újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Szemünk fénye!... 5. rész

2012. február 13. - Látogatók száma: 71

Közeledett a karácsony...

Nagyon szerettem anyámat. Hogyan is mondhattam volna azt neki, hogy a tűrőképességem határán állok, hogy mennyire ki vagyok merülve, és már nem tudom, meddig bírom. Nem gondoltam, nem tudtam mit jelent, talán csak reméltem, hogy ha itt lesz velünk, a lányomra is jó hatással lesz, a gyógyulását elősegíti. De nem számoltam azzal, hogy anyut keményebb fából faragták, és nem érzi majd át, vagy ha igen, volt benne része elégszer a sok gyerek mellett, nem úgy érzékeli az én problémámat. Nem gondolta, hogy én nem lehetek olyan erős, mint ő volt annak idején, amikor mi gyerekként betegek voltunk.

Anyu kényelmét igyekeztem biztosítani, a lehető legjobban érezze magát az alatt a pár nap alatt, ami mindössze talán egy hét volt és mindent jelenthetett volna számunkra.
A hogyan tovább még ez után jött, ami már inkább a részemről volt egy kisebb fajta idegösszeomlás, amikor már nem bírtam tovább. A lányom az egyik ágyon, édesanyám, hiszen idős volt már, a másik szobában feküdt és én ide-oda rohangáltam kettejük között és tettem a dolgom, amíg csak bírtam. Anyu nem vette észre, mennyire kimerült vagyok már, és mekkora segítség lenne, ha kicsit legalább beszélgetne Kittivel, hogy levegye legalább ezt a terhet a vállamról.

Amikor felhívtam telefonon a kolléganőmet és el akartam mondani, mennyire ki vagyok borulva, elsírtam magam. Neki sikerült megnyugtatnia a határozottságával, hogy nélkülem is megy a munka és most nem szabad másra gondolnom, mint a lányom gyógyulására, és bírnom kell!.. már ez is segített, legalább valakivel beszélni tudtam erről.

Pár nap múlva a munkahelyemről szinte egy kis küldöttség érkezett és akkora "szeretetcsomaggal" állítottak be a kolléganőim, hogy csak néztem. Volt abban a világon minden, egy vagyont költhettek ránk azzal, mi mindent bevásároltak... Gyümölcsöt, mindenféle finomságokat, csokit, kávét, ennivalót... és ők kirángattak ebből az állapotomból. Az együttérzésüket soha nem felejtem el... Akkor éreztem, hogy nem vagyok már egyedül. Amíg tartott a látogatásuk, addig öntötték belénk a lelket. Anyu is gyengélkedett, neki is jólesett.

Elmúlt a Karácsony, el az ünnepek és én boldogtalanságomban, ismét boldog voltam, mert hamarosan elmehetek vissza, dolgozni. Elértem ugyanis azt, hogy az ápolónő egészen addig maradhatott még a lányom mellett, amíg teljesen felépül. Van Isten! - gondoltam, mert nagy megkönnyebbülés következett, amire már nagy szükségem volt, hogy a munkámat ugyanolyan lendülettel tudjam végezni, mint korábban.

A kényszerszabadságnak vége volt.

Vége!

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Moderátor
moderátor párbeszéd
2012. február 27. 17:08

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. február 15. 08:16

Suta mozdulatom miatt a pontozás nem sikerült.
Tudd, öt szeretetpontot kaptál.

puszi

Zita

Szia Gaya!
Töröltem a pontozásod, újra tudsz értékelni!
2012. február 15. 08:20

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. február 15. 08:16

Suta mozdulatom miatt a pontozás nem sikerült.
Tudd, öt szeretetpontot kaptál.

puszi

Zita

Köszönöm, hogy olvasol! :-)

Puszi,
Éva
2012. február 15. 08:16
Suta mozdulatom miatt a pontozás nem sikerült.
Tudd, öt szeretetpontot kaptál.

puszi

Zita
2012. február 15. 08:13
Szia Éva!


Itt vagyok, olvaslak .... !

Szeretettel

Zita
2012. február 15. 08:09

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 14. 23:01

Kedves Hozzászólók!
Zséva írása tényleg egy régi írás újrapublikálása.
Kérek mindenkit, aki egy cikket újra szeretne publikálni az oldalon, az előtte kérjen bennünket, hogy duplikáció ne legyen a feleségek.hu-n! És amennyire lehet, kerüljétek a teljes újra publikációt, ha mégis feltesztek ilyen cikkeket, akkor azoknak legyen valami kiegészítése, valami új mondanivalója. Egyéb esetben csak indokoltan járulunk hozzá az ilyen jellegű ismétlésekhez.
Pussz,
Tündér

Kérlek benneteket, a vitát a KV klubban folytassátok!

