újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

Folytatás!!!

2010. augusztus 21. - Látogatók száma: 45

Egy szerelmes asszony tündöklése és bukása

II.rész

Végül is elvégeztem az iskolát ,majd kereskedelmi tanuló lettem jó eredményeim voltak, de nagynéném 2 év után abba hagyatta velem,mondván "fiam nem fogsz ilyen nehéz munkát végezni" címmel, beíratott egy gyors-gépíró iskolába akkor privát volt még a Városmajorba. Elvégeztem sikeresen és minden vágya teljesült avval,hogy titkárnő lettem egy gyárban a kereskedelmi osztályon,ahol igen jól éreztem magamat.1972-ben férjhez mentem még nem voltam 18 éves, engedéllyel, apám írta alá.Pedig a pasik itt is kerülgettek de sokat jártam vidékre mégsem volt semmiféle kapcsolat csak baráti.
Én a cégnél, KISZ funkciót láttam el, Szakszervezetis voltam és minden a kezemen ment át. Így az esküvőmön ott voltak a gyári kollégáim a az irodából, megajándékoztak és házasságkötésnél borítékot adott a KISZ nekünk. boldognak éreztük magunkat. Szerintem minden szerelem maximum 5 év, és vagy megmarad a tisztelet és szeretet vagy minden elmúlik. Szokták kérdezni milyen a szerelem? Válaszom "kóros elmeállapot", melyet nehezen lehet kiheverni, de akarni kell"..


A férjemmel kb. 5 évig volt jónak mondható kapcsolatom, de türelmes asszony lévén,sokat dolgoztam így eltelt az idő. Vettük az első Trabantot, az első Wartburgot, sokat mentünk vidékre,városokba,imádtam kirándulni. Később a gyerekekkel is eljártunk Balatonra a szakszervezet mindig adott beutalókat, és nagyon szép emlékeim vannak ezekről a kiruccanásokról. Minden nyáron 2 hét nyaralás, (Most legfeljebb a járdaszigeteken nyaralhatok). Csodás volt a Balaton-parti csapatpihenőben unatkozni két hétig, disco, ottani tánc, kirándulás, hát imádtam.

Szerettünk volna gyermeket,sajnos méhen kívüli terhes lettem, így nem javasolták, hogy egy petefészekkel szüljek. A lányom 6 évi házasság után született. Édes volt, kis ferde szemei,mint nekem kis koromban teljesen olyanok voltak, mint a "vietnami nagykövet".Ezen jókat mulattunk de imádtam őt. Nagyon gyerek centrikus vagyok,mindent értük és a családért. Megtettem,hogy mindenről lemondtam de nekik legyen,igaz más világ volt akkoriban.Szerintem egy jobb világ, hiába szidják az "átkost" nekem nem volt átkos, végig mentem anélkül,hogy agyonvertek volna az utcán és mi lett az új demokráciának nem mondható akármivel, semmi.

1976-ban megszületett az én ma is csodálatos lányom.Ekkor otthon voltam vele 2 évig, és ekkor már a panel lakásban laktunk Zuglóban ahol reggeli gyermek ellátás,főzés sétálás telt az időm. De szép volt, jó volt. Sok barátom volt a lakótelepen, ide 1970-ben költöztünk és itt éltem egész 1984-ig anyámnál. . Csodálatos időszak volt. Szüleim is elváltak, anya ebbe betegedett bele lelkileg.Teljesen tönkrement.Sokat jártam hozzá a kórházba. Apám megmondta,hogy ha 14 éves leszek elhagy bennünket,meg is tette.

