újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Gyermeksors 1. rész- Apám

2010. július 6. - Látogatók száma: 72

Életem során két dolgot tanultam anyámtól. Az egyik az, hogy egy lánynak a körme mindig legyen tiszta, a másik a Rákóczi-túrós receptje. Ezzel ki is merült a szülői gondoskodás anyám részéről.

Nem voltam rossz gyerek, mégsem kellettem anyámnak. Fiatalon szült, talán mert akkoriban még nem volt mindennapos dolog az abortusz, talán mert akkor még szerelmes volt apámba, talán szülői nyomásra, hogy ne essen folt a család becsületén. Férjhez ment apámhoz, megadatott nekik másfél év viszonylagos boldogság, aztán jöttek a gondok. Mindketten jobban szerették az életet élvezni, mint a felelősséget vállalni egy gyermekért, aki nem is kérte, hogy megszülessen. Ivászatok, bulik, sokszor verekedés, gyerek a mamáknál, mert a nagyszülők látták, otthon nem mennek rendben a dolgok.
Három éves voltam, mikor elváltak, apámhoz ítélt a bíróság, mondván, anyám iszik, nem nevelhet gyereket. Apám lepasszolt a saját szüleihez, neki csak azért kellettem, hogy a lakás, amit szülői segítséggel vettek, az övé maradjon. Pedig Ő sem volt különb szülőanyámnál. Ivott állandóan és nagyon agresszív volt. Aztán megismerkedett egy nővel, akinek bejött a „hozzám ítélték a kislányomat, milyen rendes ember vagyok”- duma, megvolt az esküvő, mindenki boldog, apai nagyszüleim a leginkább, hogy lám, az Ő fiuk milyen szépen kezdett új életet. Mostohám érdekes asszony volt, hozott egy öt éves fiút a házasságba, és természetesen mindenben előnyt élvezett az Ő gyermeke. Ha jóban voltak apámmal, miránk gyerekekre nem nagyon volt se kedve, se ideje. Viszont, ha összevesztek, bemenekült a kisszobába, játszott velünk vagy legalábbis próbált érdeklődni a dolgaink iránt. Hazudnék, ha azt mondanám rossz feleség volt, mert ez így nem igaz. Maximálisan kiszolgálta apámat, minden nap meleg étel, tiszta ruha, tiszta lakás, csak épp érzelmi analfabéta volt pont, mint apám. Szeretetet nem tudtak adni, jóformán még egymásnak sem, nemhogy a gyerekeknek.
Apám aztán külföldre ment dolgozni, dőlt a pénz, de szeretetből akkor se lett több. Sőt, kezdett egyre jobban eltávolodni a családtól, a több ezer kilométer megtette a hatását. Ha itthon volt egy hónap szabadságon, az első pár nap még minden szép volt, aztán egyre hangosabbak lettek. Apám a napot már a kocsmában kezdte, legtöbbször ott is fejezte be. Mi, gyerekek pedig, mint két félszeg madár, néha az asztal alatt remegve vártuk, hogy elcsituljon apám haragja, amivel a családot mindig sakkban tartotta. Ordítozás, veszekedés, végül kibékülés. Mi ebből annyit érzékeltünk, hogy mindig üvölt, és soha nem lehet otthon béke, egyetértés, szeretet.
Apám nem szeretett. Erre már akkor is rájöttem, felnőttként pedig visszagondolva, teljesen biztos vagyok benne. És nem azért, mert nem nézte jó szemmel, hogy a tizennyolc éves lánya haza merte vinni az első barátját, ezt minden apa nehezen viseli. Hanem mert egyáltalán nem is érdekeltem. Csak bántott testileg, lelkileg, mindenhogy.
Menekülésképpen férjhez mentem, gyönyörű kisfiam született, apám haláláig nem is látta. Az úton a fejét is elfordította. Pedig a fiam nagyon hasonlít rá. De egy szó nélkül engedte, hogy összecsomagoljam a holmimat a férjem szüleinek jelenlétében, majd hagyta, hogy kisétáljak az ajtón. Soha többé nem beszéltünk.
Idén lesz két éve, hogy meghalt. Nem az fáj, hogy Én nem érdekeltem, hanem az, hogy az okát sem tudtam. Jól tanultam, jól viselkedtem, semmi gond nem volt velem a suliban, mégsem kellettem neki.
Most itt lakunk a tőle megörökölt lakásban, mert közben a második felesége is elhagyta, a lakás pedig rám maradt. Nem érzem itthon magam. Egyetlen jó emlékem sem köt ide, csak kényszerből költöztünk. Mostanában fontolgatjuk a lakáseladást.
Ez volt apám története. És, hogy mi lett anyámmal? Folytatom a történetet…

A cikket írta: anubis

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 29. 18:56
KEDVES Anubis!!!!!!!! Látom, Neked is iszonyú nehéz sorsod volt!!!!!!! Veled érzek
szívből!!! Tudom, hogy gyermekeid élete Melletted csodás!!! Szeretettel: Ági
2010. július 7. 10:12
Kedvesc Anubis, ha nem érzed jól magad ott biztos az lenne a legjobb, ha elköltöznétek valahogy! Hát ha máshol új életet tudsz kezdeni! üdv Orsolya
2010. július 6. 20:56
először a másodikat olvastam el, de így már jobban értek sok mindent
:)
2010. július 6. 20:55

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. július 6. 19:35

Elég szomorú, hogy vannak ilyen emberek, hogy nem törődnek a gyerekekkel. A gyered azán egész életében erre gondol, és fáj, hogy nem kapott szeretetet egyiküktől sem. Szomorú gyereksors.
Biztosan okultál belőle és a gyerekeidnek átadod azt is, ami Neked hiányzik.

Igen, kedves Katalina, én a saját gyerekeimnél mindent bepótolok. Mindennél jobban szeretem őket:)
2010. július 6. 20:54
Gyermek sorsok. Én sem tudtam soha megérteni,miért van útba a gyermek,nem kap szeretetett,űzött vadként kell élnie! Szerelem gyermekként sokat megjártam a poklot.
2010. július 6. 19:35
Elég szomorú, hogy vannak ilyen emberek, hogy nem törődnek a gyerekekkel. A gyered azán egész életében erre gondol, és fáj, hogy nem kapott szeretetet egyiküktől sem. Szomorú gyereksors.
Biztosan okultál belőle és a gyerekeidnek átadod azt is, ami Neked hiányzik.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: