Miyen lett volna, ha...

Látogatók száma: 89

- Szívem, kikapcsolom a tévét, aludjunk! Hosszú lesz a hétvége, hiszen a születésnapodat ünnepeljük! Mész a gyerekekhez, a mamádhoz, és én is meglepetéssel készültem! – mondta Nóra, és kérdőn nézett Attilára.

- Még ne, nézem, de halkítsd le nyugodtan, hogy ne zavarjon – válaszolta a férfi, miközben fogalma sem volt róla, hogy éppen mi történik a képernyőn. Gondolatban egészen máshol járt, de nem akart a sötétben feküdni.
- Jó éjszakát, aludj jól – adott leheletfinom csókot a nő szájára, és már vissza is tért a gondolatai közé.
A napközben történteken morfondírozott. És azon, hogy vajon miért most történik mindez, amikor annyi év telt már el. Néha persze eszébe jutott eddig is, hogy mi lenne, ha… de gyorsan elhessegette a kósza gondolatokat, és élte tovább a mindennapokat. Hiszen alapvetően minden rendben volt az életében. Na jó, voltak gondok, de mindig megoldódtak. Nem volt oka más élet után vágyakozni.

A tévé ugyan bekapcsolva maradt, Nóra után Attila is álomba szenderült. Ritkán álmodott, vagy legalábbis szinte soha nem emlékezett rá ébredés után, de most azonnal egy különös világban találta magát. Minden stimmelt, az év, a nap, de valami mégis más volt.
- Attila, édesem ébresztő – keltegette Anna. – Boldog születésnapot! – suttogott a fülébe a nő, és kedvesen végigsimított a férfi borostás arcán. Eszébe jutott egy réges régi reggel. Ugyanilyen borostás volt, kialvatlan, de rohant hozzá. Hozzá, hogy vele legyen.
Anna a férje fölé hajolt, és megcsókolta.
- Tudod, hogy már majdnem negyedszázada vagyunk együtt? – kérdezte, és eltűnődött, hogy vajon most mi lehet a helyén annak a gyorsbüfének a Váci utcában ahol akkor reggeliztek? Aztán eszébe jutottak az erkölcsrendészek a Népszigeti éjszakában, és felnevetett. – Emlékszel, amikor bevilágítottak a rendőrök a kocsiba?
A férfi a kevés alvás után még fáradt volt, de próbálta nyitva tartani a szemét, ami nem ment túl könnyen. Már csak azért sem, mert az előző nap igen mozgalmas volt, és jó sokáig is tartott. Együtt volt a nagycsalád, és a születésnaposokat ünnepelték. A traccspartit aztán hajnalban kellett felfüggeszteni. Persze jó volt. Mindenható családfőnek érezte magát, ahogy mindenki ott ült az asztal körül a kertben. Látni, hogy Anita és Tamás mennyire megállják a helyüket a felnőtt világban, hogy Dani is kész férfi a maga 23 évével. És Heni, az édes kicsi lány. Te jó ég, már nem is olyan kicsi!  Kár, hogy apa már nem lehetett ott!
- Attila, szívem, tényleg fel kell kelned! – nógatta Anna, és csacsogott tovább. Attila félálomban elgondolkodott, vajon honnan van ennyi mondanivaló ebben a nőben még mindig.
- Már fent vagyok, jó reggelt neked is! - mosolygott a ráhajoló nőre, és magához vonta. – Hogy te mennyit tudsz csacsogni! De most befogom a szád, nincs menekvés! – csókolta meg a feleségét.
- Gyere csak vissza az ágyba, és meglátod, hogy mennyire nem alszom már!
- Itt az összes gyerek, férjestől, barátnőstől, a szomszéd szobában az anyukád, a tesódék hamarosan indulnak – sorolta Anna az érveket, hogy miért nem bújhat hozzá az imádott férfihoz, de a tekintete és minden mozdulata másról árulkodott.
- Nem baj, gyere ide egy kicsit, bújj hozzám! – szorította magához Attila – Tényleg ilyen régen nyúzzuk egymást? Negyed százada? Te jó ég, huszonöt év, az még gombócból is rengeteg!
- Na jó, csak huszonnégy. Egy kicsit csaltam a számokkal. De remélem, így sem bántad meg – incselkedett a nő, persze egyetlen válaszra számítva. Arra, hogy vele, csak vele akar lenni Attila, és ez igazándiból mindig is így volt. Még akkor is, ha időnként feltűntek gyönyörű démonok. Soha nem beszéltek róla, hogy bármelyikük félrelépett-e az évek során. Anna tudta, hogy a férjét imádják a nők, de bízott benne. És imádta. Számára ő volt a FÉRFI. Csupa nagybetűvel. Akire felnézett, akit csodált, és akibe évek óta szerelmes volt. Még akkor is, ha oly sokan jósoltak rövid jövőt nekik: „aki megteszi egy nővel, az megteszi a következővel is”. Attila ugyanis már nős volt, amikor megismerték egymást.
Aggódott is, hogy egy kétgyermekes családapába szeretett bele, de egyszerűen nem tehetett róla. A félelmeket legyőzni végül a sors segített, amikor Anna terhes lett. Attila egy percig sem gondolkodott, a hír hallatán azonnal tervezgetni kezdte a jövőjüket. Ezt is imádta a férjében. Pedig a karrierje megtörni látszott, a főnökei nem nézték jó szemmel, hogy otthagyja a családját. De ez ma már olyan távolinak tűnik. Ha akkor ott marad, talán soha nem lesz saját, jól prosperáló vállalkozása. Pedig nagy volt a kísértés, hogy az Attilával kapcsolatos fenyegetések miatt inkább csendesen kilépjen a férfi életéből.
- Az előbb még annyira siettél te bestia, most meg nagyon elgondolkodtál itt a vállamon! Akkor semmi szex? Na, mi van, ma már túl öreg vagyok? – nevetett Attila, felvont szemöldökkel. Ilyenkor olyan volt, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre, de pontosan tudta, hogy ezzel kellő hatással lesz Annára. Ismerte jól. Az ideges kis rezdüléseket, amikor úgy érezte, hogy már nem fontos a számára, az odaadó ölelését, a gondoskodását, a világmegváltó terveit… Tudta jól, hogy nyertes játszmát űz.
Persze amikor a ház összes szobájában alszanak néhányan, akkor közbejöhet bármi. Mint most.
- Anyaaa, elmentem, majd este jövök – dugta be a fejét az ajtón, rövid kopogás után Heni – majd rögtön vissza is húzta.
- Fúj, miért nem zárjátok kulcsra az ajtót! – adta vigyorogva a felháborodottat az ajtó mögött. De igazán akkor mérgelődött, amikor választ is kapott odabentről.
- Várj csak! Mindjárt megyek! – szólt Anna, és bocsánatkérőn nézett Attilára. – Bocs, ez most elmarad, de majd pótoljuk! Egy félórát még pihenhetsz, ha nagyon szeretnél, de utána muszáj felkelned. Ja, és imádlak! – súgta a fülébe, és kiment a lelépni készülő tinédzserhez.

Attila a hátára fordult, és becsukta a szemét. Fél füllel hallotta, ahogy kisebbik lánya és a felesége beszélnek, de újra és újra a gondolatai közé furakodott, amit Anna mondott: 24 év.
Milyen hülye helyzet volt, amikor megtudta, hogy Anna terhes. Két villanyóra előtt a BNV-n. Vicces. Aztán két pavilonnal odébb már azt is tudta, hogy hova mennek lakni, és Anna hogyan fog leérettségizni a babával. Mennyire örült. Mennyire nagyon akarta a lányt, a babát, a közös életet! Pedig mindenki az ötlet ellen volt. Mindenki azt jósolta, hogy pillanatok alatt vége lehet a románcnak. No meg a karrierjének. Néhányan meg is tettek ezért mindent.
Anna meg a nagy pocakjával, mindenórásan az érettségin... milyen ideges volt. Aztán amikor Dani megszületett… Mennyire örültem. Emlékszem apu arcára. Anyu is örült, és aggódott Anitáék miatt.
És amikor kiderült, hogy jön Heni… Pont, mikor Anna villamosmérnök lett. Hogy nekem bizonyítson. Lökött. Állandóan bizonyítani akar, pedig úgy szeretem, ahogy van. Persze jó együtt dolgozni is.
Pedig Anna nagyon hadakozott, még az is felmerült benne, hogy elveteti a babát, csak hogy engem védjen. Vajon mi lenne most, ha minden másképp alakul akkor? – Attila csak pár percre hunyta le a szemét, de a fáradtság és a születésnapi parti hatása még tartott, s mire végiggondolta volna élete lehetséges alakulásának változatait, már az igazak álmát aludta.

A tévé hangja ébresztette a fura álomból. Valami jós mondta éppen a magáét. Attila egy pillanatra nem tudta, melyik élet is a valós, Anna vagy Nóra a felesége igazából. Persze ez tényleg csak egy pillanat volt. Az álom azonban nem tette okosabbá, csak jobban felzaklatta az újra felbukkant lehetőség, hogy Annával éljen.
Hogy elterelje a gondolatait, alvó feleségéhez bújt, és bár mást képzelt a helyére, izgatóan simogatni kezdte a nőt.
A tévé még mindig bekapcsolva maradt.
- Kíváncsi az élete alakulására? Munkával, pénzzel, egészséggel, szerelemmel kapcsolatos kérdése van? Hívjon most!

A cikket írta: Bori

támogatóink