Az akkori világban 1976-ban még heti 150 Ft-ból ki tudtam jönni, úgy, hogy vendégek is jöttek és cigarettázott is a férjem.
Megtudtam venni a gyereknek paradicsomot és minden primőrt télen. (Ma ez máshogy van, van,hogy nincs mit enni, de erről később.)
Szidják a régi rendszert, de én akkor sokat tudtam nyaralni járni, Balatonboglár, Kenese, stb helyekre, ma nem tehetem már meg.Elmúlt szép volt jó volt Akkoriban nem raboltak az emberek, kevés roma volt itt. Én roma család mellett nőttem fel és együtt játszottunk, nem volt ilyen, mint most,hogy kirabolnak,lopnak, stb.Csodálatos volt a gyermekkorom attól függetlenül, hogy apám sokat megvert.
És akkor a mai világban kimerik mondani ,hogy "nincs cigány bűnözés" .Akkor nem volt, most egyre több van.És mindig több lesz amíg, a szegénység fennáll. Én egy közepesen jómódú sokat dolgozó ember voltam a férjemmel együtt, de hihetetlen,hogy 1997-ben jobban kerestem,mint a mostani világban.

A cikket írta: gildia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 22. 14:14
Kis politika: Az "átkos" nem véletlen engedte, hogy megdöntsék. Akkor is államcsőd közeli (nagyon közeli) volt a helyzet. Ha jól emlékszem, Kádár ettől zakkant be kb. Nem volt más kiút, mint beny@lni a kapitalistáknak, vagy maradt volna a latin-amerikai út...
(vegyél fel hitelt és élj belőle, mint a császár "két napig"...)
A mostani helyzet is kétségbeejtő, de ez egy másik történet, hogy miért nem tudunk mi magyarok élni a lehetőségeinkkel...
2010. augusztus 22. 13:50
Meglepett a 76-os emléked. Értem is miről beszélsz.
Akkor éltünk, havi 900, -Ft - ból. Aki nem élte ezt át, el sem hiszi, hogy ilyen is létezett.
Megkövezhettek érte, de sok minden miatt nem sírom vissza az átkost. Talán jobb lett volna, ha ki is marad a történelemből!
Nem igazán éreztem meg a rendszerváltást. Mindig is dolgoznom kellett, mióta az eszem tudom. Soha nem éltem- úgymond - nagy lábon, s nem azért, mert 37-es a méretem.
A szellemi szabadság sem lett az igazi. Jómagam nem így képzeltem. Az anyagi javak azonosan való elosztását is vitatom. Gyűlölöm a túlképzett kifejezést is.
A demokrácia az nem ilyen, amiben most élünk.
2010. augusztus 21. 19:30
Igazad van a régi átkosban én is többet adtam a gyerekeimnek elmentünk a Balatonra és üdültünk, ma már valóban sehova nincs lehetőség elmenni. Igen az átkosban jobban életünk, mert jobb volt a támogatás és valóban család barát volt. Ma ami van az minden de nem támogatás.
Nehezen élünk, és vagy a családosokat támogatja, vagy a nyugdíjasokat. Akkor inkább a családosokat, mert a nyugdíjas vagy látott olyat vagy soha sem fog, de a gyereke az lásson és tapasztaljon én ezt mondom. Az hogy én nem nem baj, nekem elég egy kép el tudom képzelni, de a gyerek az más neki élmény kell és adassék neki meg. Nekem elég egy feltett kép és látok.!
2010. augusztus 21. 15:32
Lola Leona! Nagyon is igazad van, ahol mi lakunk ott is szépen éltünk egy nagyközösségbe, a régi időkben. Sajnos az utolsó mondatoddal egyet kell, hogy értsek. A szegénység sok mindenre ad okot , a lopásra is. Munkahelyeket kellene teremteni, normális fizetésekkel, hogy az emberek el tudják tartani családjaikat, segélyből nem igazán lehet. Több közmunkást is foglalkoztathatnának (bár azt nem mindenki vállalja el).


Szóval kellene valami megoldás, mert mi viszont "hiába" járunk be dolgozni, lassan már csak "meleg kézfogás" marad, fizu nem. Tetszett a cikked 5+1 pont, legalább is tőlem! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: