újabb események régebbi események további események
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
19:50
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:45
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:01
Anyu új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:59
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
13:52
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
13:47
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Mama, aki a szívünkben él

2011. április 14. - Látogatók száma: 78

Tudom, hogy fentről vigyázza léptemet, Feledni őt, míg élek, nem lehet, A legfontosabb dolgot tanította nekem, A szeretet mindig a szívemben legyen. Vigyázzak arra kit szívem szeret, S minden nap elmondjam neki, ha lehet.

Ismeretlen telefonszám. Felvegyem vajon? Hátha fontos, meghallgatom ki keres, bár nem érek rá, mert mamámat kell meglátogatnom a kórházban. Felveszem.
- Igen, tessék! - szólok bele nyugodtan.
- Dr. Márton vagyok. Kis Zsanettal beszélek?
- Én lennék - ekkor már nem voltam nyugodt, és amitől a legjobban tartottam, sajnos valóság lett. Közölte az orvos a hírt, miszerint mamám örök nyugalomra tért. És én még el sem köszöntem tőle. El sem mondtam neki mennyire fontos volt a számomra, mennyi mindent köszönhetek neki, és hogy mennyire fog hiányozni ha már nem lesz. Még csak el sem tudtam tőle köszönni, mert nem volt időm bemenni hozzá előző este. Vajon haragszik rám emiatt? Meg tud valaha bocsájtani? Én magamnak míg élek nem fogok, hisz ki fontos volt számomra, nem fogtam a kezét az utolsó óráiban, mardos a lelkiismeret furdalás emiatt. A nap hamar elszáll, és jön az este. Vajon tudok-e aludni, ilyen felzaklatott állapotomban, vajon a két fia, aki szintén mindennél jobban szerette és tisztelte, hogy tud így elpihenni, és vajon jó helyen van a mami? Biztos vagyok benne, hogy már együtt van a dédivel a dédipapával, a papával és a rokonokkal. Lehet ők ünnepelnek, hogy újra találkoztak, és sajnálnak bennünket, hogy mi ezt nem tudjuk. Elkönyvelem magamnak, hogy a legjobb helyen van már, nyugodt, nem zavarja a világ ezer gondja, nyugodt, nem kell semmi rossztól tartania. És eljön az este, hiába beszélgettünk anyuékkal, hogy már fentről vigyázza a lépéseinket, az űr, amit érzek, csak nem múlik. Majd idővel, mondja anyukám.
Hát eljön a lefekvés ideje. Mielőtt elalszom, imádkozom, hogy a mamám a legjobb helyen legyen, és örökké boldogságban éljen tovább.
Forgolódok, majd nehezen, de álomba sírom magam, és elalszom.

A kórházban épp a lifthez megyünk, a testvéremmel és a mamámmal. A legfelső emeletre kéri, hogy felkísérjük. Mosolygunk, és csak nézünk egymásra, a csendet, miután megnyomjuk a gombot, hogy bezáródjon az ajtó mögöttünk, a mama töri meg. Fontosnak tűnik amit mondani szeretne, így csak rá figyelünk. Majd belekezd.
- Lényeges, hogy elmondjam nektek, mennyire jó kis unokáim vagytok, mennyire szófogadóak, és jól neveltek. Ezekre az értékeitekre vigyázzatok nagyon, és maradjatok mindig jószívűek, kedvesek és segítőkészek. Szeressétek és becsüljétek egymást, és a szüleiteket, és minden embert. Emlékezzetek mindig a szép dolgokra, a rosszat felejtsétek el. Még sok mindent mondhatnék, de ezek a legfontosabbak és meg is érkeztünk. Szeretlek benneteket! - kisegítjük a liftből, ami egy gyönyörű réten nyílik ki, de egy kisebb domb útját állja, hogy lássuk azokat, akiknek a hangját halljuk. A réten virágok, körben fenyőfák. Szép virágokat látunk, de a nap csak a domb mögött süt, így itt kicsit hűvös van, és félhomály. Puha a lábunk alatt a fű, ilyen puha , rugalmas dolgon még nem jártam ez előtt. Kíváncsi vagyok mi van a domb után, de nem engedi a mama, hogy tovább menjünk vele. Így hát megöleljük, jobb oldalán testvérem, bal oldalán én, és csak annyit tudunk mindketten mondani, hogy "szeretlek"! A domb mögül, Tappancs, a gyermekkori németjuhász kutyája jön elő, üdvözöl,i és csalogatja a domb mögé a mamit. Mi nem akarjuk hogy elmenjen, de Tappancs miatt nagyon izgatott, és szinte szalad utána. Még egyszer visszanéz és int, mosolyog és olyan nyugodtnak és szépnek tűnik, mint amilyennek még soha nem láttam. Mi visszaszállunk a liftbe, nézzük ahogy elmegy a fény felé, majd lassan bezáródik a lift ajtaja és mikor a földszintre érünk felébredek. Csak sírok, de tudom így búcsúzott tőlem, és a családtól, megengedte hogy még utoljára vele legyek, elkísérjem őt oda, ahol majd egyszer találkozni fogunk.

A cikket írta: dana29

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 11. 00:43

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 10. 09:14

Kedves Dana!
Ez nagyon szép! De hát most is elmondhatod neki amit szeretnél! Ne haragudj magadra, hiszen honnan tudhatnánk, hogy holnap mi fog történni? Hidd el, ugyanúgy együtt vagytok, csak mamád továbblépett a fejlődés lépcsőfokán, onnan tekint Rád, de mi is arrafelé haladunk és találkozunk szeretteinkkel majd. Vannak akiknek megadatott Isten kegyelméből, hogy ez megtörténjen már földi életük során is.

Kedves Lilahold!
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Én is hiszem, hogy majd találkozni fogunk szeretteinkkel, most kis időt töltök csak nélkülük. De azért sajnos még hibáztatom magam. Köszönöm szavaid, jól esnek.
Üdv Dana
2011. június 10. 09:14
Kedves Dana!
Ez nagyon szép! De hát most is elmondhatod neki amit szeretnél! Ne haragudj magadra, hiszen honnan tudhatnánk, hogy holnap mi fog történni? Hidd el, ugyanúgy együtt vagytok, csak mamád továbblépett a fejlődés lépcsőfokán, onnan tekint Rád, de mi is arrafelé haladunk és találkozunk szeretteinkkel majd. Vannak akiknek megadatott Isten kegyelméből, hogy ez megtörténjen már földi életük során is.
2011. április 18. 18:35

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 16. 15:47

Szia Dana!

Ez nagyon szép volt!
De jó lenne szeretni és becsülni egymást, minden embert, emlékezni mindig a szép dolgokra, a rosszat elfelejteni....
Tappancsnál elpityeregtem magam... :-)

Éva

Szia Éva!

Köszönöm!Örülök hogy tetszett.Én is pityeregtem mikor írtam. Szívemből jött ez a kis iromány.

Dana
2011. április 18. 18:32

megtekintés Válasz erre:   - 2011. április 16. 15:25

Szia dana!
elolvastam és sírok mint egy kisgyerek
joboszi

Szia Joboszi!

Én is pityeregtem mikor írtam, mert hiányzik a mamim.

Dana
2011. április 16. 15:47
Szia Dana!

Ez nagyon szép volt!
De jó lenne szeretni és becsülni egymást, minden embert, emlékezni mindig a szép dolgokra, a rosszat elfelejteni....
Tappancsnál elpityeregtem magam... :-)

Éva
 
2011. április 16. 15:25
Szia dana!
elolvastam és sírok mint egy kisgyerek
joboszi
2011. április 15. 20:02
Na látod ez már jó így úgy érzi az ember soha nem vagyunk egyedül..., s kitudja....
2011. április 15. 19:57

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. április 15. 19:46

Szia Dana! Mindig veled lesz! Én is érzem, ha valami történik mintha egy láthatatlan kéz segítene...! Pusz Orsolya

Szia Orsi!

Néha én is érzem, hogy valaki vigyázza utamat:)
pusy
2011. április 15. 19:46
Szia Dana! Mindig veled lesz! Én is érzem, ha valami történik mintha egy láthatatlan kéz segítene...! Pusz Orsolya
2011. április 15. 18:53
Nagyon szép megemlékezés, kedves Dana!

Pussz,

Tündér
2011. április 15. 15:29

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. április 15. 11:49

Szia Dana! Nagyszüleim meghatározó emberei voltak életemnek..., nagyon mély érzésekről tanuskodik írásod! Millió pusz Orsolya

Szia Orsi!

Leírni nem tudom milyen sokat jelentett nekem a mamám, és sajnos tényleg nem tudtam elbúcsúzni tőle, ami a mai napig fáj. De remélem tudja hogy mit éreztem iránta, és érzek most is.

pusy Dana
2011. április 15. 11:49
Szia Dana! Nagyszüleim meghatározó emberei voltak életemnek..., nagyon mély érzésekről tanuskodik írásod! Millió pusz Orsolya
2011. április 15. 08:59

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. április 14. 23:02

Szia Dana !

Nagyon szépen búcsúztattad a mamát. Együtt érzek veled. Én sok rokont, barátot veszítettem már el. A legfontosabb velem van az édesanyám, de nagyon vigyázok rá, óvom és féltem, mert számomra már csak Ő van a gyerekkori családomból. Igaz a saját családom is már eléggé megcsonkult, de még egymásnak megvagyunk, és a szeretet összetart minket. Amit a szívünkben őrzünk, az nem fakul,s nem is feledjük el. Naponta eszünkbe jut egy mozdulat, egy mondat, így szinte mindig velünk van. Üdv Éva.

Szia Éva!

Egyet értek veled, hogy naponta eszünkbe jut valami a szerettünkről és így mindig velünk van! És ez nagyon jó, remélem látnak bennünket és velünk együtt mosolyognak:)
Üdv Dana
2011. április 14. 23:02
Szia Dana !

Nagyon szépen búcsúztattad a mamát. Együtt érzek veled. Én sok rokont, barátot veszítettem már el. A legfontosabb velem van az édesanyám, de nagyon vigyázok rá, óvom és féltem, mert számomra már csak Ő van a gyerekkori családomból. Igaz a saját családom is már eléggé megcsonkult, de még egymásnak megvagyunk, és a szeretet összetart minket. Amit a szívünkben őrzünk, az nem fakul,s nem is feledjük el. Naponta eszünkbe jut egy mozdulat, egy mondat, így szinte mindig velünk van. Üdv Éva.
2011. április 14. 21:49
" Így hát megöleljük, jobb oldalán testvérem, bal oldalán én, és csak ..."
Ez hibádzik a szövegben.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: