újabb események régebbi események további események
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
19:50
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:45
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:01
Anyu új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:59
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
13:52
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
13:47
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Mélyről...

2012. január 17. - Látogatók száma: 79

Ahogyan zajlik.

Mit is tudnánk kezdeni azzal a biztos ténnyel, hogy az összetartozás utáni vággyal együtt nem müködhet az, ami eddig külön létezett, vagy pusztán látszat különcnek sejtetett!
A lényeget ezért, sokan elhallgatják. De nem biztos, hogy ettől még nem talál napvilágot magának! Sokszor az, amit elhallgatunk, azáltal lesz látható, amivel el takarni szeretnénk. Életünk során egy csomó kérdést vet fel a létezni akarásunk. A válaszok miatt viszont, ha azok sokáig váratnak magukra, kétségbeesést produkáltathatnak velünk. A lelki világunk ennek okaként hirtelen megváltozik. S nem is tudjuk, mit kezdhetnénk vele. Jogossá válik egy kérdés, mely szerint. Ha. Mi. Kézenfekvő tények helyett, folyton csak válaszok nélküli kérdésekkel illetjük magunkat, miként várhatjuk el környezetünk teljes megértését felénk?
Ebbe bele se gondolunk, egy röpke gondolatmenet után, makacsul lépegetünk tovább. De az elnyomás súlya alatt a kétes feltevéseink némán dolgoznak tovább, tudatalattink, apránként hozza fel a látszólag elfeledett kétségeinket.
Nem is sejtük, hogy amikor lerázzuk magunkról a kellemetlenkedéseinket, ez az a pilllanat, amikor időzítőként állítjuk be őket. Első lépésként elhisszük, hogy minden rendben, valójában ez azt élteti, hogy áligazságokat dédelgetünk. Fölösleges köröket kezdünk el futni, s erősnek kiáltjuk ki magunkat. Legbelül egyetlen legyintéssel intézzük el. Egy ponton azonban sérülünk, s ha ezt a pontot elérjük, váratlanul fog ránk szakadni minden. Éberen torpanunk meg, mélyet lélegeznénk, de nem sikerül. Ijedten nézünk szét a szemellenzőnk mögül.
Nyílvánvalóvá fejlett helyzetünkből a kijáratot kezdjük el kutatni.
Majd hirtelen az összes kétségünk egyszerre tudatosul.
S ekkor megtörténik.
Leülünk.
Gondolkodni.

A cikket írta: Mede Anett

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 18. 21:28

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 17. 12:03

Kedves Anett!

A folyamat, amit leírtál igen megkapó. Le kell ülni gondolkodni néha, mert a válaszok ott vannak előttünk, csak látni kell. Gondolkodni és észrevenni.

Pussz, Tündér

Nagyon jó érzés, amit írtatok nekem ide..főleg azért, mert ennek a monológnak minden szavát én költöttem...s komolyan is gondoltam.

Anett.
2012. február 18. 21:27

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 17. 15:07

Szia Netty!

Üdv köztünk! :)

Köszönöm!
2012. február 18. 21:27

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. január 20. 13:59

"Egy ponton azonban sérülünk, s ha ezt a pontot elérjük, váratlanul fog ránk szakadni minden. Éberen torpanunk meg, mélyet lélegeznénk, de nem sikerül. Ijedten nézünk szét a szemellenzőnk mögül."

Szép, ugyanakkor ijesztőnek is hat ez a gondolatsor. Mégis. Fontos, hogy tudjuk, mi a célunk. Az út odavezet.

Itt arra gondoltam, hogy mi emberek ma már így élünk.
2012. február 18. 21:26

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 21. 22:21

Tisztelt Anett!
Érdekes volt olvasni, ahogy egy fiatal hölgy ilyen mély gondolatokat vet ide elénk.
A próbák vagy összetörnek vagy megerősítenek. Előre sajnos nem tudhatjuk, hogy mi az erősek vagy a gyengék közé tartozunk. Így néha tényleg jobb mély levegőt venni és átgondolni, hol is tartunk, mielőtt kényszerpályánk kényszerít döntésre.
Bokor

Igen. Még sok ilyen gondolatom van még. Örülök, hogy tetszik. A könyvem is hasonló szellemű...már alig várom, hogy be fejezzem.Üdv.:Anett.
2012. január 21. 22:21
Tisztelt Anett!
Érdekes volt olvasni, ahogy egy fiatal hölgy ilyen mély gondolatokat vet ide elénk.
A próbák vagy összetörnek vagy megerősítenek. Előre sajnos nem tudhatjuk, hogy mi az erősek vagy a gyengék közé tartozunk. Így néha tényleg jobb mély levegőt venni és átgondolni, hol is tartunk, mielőtt kényszerpályánk kényszerít döntésre.
Bokor
2012. január 20. 13:59
"Egy ponton azonban sérülünk, s ha ezt a pontot elérjük, váratlanul fog ránk szakadni minden. Éberen torpanunk meg, mélyet lélegeznénk, de nem sikerül. Ijedten nézünk szét a szemellenzőnk mögül."

Szép, ugyanakkor ijesztőnek is hat ez a gondolatsor. Mégis. Fontos, hogy tudjuk, mi a célunk. Az út odavezet.
2012. január 17. 15:07
Szia Netty!

Üdv köztünk! :)
2012. január 17. 12:03
Kedves Anett!

A folyamat, amit leírtál igen megkapó. Le kell ülni gondolkodni néha, mert a válaszok ott vannak előttünk, csak látni kell. Gondolkodni és észrevenni.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: