újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Kérlek, hagyj élni...

2010. május 28. - Látogatók száma: 58

Soha sem felejtem el azokat a szörnyű hónapokat és éveket, amikor a saját rabságom fogságában éltem. Szerettem egy férfit tiszta szívemből, lelkemből, akit igyekeztem mindig megérteni és aki ezt sajnos utólag belegondolva nem érdemelte meg.

Milyen az, mikor börtönben élünk, és milyen amikor nem tudunk szabadulni?
Nagyon szép dolog a szerelem, a szeretet, de sajnos soha sem szabad, hogy az ember elveszítse önmagát. Én ezelőtt mindig tudtam, hogy mikor van vége egy kapcsolatnak, ahonnan nincs tovább. Vajon mi lehetett az oka, hogy ennyi ideig mégis szenvedtettem magam? Nagyon szerettem, mint még azelőtt senki mást. De ez nem elég.
Napról-napra vártam haza a férjem, hogy vajon mikor ér éjszaka haza, vajon részeg-e, megüt-e, vagy olyan lesz a nap és Ő, mint "máskor". Dolgoztam, háztartást vezettem ugyanúgy mint most, így éltem mindennapjaim. Még szerencse, hogy a tévedésemnek nem volt egy ártatlan elszenvedője, aki életem végéig ehhez a férfihoz kötött volna és akinek élete végéig ezt a férfit kellene apjának szólítania. Pedig mindig is szerettem volna gyermeket. Már van egy kisfia, akiről inkább nem írok, de jó példa volt számomra arra, hogy miért ne.
Az életem abból állt, hogy eljártam dolgozni és háztartást vezettem. Minden napom az volt, hogy vajon mi lesz, a vadállat férjem vagy a másik ember lesz otthon az, akit szerettem. A másik embert kenyérre lehetett kenni és mindent meg lehetett vele beszélni. Érthetetlen számomra, hogy hogyan tudott megbolondítani, hiszen be voltam zárva vele egy kalitkába, ahonnan csak Ő tudott kilépni. A barátai mindig azt mondták, hogy milyen jó ember, felesleges lett volna bárkinek is elmondanom, hogy milyen ha ittasan hazaér, nem hittek volna nekem. Egyszer próbáltam, de abból is csak az lett, nem hitt nekem az, akinek elmeséltem.
A barátaimmal sem tartottam a kapcsolatot, folyton azt mondta, hogy csak telebeszélik a fejemet. Elmehettem volna Én is, mindig ezt mondta, de emiatt is veszekedett velem és már nem is volt kivel mennem. Teljesen egyedül voltam és a lelkem mélyébe zártam minden fájdalmamat.
Pár hónapja véget ért a rémálom, azóta volt egy barátom is, de félek, nem merek komolyabban belebonyolódni semmibe, így annyiban maradt. Én soha sem voltam ledér lány, és nem is leszek soha. Ha valamit nem tudok komolyan gondolni, azt inkább hagyom.
A barátnőm Rita azt mondta, hogy csak időre van szükségem. Egy kívülálló sokszor jobban át tudja látni a dolgokat mint Én magam. Így, hát várok. Folyton van aki udvarol nekem, sokszor idegesít, de a lelkem mélyén tudom, hogy szükségem van arra, hogy érezzem, nem maradok egyedül. A volt férjem folyton azt mondta, hogy soha sem leszek boldog, mindenki csak azt akarja tőlem és nála jobbat nem találok.
Igyekszem ezen túllépni, de túl sokat hallgattam ezeket a szavakat, és valahol mégis elhittem. Igyekszem új életet kezdeni, bár úgy érzem nagyon nehéz. Sokszor elgondolkozok azon, amiket ordítozott. Igyekszem túllépni rajtuk. Nem érzem magam hülyének, nem vagyok olyan ronda, mint Ő állítja, majd egyszer Én is boldog leszek.
Majd eljön ez az idő, és addig várok.

A cikket írta: fszabina26

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 29. 14:14
Kedves Szabina! 26 éves vagy és előtted áll az élet! Ezt sohasem feledd!! Igen biztosan eljön a Te időd is! Ha valaki már a kezdet kezdetén idegesít, azonnal hagy ott, mert az később sem lesz másképpen, csak azért, hogy érezz valakit magad mellett, ne legyén egyedül! Sajnos már tapasztalatból is tudod, ismered milyen a társas magány!
Légy büszke magadra! Menj szórakozni!
2010. június 15. 08:23

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. június 7. 13:20

SZÍVBŐL drukkolok Neked!!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!

Köszönöm szépen.
2010. június 7. 13:20
SZÍVBŐL drukkolok Neked!!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
2010. május 30. 10:08
Köszönöm a hozzászólásokat. Megváltozott az életem, és vissza kell szereznem azt az önmagam, amit elveszítettem. Így biztos hogy nem tudnék egy normális párkapcsolatot létesíteni, tele vagyok bizalmatlansággal, bizonytalansággal, félelemmel és mindig azt a nézetet vallottam hogy a bizalom az egyik legfontosabb dolog ahhoz, hogy egy párkapcsolat működni tudjon.
2010. május 29. 07:40
Nem akarok tanácsot adni,de szerintem a legjobb lenne, ha először most saját magad találnád meg, az önbecsülésed....bizz magadba!!!
2010. május 28. 19:14
Mintha a volt férjed szavait hallottam volna anno más szájából. :))) Ez valami sablonszöveg?
2010. május 28. 19:00
Ritának igaza van. Fel a fejjel! Türelem, majd eljön a te időd is. Az, hogy kiléptél ebből a méltatlan helyzetből, erősséged bizonyítja.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: