Édes Nagypapámról...

2011. július 18. - Látogatók száma: 65

Nézzétek el nekem, kicsit szentimentális...

...lent voltunk,szüleimnél, öröm volt!! Jó volt látni őket, mint mindig..
...de egy érzés nem hagy nyugodni...már lassan negyven éve... én voltam a Papa egyetlen, imádott unokája, pedig volt még rajtam kívül kettő!!.. de különös kötelék fűzött bennünket össze... nagyon jó ember volt, nyugodt, szeretett mesélni, én ültem a térdén, hallgattam, fésülgettem pár szál haját...
Most kimentünk a sírjához, "beszélgettem" vele, mit is élhettél volna még meg... láthatnád, hogyan alakult az életem, láthatnád a dédunokáidat, mesélhetnél még nekem.., és nekik... és örülnél, biztosan! ...én tizenöt voltam, ő hatvankettő...!
..korán elment, emlékszem, egy másik városban voltunk vásárolni Anyukámmal, egy barátnőmmel, nagyon jó kedvünk volt vissza az úton, mondta is valaki, vesztünket érezzük...
...hazaérve a szomszédasszony fogadott, hogy a Papa meghalt...
...és azután már csak annyira emlékszem, hogy az egyik nénikém azt mondogatta, kislány, kislány, ne sírj, mert te is belehalsz...talán jött egy orvos is.
...a temetésre sem emlékszem, de Papára mindig....
...hát ennyi...
..mit nem adnék érte, ha itt lenne...!!!!

A cikket írta: Black Angel

előző cikk

7 szavazat