újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Gyötrelmes éjszaka

2010. augusztus 24. - Látogatók száma: 77

Amikor kislány voltam és láttam a tévében, hogy valakivel erőszak történik, akkor arra gondoltam, hogy ez velem sosem történhet meg, néhány év múlva az élet megcáfolt...

Sosem felejtem el azt a délutánt, amikor 15 évesen szerelmes lettem egy velem egyidős fiúba, járni kezdtünk majd az övé lettem mindössze 12 nap járás után. Nem úgy értünk egymáshoz, mint ahogy ma érek a partneremhez, hanem csak úgy mint a gyerekek a cukorkaboltban kíváncsian... Ezt követően az életem fenekestül felfordult, mert nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. Több férfi volt az életemben, talán több mint amennyinek lennie kellett volna, de csak hajtottam a kalandokat és jártam az éjszakákat, egészen addig a bizonyos napig... 17 éves voltam, harmadikos gimnazista... Elindultam a barátnőmmel Krisztával enni valamit, majd tovább sétáltunk, s akkor a Fő téren megjelent 3 srác, akik közül kettőt ismertem. Az egyikük osztálytársam volt, a másikuk pedig évfolyamtársam még az általánosban. Sosem voltak rendesek, mert olyan helyre születtek, ahol a körülmények rákényszerítették őket, hogy állatként éljenek. Tudtam milyenek ennek ellenére velük maradtam, amikor Kriszta elindult haza. Egyre többet ittunk, a végén már nagyon csúnyán berúgtam, innentől felgyorsultak az események. Az egyik koncert terem előtt odajött hozzánk egy srác és azt mondta menjek vele buliba. Gondoltam, hogy a közeli szórakozóhelyre megyünk, így vele mentem, nem hittem volna hogy baj lesz belőle. Aztán elindultunk egy fehér kocsi felé és beültünk, rajta kívül még 3 srác ült a kocsiban... Ekkor már ki akartam szállni... Megálltunk egy percre és beszélgettek 3 szőke lánnyal ekkor már ki akartam törni a kocsiból, sajnos sikertelenül... Egyre gyorsabban mentünk és nem tudtam hol az út vége. Egyre elkeseredettebben kérdeztem: Hova megyünk? Csak ennyit mondtak: Buliba!! Úgy éreztem ezen az éjszakán meghalok, de nem így történt. Megálltunk valahol a város és egy közeli falu között egy sáros úton és ott megtörtént a legrosszabb. A négy srácból 3 megerőszakolt, megvert, kirabolt, majd kilökött a kocsiból a sárba és a fagyba. Nagyon fáztam csak egy felső volt rajtam, alul semmi csak egy csizma.... Mielőtt elhajtottak az egyik srác azt mondta vágják el a torkom, de erre a másik azt mondta, hogy reggelre úgysem fogok semmire emlékezni, nem sokat tévedett. Órákat gyalogoltam a hideg februári fagyban és ekkor nem tudtam, hogy álmodom vagy ez a valóság. Miközben sétáltam nem tudtam merre megyek, de a családom szólongattam, akik 5 km-re voltak tőlem. 10 km-ert gyalogoltam, majd reggel megtalált a somogyszili polgármester. Mielőtt megtalált én meghempergőztem a sárban, mert szégyelltem, hogy alul meztelen vagyok, s ekkor felvágta valami a hátamat, sajnos a mai napig megvan a sebhely.... Akkor azt mondtam magamnak, ha most itt lefekszem, akkor reggel az ágyamban fogok felébredni... Rettenetesen sírtam és nem tudtam mit tegyek, míg végül erőt vettem magamon és felálltam a sárból. Nehéz volt, de a pokol csak ezután következett. A somogyszili polgármester talált hajnali 5-kor majd bevitt a rendőrségre. Ezerszer elmondatták velem a történteket, de nem sokra emlékeztem, amire meg emlékeztem az nagyon fájt és rossz volt róla beszélni. Körülbelül fél évig nyomoztak az ügyben, de sosem kapták el a tetteseket. Talán jobb is így, mert akkor évekig kellett volna bíróságra járnom és még nagyobb lett volna a lelki teher. Én úgy gondolom, hogy mindenki megkapja a büntetését előbb vagy utóbb, mert anélkül senki nem ússza meg. Nekem nem jár büntetés, mert én soha nem ártottam senkinek, csak mindig engem bántottak vagy aláztak meg. Remélem egyszer megbűnhődnek vagy ugyanaz megtörténik a gyerekükkel a jövőben és akkor majd elgondolkodnak hogy mit tettek. Nincs bennem már harag, mert eltelt 6 é, de azért még ma is fáj és valószínű sosem fogom feldolgozni... Még ma is járok pszichiáterhez... Sokat javultam, de teljesen sosem leszek jól, mert mindig fájni fog a lelkem és a testem...

A cikket írta: happyapple23

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 25. 22:37
Elhiszem a fájdalmadat és a kínodat borzasztó ami veled történt. A gond az, hogy valószínűleg a viselkedésed is befolyásolta az eset ilyen alakulását.
Sajnos fiatalon az ember sok olyan dolgot elkövet, amit később megbán. Akkor mikor szólnak nem figyel, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy nem rosszat akarnak neki, hanem figyelmeztetik a következőkre, vagy a következményekre, amik lehetnek. Aztán később bekövetkezik a baj, de már késő. Sajnos először a lelkedben kell rendnek lennie és utána tudsz majd a mindennapokban rendet tenni. Nem lesz könnyű, de kívánom, hogy sikerüljön. A sebek idővel begyógyulnak, az emlékek majd halványulnak. Nem lesz jobb, csak másabb lesz a belső érzésed. Ha lesz gyereked azt hiszem fel fogod tudni nyitni a szemét a dolgokra. Sajnálom, hogy ilyen úton gyűjtöttél élettapasztalatot a világ mocskos dolgairól. Kívánom minél hamarabb tudj talpra állni és rendezni az életedet. Sok sikert Éva.
2010. augusztus 25. 14:33
Kedves happyaple23 (Kitörik a gondolati nyelvem, mire leírom). Egyik legszörnyűbb eset, ami veled történt. Az a borzasztó, hogy fiatal korban nagyon buták a lányok, mert nincs tapasztalatuk. Mire megszerzik, sajnos... s ez alól nincs kivétel. A fiúk pedig, ha csapatban vannak olyanok, amilyenek, akár milyen környezetből kerülnek ki. Csak ájuldoztam, amikor tudomásomra jutottak bizonyos dolgok, és csak csodálkoztam: Ez is meg az is, hihetetlen! Mellém jó őrző angyalt rendelt a mindenható, azért nem kerültem olyan csapdába, mint te, és persze volt három fiútestvérem. Még mindig megborzongok, ha rá gondolok, hogy egy-egy alkalommal sértetlenül kerültem ki veszélyes helyzetekből. Valószínű emlékszel a két évvel ezelőtti Zsanett esetre. A szerencsétlen még mindig keresi az igazát.
2010. augusztus 24. 14:57
Nem semmi és nem csodálkozom, hogy fáj! Átérzem történetedet!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: