újabb események régebbi események további események
13:19
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
13:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:09
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:09
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
23:06
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:10
Publicbady regisztrált a weboldalra

Judit (4)

Látogatók száma: 39

"Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén."(Douglas Pagels)

Judit felgyógyult a karambolból, de napjait egyre inkább a fájdalom töltötte ki. Az eddigi betegségei mellé még a csontritkulás is társult. Mondta szegény, hogy lám-lám a baj nem jár egyedül! De ennyi társa lenne?? Görbebottal járt, kelt. S, egyszer már nem járt, ágynak esett, örökre. A kórházban őszintén elmondtak mindent, mi vár még rá! Ágyhozkötött lett, kiszolgáltatott! Nagyon nehezen viselte, hatalmas fájdalmai voltak. A lelkem is beleremegett, amikor hallottam a hangját a telefonban. Megyek hozzád Tesókám!

Megváltoztak az értékek, sok minden, amiben hittünk, értelmét vesztette. Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítettünk, majd az elveszett helyébe valami más került.

Megváltozott a betegápolás módja, a halál ismét visszakerül az otthonunk fala közé. Részesei lehetünk annak, ahogyan a halált körülvevő hallgatás megszólal. Iszonyú érzés! Az orvos - beteg kapcsolat is megváltozott , ma már az orvos nyíltan megmondja a diagnózist és figyelmeztet a közelgő halálra. Nos, természetesen nem mindegy, hogy milyen kíméletesen teszi ezt. Mert az emberi méltóság elvesztése, tudatosítása, feldolgozása még várat magára.

A szobába betérve a látvány önmagáért beszélt, elfogott a fájdalom, ismét egy embert látni az utolsó küzdelmes útján. A fájdalom áradata zúdult felém, s mintha az életünknek minden percét újra leperegetnék előttünk. Mindig valami szép kis történetet hoztunk elő a múltból, de a szomorú vég, a látvány felébresztett, hogy ezek az utolsó vidám percek.
Az élet értelmét sokszor, sokféleképpen fogalmazta meg Judit, de mindig bízott a csodában.

A cikket írta: T.Zsóka

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szomrú, könnyeket fakasztó történet, de sajnos az emberi sorssal jár.
Az ilyen családi eseményeket én is meg szoktam írni, de csak jegyzetet készítek előbb, és később öntöm formában, mert frissen a fájdalomtól nem lehet úgy megírni, ahogyan szeretnénk megörökíteni...
>5*
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: