Csak egy este
Látogatók száma: 40
Zoli feküdt az ágyban, és köhögött. Úgy köhögött, ahogy csak a hat évesek tudnak, amikor kétoldali kiterjedt tüdő és mellhártyagyulladásuk van.
Zolika öklendezett és fulladozott. Nagyon félt nehogy az anyja megtalálja párnája alatt a birsalmát, amit nyersen, héjastul nem bírt megenni.
A gyerek úgy tett, mint aki olvas. Abból talán nem lehet baj. Apja kotorászott valamit részegen, azután ráordított: Ki az ágyból! Zoli kimászott. Szédült.
Hideg volt a kő, hideg a szoba, remegve köhögött kapaszkodva az ágy szélében.
Jaj, csak nehogy hányjon, vagy bepisiljen a köhögéstől… - Ide leülsz az asztalhoz! Ha köhögsz, lelőlek! - Apja ráirányította a munkásőrpisztoly csövét és leült vele szembe. Néha kortyolt az üvegből, és csak nézett rettenetesen.
Zolika nem tudta levenni róla a szemét. Fuldokolt halkan, és lázas szeméből folytak a könnyek csendben. Nem sírt, csak égett a szeme. Ültek.
Zoli a kockaasztalt nézte, a széket, amin nem mert mozdulni, nehogy recsegjen, lopva az apját, a pisztolyt, csendben síró anyját az ajtóban állva. Álmos volt, és rettenetesen kellett köhögnie. Nézte a négy cölöpöt amivel az udvarban lévő kis életveszélyes lakást aládúcolták, nézte a repedező falakat, a földön a faltörmeléket, és újra suttyomban az apját, aki csak fogta rá a pisztolyt.
Arra gondolt, milyen jó lenne, ha az anyjáék utaznának a vonaton, a vonat kisiklana, meghalnának, és ő állami gondozásba kerülhetne, és majd a tanítónéni örökbe fogadná, és jobban szeretné mint a saját két gyerekét, mert ő nagyon jó fiú lenne. Arra már nem emlékezett, hogy leájult a székről.
E
A cikket írta: Áné Ági
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Most is felszínre csalsz belőlem egy emléket írásoddal Ági!
Amikor az osztást tanultam, olyan negyven éve. Csak annyit értettem egy hatalmas orra bukott egyes az egész, sok össze-vissza számmal. Körmöst kaptam azzal a T alakú vonalzóval, mert soha nem volt helyes az eredményem. Míg egy nap helyettesítette a verekedős tanárt valaki. Lökött rajtam kicsit, mellém ült az iskolapadba és magyarázta a mit miérteket. Utána mindig megtudtam oldani én is, mint a többiek.
Az állomásfőnök felesége volt a verekedős, sokszor kívántam, bárcsak ütné el a vonat, amikor reggel jön az iskolába!
Laurám, én is gondoltam ilyeneket!!!
:)
Nem gondoltam, hogy tudsz még elképesztőbb gyerekkori élménnyel szolgálni nekünk. Ilyen szörnyűséget megélni és az emlékét hordozni kemény dolog.
Szeretettel üdvözöllek.
Válasz erre: Áné Ági
KEDVES Magdika!!!!!!!! Bizony, anyámat is csupán önmaga érdekelte egész életében... KÖSZÖNÖM, és Neked is, KEDVES Cuki!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Puszilak:)
cuki1