Judit (4)
2010. május 20. - Látogatók száma: 39
"Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén."(Douglas Pagels)
Judit felgyógyult a karambolból, de napjait egyre inkább a fájdalom töltötte ki. Az eddigi betegségei mellé még a csontritkulás is társult. Mondta szegény, hogy lám-lám a baj nem jár egyedül! De ennyi társa lenne?? Görbebottal járt, kelt. S, egyszer már nem járt, ágynak esett, örökre. A kórházban őszintén elmondtak mindent, mi vár még rá! Ágyhozkötött lett, kiszolgáltatott! Nagyon nehezen viselte, hatalmas fájdalmai voltak. A lelkem is beleremegett, amikor hallottam a hangját a telefonban. Megyek hozzád Tesókám!
Megváltoztak az értékek, sok minden, amiben hittünk, értelmét vesztette. Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítettünk, majd az elveszett helyébe valami más került.
Megváltozott a betegápolás módja, a halál ismét visszakerül az otthonunk fala közé. Részesei lehetünk annak, ahogyan a halált körülvevő hallgatás megszólal. Iszonyú érzés! Az orvos - beteg kapcsolat is megváltozott , ma már az orvos nyíltan megmondja a diagnózist és figyelmeztet a közelgő halálra. Nos, természetesen nem mindegy, hogy milyen kíméletesen teszi ezt. Mert az emberi méltóság elvesztése, tudatosítása, feldolgozása még várat magára.
A szobába betérve a látvány önmagáért beszélt, elfogott a fájdalom, ismét egy embert látni az utolsó küzdelmes útján. A fájdalom áradata zúdult felém, s mintha az életünknek minden percét újra leperegetnék előttünk. Mindig valami szép kis történetet hoztunk elő a múltból, de a szomorú vég, a látvány felébresztett, hogy ezek az utolsó vidám percek.
Az élet értelmét sokszor, sokféleképpen fogalmazta meg Judit, de mindig bízott a csodában.
A cikket írta: T.Zsóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az ilyen családi eseményeket én is meg szoktam írni, de csak jegyzetet készítek előbb, és később öntöm formában, mert frissen a fájdalomtól nem lehet úgy megírni, ahogyan szeretnénk megörökíteni...