KAPCSOLATAINK ... 2. rész
Látogatók száma: 58
Az életünkben meghatározó eseményeket nem tudjuk csak úgy leírni. Azokat nem lehet meg nem történtté tenni, elfelejteni. Azokról gondolkodni, beszélni kell, azokat le kell írni. Mert minden látszólagos semmiség meghatározza a következő lépésünket
Most így visszatekintve az elmúlt napokra, elégedettnek érzem magam, mert nem volt mindegy ilyen munkát, ilyen gyorsasággal és precizitással, aránylag vita nélkül, békességben elvégezni. Jó, hogy mindketten szabadságon vagyunk, mert másként nem jött volna így össze a dolog, hiszen nyakig festékes voltam, így elmenni dolgozni nem lett volna mindegy. Még most is itt-ott festékes vagyok.
(Amikor ezeket a sorokat írom, hajnali négykor keltem, nem tudtam aludni.)
Másnap, kedden én öt órakor keltem, Józsi még aludt, megittam a hideg kávét, bár főzhettem volna frisset. Józsi kb. hatkor kelt fel. Én körbenéztem a kertet, amit már régen nem tettem meg és élveztem a reggelt, egyedül vagyok, várom a napfelkeltét, hallgatom a madarakat és élvezem a szabadságot, a kint létet.
Reggel hamar elindultunk. Először a faluba a boltba, vásárolni. Félhétkor még nem volt nyitva a kocsma, így elmaradt a reggeli pálinka, kávé, de sebaj, hiszen Józsi vett két féldecit. Várt a munka. Reggelizni nem volt kedvem, neki akartam állni mielőbb.
Először az ablakot tette vissza a szobába, utána kivittük a teraszra az asztalt, a gáztűzhelyet, palackokat, a másik asztalt, a székeket. Csak a hűtő maradt bent. Leszerelte a kis ablakot. Kicsit kapart, kotort rajta, leszerelte az ajtót. Én lekevertem a festéket, egy műanyagba a zöld szint, azt félretettem, mert a plafonnak fehérnek kell maradni és elkezdtem festeni. Ez nehezebb volt, mert az ablaknál az új falat elég nehezen vonta be a festék, első festésre nem is nagyon tetszett az eredmény, de rövid száradás után, amikor másodszor álltam neki, már éreztem, hogy nem lesz baj. A plafonnak is kellett két réteg. A festés nagyon szépen sikerült. Egészen halvány zöld színt kevertem, és milyen szép lett! Aztán az ablakkeret, ablakok mázolása, utoljára a pinceajtó következett. Zománcfestékkel, alapozó, majd arra rá szinte azonnal a magas fényű zománc, az aztán eltüntette végre a piros színt.
Józsi közben teljesen szétszedte a gáztűzhelyet, szépen letakarította. Mindig kérdezte, hogy ő mit csináljon. Hát nem is volt festékes, nem engedtem neki belebarmolni. Én voltam a festő.
Délután háromra saccoltuk, hogy végzünk, úgy is lett, szinte percre. Akár csak előtte való nap. Nagyon elégedett voltam magunkkal. Józsival mindent visszatettünk, illetve kicsit átrendezve, mert a hűtő jobb ha nem az ajtóval szemben marad. Oda került a helyére a gáztűzhely a sarokba, odébb a hűtő. A nagy asztalt, a székeket még le kell mázolni, addig nem tesszük vissza. Az ablakok megszáradtak, visszatette, felmosott, lemosakodtam. Így jöttünk el, és kb. hat órakor indultam haza. Először még megittunk a kocsmában egy sört, - ja, miközben én festettem, ő főzött egy kis lecsót, azt ettem, ettünk egész nap. Én eljöttem haza, akkor már elég fáradtan, de elégedetten. Megbeszéltük, hogy szerda délután három tájt jön hozzám és megyünk vásárolni a tescoba. Utána ő hazament, én is haza. Kb. négyezer forintot vásároltam.
Ma délután jön kb. kilencfelé, hogy elinduljunk ágynézőbe.
Mára jól lehűlt a levegő, a tegnapi nagy esőzés miatt. Most fél hat, bátyám most megy ki a szőlőbe. Milyen idegenné vált.
Most felteszem a kuktába főni a nyelvet, megcsinálom a mustáros lépet kis tésztával, ez lesz a kaja ma és kis becsinált leves. Utána megyünk ágynézőbe. Holnap elmegyek anyuhoz!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.