újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Ez már szinte rémálom … 4. rész

2011. február 5. - Látogatók száma: 70

Folyt. 2011.02.05. (szombat).

Egy hét mindössze az ominózus „megszállás” óta, ami eltelt, így nem is várható el tőlem, túlzott optimizmus, annál is inkább, mert nem múlt el szinte nap, hogy ne hívott volna fel telefonon, kilátásba helyezve a polgári bírósági pert, ne próbált volna meg fenyegető üzeneteket küldeni.

Bennem meg forrt a méreg. Nem tudtam hová tenni ezt a megszállottságát, ha eszembe jutott milyen körülmények közül jött ide hozzánk, és mit hagyott maga után, amikor elment.

Tudta nagyon is, hogy amit tett, azt magának köszönhette. Hogy már nincs visszaút, mert a viselkedése odáig fajult, hogy a maradék kétségem is elszállt 2011. január 1-e késő délutánjáig, amikor összecsomagolt és elhagyta az otthonomat.

Tudta azt is, milyen körülmények között vártuk az ünnepeket, a karácsonyt, a szilvesztert, az új évet, hogy a maradék kis pénzünket is feléltük már addigra. A lányom meggondolatlan telefonvásárlása mit okozott anyagilag. A kis tízezer forintjából nem jutott volna, legfeljebb pár napig csak kajára. Ha akkor nekem nem segített volna a szomszédasszonyom, vagy ha nem mentem volna ki a kertbe és kérem meg a kerti szomszédomat, hogy segítsen ki, amíg megkapom a nyugdíjamat, – amit megtoldott a névnapomra ezer forinttal, hogy az az enyém – amiből Szilveszter napján tudtam végre venni egy kiló virslit és pár szelet húst, hogy legalább legyen valami az asztalon!

Mindketten vártuk a segélyt külön-külön mentünk le a Sarolta utcába, ahol aztán kitöltöttük azt a szemét nyomtatványt és már csak annyi dolgunk volt, hogy várjunk. Be is tartották a határidőt és kb. három hét múlva meg is kaptam végre az ötezer forint segélyt a lányom részére.

Tudta, hogy erre a segélyre vártam, amiből aztán tudok majd venni egy sím kártyát a lányom „hülye” telefonjába és akkor visszakapja a sajátját. Pár nap mindössze!

Tudta, hogy annyi sárga csekk jött össze, amit nem tudtam kifizetni a szolgáltatók felé, köztük a tíz-, és kilenc ezer forintos (nov. és decemberi) digi számla, ami azért kúszott fel ilyen magasra, mert állandóan ott lógott a telefonomon – hiába mondtam én, hogy sokba fog ez kerülni -, mindig az volt a válasza – Évi! Ismersz. Januárban ki fogom fizetni.

Mindezek tudatában forr bennem a méreg, hogy el lettek felejtve azok a nehezen átélt napok, amikor szinte nullára futottunk és úgy kapirgáltuk össze a filléreket.

Akkor, amikor először küldte rám január 18-án a rendőröket nem véletlen lettem rosszul, hogy kiféle-miféle emberállat ez, akinek semmi se számít. Eddigre már erkölcsi nulla volt a szememben, nem egy olyan valaki, akin egyszer megpróbáltam segíteni, kihúzni a szarból, szűkös anyagi helyzetünket nem felmérve, erőn felül tettem mindezt, kiért?

És ez sem volt neki elég. Amikor másodszor is beállítottak hozzám, január 28-án a rendőrök, akkor már csak a vér szaladt ki az arcomból, hogy nem ismertem fel magam a szembe tükörben.

Áldom az eszemet, hogy akkor, amikor még nem erről az oldaláról ismertem, egyszer sem jött ki velem a kertbe, hogy megismerje a cicáimat, a „tanyámat”, mert az egyetlen helyet, ami még idáig számunkra a biztos menedék, a nyugalom szigete, nem mocskolhatta be a jelenlétével.

Itt már régen nem arról a rongyos kétezer forintról van szó. Mindenről akár, de nem a pénzről. Ilyet nem tehet büntetlenül egy ember azokkal, akiknek a kenyerét ette, oda nem piszkíthat.

Csak remélni tudom, hogy nem vetemedik odáig, hogy betartja fenyegetéseit és meghurcol.

2011. február 5.
Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 8. 12:00

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. február 8. 11:52

Akkor megyek tovább, hátha jobb lesz a folytatás:-)
Pinokkió


Nincs is folytatás:-(

Lesz!
2011. február 8. 11:52
Akkor megyek tovább, hátha jobb lesz a folytatás:-)
Pinokkió


Nincs is folytatás:-(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: