsi gyerekkorból, általános iskolából. A legjobb barátnőm Tünde volt, vele együtt nőttünk fel. Őt is a nagyszülei nevelték, félárva volt egy családi tragédia folytán. Én a szüleim válása miatt az apai nagyszülőknél töltöttem több évet, akkor ismerkedtünk meg. Ez egy érdekes barátság. Teljesen ellentétei vagyunk egymásnak, úgy külsőleg, mint belső tulajdonságainkban. Ő barna, én szőke, ő zárkózottabb, én nyitott az újra, az ismeretlenre. Ő nehezen kötött barátságokat, én pár perc után megtaláltam a hangot mindenkivel. Mégis, rengeteget tudtunk együtt nevetni. A nyolc osztály után is együtt folytattuk az iskolát, majd a következőt is, aztán én gyermeket szültem, férjhez mentem, majd még egy gyerek, még egy férj. Neki eközben több futó kapcsolat, néha egy-egy tartósabb, de házasság egyikből se lett. Az elmúlt években nem sokszor találkoztunk, párszor összefutunk az utcán, de mindig tudjuk ott folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk évekkel azelőtt.
És vannak még a felnőtt korban kötött barátságok, amik néha csak úgy maguktól alakulnak ki, de lehetnek ezek is éppoly erősek és tartósak is.
Megismertem olyan csajokat, akikre mindig számíthatok, és persze ők is rám, akik szintén gyereket nevelnek, anyák, feleségek, akik megvívják a maguk harcait az élettel, a férjükkel, a családdal. És milyen jó ezt egy kávé mellett megbeszélni, vagy néha egy ereszdelahajam-partin kitáncolni magunkból.
Igen, azt hiszem igaza volt a barátnőmnek, amikor azt mondta, jó nekem. Sok barátunk van, és sokfélék. Van köztük olyan is, aki anyagilag sokkal jobban áll, mint mi, de ezt soha nem érezteti és akkor is felhív, ha semmilyen alkalom nincs, egyszerűen csak itt érzi jól magát. Gitározgatnak a párommal, mi csajok, pedig csak pletykálunk. De ha baj van, akkor is mellettem állnak, és akkor is itt vannak, ha az ő életükben történik bármilyen esemény.
Érdekes dolog a barátság: van, amikor azt hiszed, ez örökké fog tartani, aztán pofára esel. És van, akiben nem bízol elsőre, és végül kiderül, tévedtél. Meg amikor az árul el, az beszél ki a hátad mögött, akiről soha nem gondoltad volna.
És van még valaki, akit meg kell említenem, bár Ő már nincs az élők sorában, de nem hagyhatom ki: férjemnek és nekem is nagyon fájó emlék, pedig még egy éve sincs, hogy történt. Nem túl rég ismertük meg a srácot, aki egy csupa szív, végtelenül kedves, aranyos, jólelkű ember volt, remek humorérzékkel megáldva, aztán egyik nap hallottuk, hogy rosszul lett, kórházba vitték. Két nap múlva nem élt. Tudtuk, hogy egy gyermekkori orvosi műhiba miatt sokat betegeskedett, de az utóbbi pár évben már jól volt, és hirtelen történt a tragédia. Azóta sem tértünk magunkhoz. Meg az a több ezer ember sem, aki ott volt a temetésén. Itt hagyta a feleségét, az imádott lányát, és minket, a barátait. Ő olyan barát volt, amilyet kívánok mindenkinek ebben a furcsa világban.
Laci, nyugodj békében! Szerencsések vagyunk, hogy a barátaid lehettünk!
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Igen mindannyian szerencsések vagyunk,akiknek vannak igaz barátai.De nem is annyira szerencse kérdése ez.
A barátság szerintem a legszebb,legtisztább kapcsolat,mert érdek nélküli.A másikat "csak" önmagárért szeretjük,azért aki.
De törődni kell vele,hogy a lángot életben tartsd.Sokan ezt felejtik el.Sajnos.