Kedves Tündér!

A legjobb megoldást választottad.
Nem lesz vita. Azt hiszem ez a történet nem indokolja, hogy bárhol is vitát generáljon.
Aki már találkozott vele, emlékeiben él ez a történet, ne olvassa, ne pontozza... ilyen egyszerű.
Két évvel ez előtt írtam "A lányom nélkül soha..." c. hat részes sorozatot. Ezt az írást egy kicsit átdolgoztam, de nem változtattam meg, egy résszel sikerült lerövidítenem. Nem készültem fel valaki ellenállására.
Nem célom a babérokra törés, hiszen semmi előnyöm ebből nem származott, ezt mindenki tudja. :-)

Köszönöm,
Éva
2012. február 14. 23:01
Kedves Hozzászólók!
Zséva írása tényleg egy régi írás újrapublikálása.
Kérek mindenkit, aki egy cikket újra szeretne publikálni az oldalon, az előtte kérjen bennünket, hogy duplikáció ne legyen a feleségek.hu-n! És amennyire lehet, kerüljétek a teljes újra publikációt, ha mégis feltesztek ilyen cikkeket, akkor azoknak legyen valami kiegészítése, valami új mondanivalója. Egyéb esetben csak indokoltan járulunk hozzá az ilyen jellegű ismétlésekhez.
Pussz,
Tündér

Kérlek benneteket, a vitát a KV klubban folytassátok!
2012. február 14. 18:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 14. 17:10

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2012. február 14. 17:10

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2012. február 14. 16:04

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2012. február 14. 16:04
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2012. február 14. 00:22
Bizony akkor derül ki mit is teszünk mi anyák, amikor baj van. Részemről szorozd meg ezt hárommal. Két kruppos és egy gégehurutos. Úgy 14 évig nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem. El tudod képzelni, amikor elmondják hogyan nyomd keresztül a gyerek (2 éves) gégéjén a tollat vagy bármit, hogy levegőt kapjon vagy megfullad mire kiér a mentő? Szerencsére nem került erre sor, de azok a fulladásos rohamok...sosem lehet elfelejteni...Nagyon észnél kellett lenni!
Remélem ez már régi történet és rendben vagytok!
2012. február 13. 22:51

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 13. 17:06

Köszönöm Virág a szavaid. Tudom, hogy megértesz, mint ahogy én is téged... Akármilyen nehéz, nekünk helyt kell állni.

Puszi,
Éva

Bármi áron.

Puszi

Ui: Nekem az összes eddig írt sorozatod közül ez tetszett a legjobban!
2012. február 13. 22:27

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 13. 20:49

Szia Éva!

Én is végigolvastalak. Jól tetted, hogy kiírtad magadból! Mindannyian cipeljük/cipeltük a zsákunkat, ami egyszer pillekönnyű, máskor meg irtó nehéz. Sok erőt, kitartást és még több örömöt kívánok nektek!

Puszi,

Liz

Kedves Líz!

Köszönöm a biztatásod a továbbiakhoz. Számomra az is sokat jelent, hogy olvasod az írásaim, mert ezen keresztül ismerheted meg a gondokat is, amivel küszködünk néha, ami nem kell mondanom mit jelent annak, aki gyermeket nevel, az tudja csak milyen szoros ez a kötelék, vagy milyen nehéz, ha beteg van a családban.

Puszi,
Éva
2012. február 13. 20:49
Szia Éva!

Én is végigolvastalak. Jól tetted, hogy kiírtad magadból! Mindannyian cipeljük/cipeltük a zsákunkat, ami egyszer pillekönnyű, máskor meg irtó nehéz. Sok erőt, kitartást és még több örömöt kívánok nektek!

Puszi,

Liz
2012. február 13. 17:06

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 13. 16:25

Kedves Éva!

Végigolvastam a sorozatodat, és tudod... te tudod, hogy megértelek...
Nem könnyű, akár az ember gyereke beteg, akár a férje...

Szívszorító történet, örülök, hogy megírtad!

Puszi, V

Köszönöm Virág a szavaid. Tudom, hogy megértesz, mint ahogy én is téged... Akármilyen nehéz, nekünk helyt kell állni.

Puszi,
Éva
2012. február 13. 16:25
Kedves Éva!

Végigolvastam a sorozatodat, és tudod... te tudod, hogy megértelek...
Nem könnyű, akár az ember gyereke beteg, akár a férje...

Szívszorító történet, örülök, hogy megírtad!

Puszi, V
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: