újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

SEBZETT SZIVEK

2010. november 19. - Látogatók száma: 83

Egyetlen célja volt ezzel a tettével, fájdalmat okozni annak az embernek, amit akkor érzett, amikor meglátta azt a nőt.

Nem először ültek már ennél az asztalnál úgy, hogy megpróbálják rendezni kapcsolatukat, akár úgy is, hogy végérvényesen befejezik, ami már mindkettőjük számára csak kínlódást jelentett. Mégis mindig kibékülés lett a vége. Még volt bennük valami érzés egymás iránt.
Hogy nem veszi észre, hogy keresztül utazta a várost már megint, csak azért, hogy láthassa? Magának sem akarta bevallani, hogy szüksége van erre az emberre, aki az életének egy szakaszában a társa volt, és most is a társa lehetne. Ha az a nő nem csöppen bele, éppen akkor az életükbe, amikor amúgy is sebezhetővé vált, amikor elvesztette a számára legfontosabb embert, aki még kitölthette az életét, az anyját.
A legnagyobb fájdalma megakadályozta abban, hogy bármi mással törődjön. Hetek teltek el anélkül, hogy találkoztak volna. Amikor végre rászánta magát, elmegy hozzá, nem tudott másra gondolni, csak arra, szüksége van valakire, aki enyhítheti a fájdalmát.
És, amikor meglátta azt a nőt nála, abban a pillanatban fel sem fogta mi történt. Lassan jutott el a tudatáig, mialatt ő a saját fájdalmával volt elfoglalva, a férfi mással múlatta az időt. Iszonyatos fájdalmat érzett a lelkében. Mégsem tett semmit akkor ellene, egyszerűen elment.
Heteken keresztül őrlődött. Nem akarta tudomásul venni, hogy a hosszú évek óta tartó kapcsolatuknak így legyen vége. Ez nem lehet igaz.
Most itt van megint, mint már annyiszor, egymással szemben ülnek az asztalnál, hogy megpróbálják még egyszer utoljára helyrehozni azt, amit elrontottak. Talán még nem késő és kapnak mindketten még egy esélyt, hogy tisztázzák egymás között a történteket. Mit jelent számára az a másik nő?
Hiába próbálta a férfi bizonygatni, hogy semmi köze hozzá, ő ezt nem hitte el. Maga előtt látta azt a jelenetet, amikor a nő kijön a szobájából. Az nem lehet, hogy csak ennyi volt.
A beszélgetésük rossz irányba kezdett tolódni, mindketten érezték, valami közéjük furakodott, egy kellemetlen érzés, egy kétely, amitől már nem tudtak elszakadni. A nő kétségbeesve keresett még egy szálat, amibe belekapaszkodhat, de hiába. Úgy érezte mindennek vége és ez olyan súllyal nehezedett a lelkére, hogy mozdulni sem tudott, amikor a férfi felállt és otthagyta. Ez nem lehet! Ilyen nincs! Ez vele nem történhetett meg!
Nem mozdult. Az agyában kavarogtak a megválaszolatlan kérdések. Miért tette ezt vele? Mit követett el, amiért most itt ül, egymagában, számára a külvilág, mintha nem is létezne, és kínjában még mosolyogni is képes? Megsemmisülve eszmélt rá, hogy a férfi elment. Egyszerűen! Tudta, hogy ő nem tud veszíteni. Így nem. A büszkesége nem engedte, hogy józanul gondolja végig, ami vele történt. Vele ez nem történhet meg! Egyetlen gondolat kavarodott benne, hogy számára most már minden, mindegy.
És ekkor odament hozzá az a férfi, akit ebben a kínos pillanatában észre sem vett, hogy közben figyeli. Még elmehet. Még felülhet a buszra és hazamehet belenyugodva abba, amibe ő képtelen, de a fájdalmat, amit akkor érzett, egy még sokkal nagyobb tettel tudta csak ellensúlyozni, és elfogadta a férfi közeledését. Már nem akart semmi mást csak szabadulni attól az iszonyatos fájdalomtól, ami benne zajlott, feloldódni egy másik, egy idegen férfi karjaiban, ami számára semmi mást nem jelentett, csak egy végtelen megkönnyebbülést, amit ebben a pillanatban érezni akart. Már nem gondolkodott. Ez az idegen és hirtelen jött kéz testének minden porcikáját bejárta és ő hagyta, hogy tegyen vele, amit csak akar.
– Ne sírj!

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 20. 13:16
Igen az. Maga a valóság.
Kössz
Éva
2010. november 20. 08:31
Nagyon valóságos!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: