Ez már szinte rémálom … 2. rész
Látogatók száma: 82
Folyt.
Meséltem volna én, ha hagyják, de őket csak a lényeg érdekelte, de a lényeg az az előzményekben volt. Most nem hagytam magam, amikor megpróbáltak eltéríteni attól a szándékomtól, hogy beszéljek. És én beszéltem. Nem hagyva még annyi időt sem nekik, hogy a kért személyigazolványomat odaadjam. Mintha nem is hallottam volna.
- Miért nem azok a járőrök jöttek ki most is, akik tíz nappal ezelőtt. Ők legalább már ismerik az előzményeket és nem kellene ugyanazt még egyszer elmondani. – mondom.
- Azt tessék elmondani, hogy került a sím kártya, kinek a mobiljába. – kérte Vettem egy mély levegőt és mondtam nekik is, ugyanazt, még egyszer, semmit nem hozzátéve, semmit nem elvéve. Hiszen olyan egyszerű!
- A lányom karácsonyra meglepte magát egy használt mobillal. Egy kereskedőnél vette, itt lent a téren. Sím kártya nem volt benne. – feleltem (és mondtam volna tovább, hogy ezt is ennek a nőnek köszönhetem, aki addig dumált a mobil telefonról a lányomnak, hogy ő tud szerezni olcsón ilyet-olyat, hogy feltüzelte karácsonyig, és amikor megkapta a kis járadékát, meglepte magát ezzel a nem éppen olcsó mobillal. Amibe aztán ez a nő felajánlotta, hogy szerez olcsón egy sím kártyát.) De nem hagyták. Onnan folytattam, hogy
- Kétezer forintot adtam azért ennek a nőnek, hogy vegyen a lányom mobiljába egy kártyát, de azzal a kártyával, amit beletett, nem működött a mobilja, hibás volt.
- Hogy került be a sím kártya, amiről ez a nő beszél a lánya mobiljába. – kérdezte a rendőr.
- Hiszen ezt akarom mondani, ha hagyják – feleltem egyre türelmetlenebbül.
- Miután rossz volt a kártya, kértem vissza a pénzt, amit erre adtam. Elkezdte keresni, de nem találta. Azt mondta valószínű elvesztette a mentőbe. (Amikor összeszedték a Tesconál és felvitték a klinikára). De én nem hagytam annyiban a dolgot. Nem vettem be ezt a mesét és továbbra is kértem, hogy a pénz adja oda. Napokon keresztül ment ez közöttünk. Azt is elmondta, hogy összetörte a mobilját, a sajátját fent a kórházban
- Ekkor tette bele a lányom mobiljába a saját sím kártyáját, amit a zsebéből halászott elő. És láss csodát, működött a mobil. Nagy volt az öröme. Nekem is, mert elegem volt ebből a huzavonából. Egy rövid ideig béke volt közöttünk, ami nem tartott sokáig, mert kérte vissza a kártyát. Ekkor makacsoltam meg magam és azt mondtam nem. Addig nem, amíg – és itt ismét csak ugyanazt tudom mondani – vissza nem adja a kártyára adott pénzt. (Mivel ez napokig tartó vita volt közöttünk honnan-honnan se adott ezer forintot a lányomnak, amit ő szinte azonnal elköltött. Milyen a gyerek.) De még mindig lógott nekem pénzzel. (Még mindig én beszélek.)
- Megbeszéltük, hogy fogadjuk a hívásait, amíg ő ilyen-olyan ügyeit intézi (ekkor követett el maga ellen öngyilkossági kísérletet, két alkalommal is pár napon belül). Így is történt. Mindig átadtuk, hogy éppen ki kereste, a „barátai” közül, kit hívjon vissza. És ő ezt minden alkalommal meg is tette.
- Amikor beugrott valamiért hozzánk, előtte mindig telefonált, hogy jöhet-e? Ekkor mondta, hogy feltöltötte a kártyáját kétezer forinttal. Mondtam jöhet, mert akkor még nem tudtam milyen szándékkal. Ilyen alkalmakkor mindig hívogatta a barátait és gyakorlatilag ő beszélte le a rátett pénzét. Nem a lányom, aki ha hívni is akart volna valakit, azt a vezetékes telefonról is megtehette, de nem is volt kit hívjon, hiszen nincs is kit, legfeljebb a sógoromat, esetleg a kerti szomszédot, ha éppen kint voltam a kertben. Lehetséges, hogy a mobilon hívta.
- Ha valaki eltelefonálta a feltöltött pénzt, az nem a lányom volt, hanem Piroska.
Azóta egyébként a kártyáját már visszakapta, hiszen erről volt szó korábban is, hogy várjon pár napot türelemmel, amikor tudok venni másikat a lányom mobiljába. Tudta, hogy nincs pénzem, várom a segélyt. Maga helyett a szállásadóját küldte el érte.
