Love for ever

Látogatók száma: 32

Sokan, sok embert elvesztünk életünk folyamán, és sajnos zömében olyanokat, akik hiányát elvisleni, megszokni nem lehet, legfeljebb elviselni. Én az első szerelmem történetét szeretném megosztani Veletek!

Tibi volt az első és nagy szerelem! Úgy kezdődött, mint a romantikus regényekben, elég volt meglátni, a szemébe nézni és éreztem, hogy itt a vég! Az az érzés, az az eufórikus állapot, mely semmihez nem hasonlítható.
Ami plussz növelte az értéket az a különleges állapot, hogy előtte tanárom volt, akkor szerettünk egymásba. Egy évig csak kerülgettük egymást, csak szemezés volt és apró érintések, de sokatmondóak.
Arra a bizonyos i-re a pontot egy felelet adta meg. Pont az Anyeginből Tatjana levelét kellett neki elmondanom, más szavak nem kellettek, felesleges is lett volna. Számunkra elegek voltak Puskin szavai ahhoz, hogy beteljesüljön ez a reménytelennek tűnő szerelem. Reménytelen, hiszen tanár és ráadásul családos ember.
Sokáig és sokat rágódtam rajta, viaskodtam a lelkiismerettel, hogy vajon szabad-e? Végül arra a fokra jutottam el, ahol már senki és semmi nem számított.
Fergeteges évek álltak előttünk, romantikus és vad szeretkezések, őrült játékok az ágyban, minden, ami a nagy és szenvedélyes szerelemhez hozzátartozik.
Nekem Ő a mai napig a megtestesült szerelem, a szenvedély és a szex. Pedig már 6 éve véget ért a kapcsolat és sajnos, az Én hibámból. Elég volt egy rosszul időzített telefon, és ami addig stabil lábakon állt, kártyavárként omlott össze.
Túljutni rajta nem lehet, legfeljebb szép csendben, legbelül emlékezni, hogy az ember a szenvedéllyel nem csak épít, de nyomorba is dönt! Mégpedig a saját életét.
A türelem legnagyobb tanítója és mestere a fájdalom.
Tibi, egyetlenem:
LOVE FOR EVER

A cikket írta: Andyy79

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Pinokkió

Szia!
És a folytatás? Kicsit a részletek is érdekesek lehetnek. Pontosan mi történt, miért nem kerestétek utána egymást? Mi van veletek azóta?
Üdv,
Pinokkió