újabb események régebbi események további események
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:30
Virág módosította a cikkét
09:20
Virág módosította a cikkét
08:21
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:47
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:56
Pinokkió módosította a cikkét

Judit (4)

2010. május 20. - Látogatók száma: 39

"Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén."(Douglas Pagels)

Judit felgyógyult a karambolból, de napjait egyre inkább a fájdalom töltötte ki. Az eddigi betegségei mellé még a csontritkulás is társult. Mondta szegény, hogy lám-lám a baj nem jár egyedül! De ennyi társa lenne?? Görbebottal járt, kelt. S, egyszer már nem járt, ágynak esett, örökre. A kórházban őszintén elmondtak mindent, mi vár még rá! Ágyhozkötött lett, kiszolgáltatott! Nagyon nehezen viselte, hatalmas fájdalmai voltak. A lelkem is beleremegett, amikor hallottam a hangját a telefonban. Megyek hozzád Tesókám!

Megváltoztak az értékek, sok minden, amiben hittünk, értelmét vesztette. Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítettünk, majd az elveszett helyébe valami más került.

Megváltozott a betegápolás módja, a halál ismét visszakerül az otthonunk fala közé. Részesei lehetünk annak, ahogyan a halált körülvevő hallgatás megszólal. Iszonyú érzés! Az orvos - beteg kapcsolat is megváltozott , ma már az orvos nyíltan megmondja a diagnózist és figyelmeztet a közelgő halálra. Nos, természetesen nem mindegy, hogy milyen kíméletesen teszi ezt. Mert az emberi méltóság elvesztése, tudatosítása, feldolgozása még várat magára.

A szobába betérve a látvány önmagáért beszélt, elfogott a fájdalom, ismét egy embert látni az utolsó küzdelmes útján. A fájdalom áradata zúdult felém, s mintha az életünknek minden percét újra leperegetnék előttünk. Mindig valami szép kis történetet hoztunk elő a múltból, de a szomorú vég, a látvány felébresztett, hogy ezek az utolsó vidám percek.
Az élet értelmét sokszor, sokféleképpen fogalmazta meg Judit, de mindig bízott a csodában.

A cikket írta: T.Zsóka

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 29. 19:02
Szomrú, könnyeket fakasztó történet, de sajnos az emberi sorssal jár.
Az ilyen családi eseményeket én is meg szoktam írni, de csak jegyzetet készítek előbb, és később öntöm formában, mert frissen a fájdalomtól nem lehet úgy megírni, ahogyan szeretnénk megörökíteni...
2010. május 20. 14:07
>5*
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: