Judit (5)
2010. május 20. - Látogatók száma: 43
"Harccal jön minden ember S minden harcnak bánat a vége, Ne legyek most már többé Senki élőnek ellensége" (Ady E)
Emlészem, amikor egy csütörtöki reggelen csörgött a modiltelefonom, Judit hívott, mi újság drága Tesókám? De a telefonvonal végén Pali volt, s a szomorú hírt közölte, Judit elment örökre!
Judit, mint mindent még a halálát is megszervezte, mint ismeretes a cigányoknál, ez természetes volt. Egy hónappal a halála előtt arra kért Pali, hogy egy Beatles számot vegyünk fel végtelenített formában. Ez a dal kísérje utolsó útjára! Pontosan mindent megszervezett, még a koporsót is kiválasztotta, kiválasztotta azt a ruhát, amelyikbe fel kellett öltöztetni, a kiegészítőket, a sminket. A sírhelyet, melyben örökre nyugovóra tért. Volt ereje arra is, hogy leírja kiktől búcsúztassák el. Ilyenek a jó emberek!
Egész éjjel nem tudtam aludni aznap, minden perc visszatükröződött emlékeimben. Ahogyan megfogalmazta kétségeit a betegséggel szemben...ez nem lehet igaz, miért pont velem történik... Éreztem minden fájdalmát, ahogy kétségbe volt esve, s majd azt a hatalmas erőt, amivel még megpróbált mindent megtenni, hogy meggyógyuljon. Végigkísérhettem egy szeretett ember elmúlását. Amikor már az ember mindent elveszít, uralmát a teste felett, függetlenségét, személyiségét, jövőjét, a méltóságát.
Judit utolsó szavai: Tesókám az élet szép, és az élet értelme nem a tárgyakban van, hanem az érzésekben, melyekkel egymáshoz közeledünk. Addig szeressük, tiszteljük egymást, míg megtehetjük.
Akinek van bátorsága elbúcsúzni a szeretett embertől, egy hidat kap ajándékba, hidat az élet és halál között.
A cikket írta: T.Zsóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Talán azért értelek, mert nekem is megvan a magam feldolgozni valója:-((( hasonlóan hozzád.
És éppen egy fiatal férfi, legalábbis nálam fiatalabb, érti miről írok? Igen írni fogok mindenről. S miért fájdalmas Judit, Vászi halála, mert 8 éve a Nővérem ment el, pontosan ilyen küzdelmek után, de az nagyon fáj még, s ahhoz még lelkileg fel kell készülnöm. Köszönöm, hogy elolvastad és igen előbb a szép emlékek.... mert van bőven belőlük.
Köszönöm, hogy osztozni tudsz fájdalmamban, hogy azokat az érzéseket, melyeket közvetíteni akartam, eljutott, elért, megérintett Téged is.
Nem lehetünk mindig "Tündérek", varázserővel felszerelve, hogy segítsünk szeretteinknek. Szerintem ez, hogy írsz róluk, segít neked. Én várom még az írásaidat Vászikáról is. És javaslom, hogy írj többet a közös szép emlékeitekről, hogy úgy maradjanak meg bennünk..., olyannak amilyenek voltak.
:-( jó lett volna olvasni tovább, mert akkor van kiről írni még...