- Most meg idejön és ilyen olyan ürüggyel kihívja rám a rendőrséget már másodszor az az ember, akinek egy hónapig ingyen és bérmentve fedelet adtam a feje fölé. Segítettem rajta, akkor még nagyon hideg volt, nem úgy mint most. Megfagyott volna kint az utcán. Az az ember teszi ezt velünk? – kérdeztem idegesen.
- Így segítsen az ilyeneken, asszonyom, ez a köszönet. – felelte a rendőr és hozzátette, ha ezek után továbbra is zaklatni próbál, akkor én tegyem meg a feljelentést ellene.
- De én ettől rosszul vagyok. – feleltem kissé már megnyugodva, hogy végre megértették, nem én vagyok az, akit felelősségre kellene vonni.
- Nem is lehet ebből ügy. – mondták szinte mindketten és megnyugtattak, mielőtt eltávoztak.
Elmentek végre és én azt hittem végre megnyugodhatok. De tévedtem.
Éjfél előtt megszólalt a telefonom.
- Piroska vagyok. – mondja
- Mit akarsz! – feleltem nem éppen finoman.
- Negyedóra múlva ott leszek a rendőrökkel, ha nem adjátok oda a kétezer forintot, amit lebeszéltetek.
Nem szóltam egy szót sem. Letettem a telefont és kihúztam a dugót.
Még sokáig nem jött álom a szememre.
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pinokkió
Egyszer valaki azt mondta, hogy kecskebéka legyen, ha nem folytatod..., hát csak nincs ennek a Piroskának vége.
Pinokkió
Le kell írnom, különben mivel fogom bizonyítani, hogy ami történt igaz, hiszen leírtam az egész itt van fenn feketén, fehéren. Akkor, amikor a "Bűn" sorozatot írtam nem hittem volna, hogy idáig fajul.
Remélem most már, ha eddig nem is megérted nem hiába "zsörtölődtem" annyit. :-)
A mobilszolgáltató kiadja a híváslistát, elméletileg az sms is felhasználható a bíróságon, hangfelvétel is csak akkor ha a felvétel kezdetén közlőd a felvétel kezdetét. Egészségügyi problémád beszéld meg orvosoddal ami ebből fakad, az is felhasználható lehet a folytatás során.
És a legrosszabb hogy 2000ft adtál egy sím kártyáért... (3000FT ért olyan új "gazdaságos" alap telcsit kapsz már, amihez új kártya is van 500ft ledumcsival együtt feltöltős csomagban 1éves garival...)
Szerintem ne enged magad megvezetni, inkább Piroskára ráférne rávezetni egy barkast tele farkassal. Az egy nagy nulla hét pedig csak szívószál... Szolgálnak, félnek, és sz@rnak rá...
Hmmm... Mit is írjak gyorsban...
A mobilszolgáltató kiadja a híváslistát, elméletileg az sms is felhasználható a bíróságon, hangfelvétel is csak akkor ha a felvétel kezdetén közlőd a felvétel kezdetét. Egészségügyi problémád beszéld meg orvosoddal ami ebből fakad, az is felhasználható lehet a folytatás során.
És a legrosszabb hogy 2000ft adtál egy sím kártyáért... (3000FT ért olyan új "gazdaságos" alap telcsit kapsz már, amihez új kártya is van 500ft ledumcsival együtt feltöltős csomagban 1éves garival...)
Szerintem ne enged magad megvezetni, inkább Piroskára ráférne rávezetni egy barkast tele farkassal. Az egy nagy nulla hét pedig csak szívószál... Szolgálnak, félnek, és sz@rnak rá...
Neked mondom el, hogy én a mai napig nem szeretem a mobilt, csak messziről nézem. Még a kezembe se veszem. Megbántott a lányom, amikor a hátam mögött meglepte magát. Jó ezt lenyeltem. Nem értek a mobilhoz, ennyire hülye vagyok, de csak azért mert nem is akartam eddig érteni, mert nem szeretem.
A lányom szinte gyerek, hiába felnőtt. Ez az öröme, hát legyen.
Ennek a nőnek, meg ez a mobil a mindene, az üzleteit ezen keresztül bonyolítja. A "barátait" állandóan hívogatja. Rajta csüng. Időközben most mondjam? Mondom. A saját testvérének a lakása ajtaját lábbal benyomta és az apja érméit elvitte, eladta és abból töltötte fel - távolról - a kártyáját. Közben-közben, amikor beugrott állandóan telefonált. A lányomnak nincs senkije, legfeljebb csak szórakozásból hívott fel egy-két számot.
Azzal sem vagyok tisztába pl., hogy a bejövő üzenetek is fogyasztják-e a kártyáról a pénzt? Fogalmam sincs ezekről. Hiszen többször keresték...
Nem hagyom magam, de tőlem független rosszul vagyok egy-egy ilyen lerohanástól, váratlan helyzetektől, a rendőrök látványától is. Tőle már főleg. Ez már túl megy mindenen, nem tudom befolyásolni...