Terhes vagy már?
Látogatók száma: 51
Mikor a nagyszerű családi barátok illetlenül érdeklődnek olyasmi felől, ami fáj, ráadásul nem is tehet róla az ember.
Történt ez akkor, mikor már vagy egy éve házasok voltunk.
Nyár volt. Örültem, hogy elkezdődött a nyári szünet, itt a pihenés és a feltöltődés ideje. S, úgy döntöttünk, hogy készen állunk a gyermekáldás előtt.
Elkezdtem felkészülésemet a leendő terhességre, minden káros dologról lemondtam, szervezetembe csakis egészséges élelmiszert engedtem.
Azonban a gyermekáldás elmaradt. Sőt, még volt egy állterhes hónapom, annyira bemagyaráztam, hogy gyermeket várok.
Persze közben épp nagy hévvel a német átképzésben tanultam, mikor a két évvel azelőtt elkezdett népi tánc-tanári vizsgám is következett. Mind szellemileg, s mind fizikailag le voltam terhelve.
Semmi gondom sem volt azzal, hogy nem estem teherbe, míg a nagyszerű családbarátok meg nem kérdezték minden találkozásunk alkalmával:
"Terhes vagy már?"
Persze, hogy "nem" volt a válasz. Ekkor jött a fintorgás, a megvető lenézés. S, mikor ez már mindennapos lett, egyre jobban kezdtem magamat hibáztatni, amit még alátámasztott egy-két epés megjegyzés is.
Az egyik este, mikor ismét a nagy sikerű barátokhoz készültünk, ahol már volt egy gyermek, kértem a férjemet, hogy beszéljen velük, hogy ne kérdezzék meg minden áldott nap, hogy terhes vagyok- vagy sem. Kérésemre a válasz csak egy vállrándítás volt. "Intézd el magad! Nem engem bántanak." Tényleg, nem is a férfi a hibás, csak is a nő.
Azonban addigra annyira magamat okoltam, hogy nem estem teherbe, hogy befelé fordultam, depressziós lettem. Nem tudtam kiállni magamért, s kikérni, hogy ne legyenek már ennyire bunkócskák, amúgy sincs semmi közük hozzá.
Azóta két gyermekem született, mindkettő úgynevezett indukált terhesség, tehát rá lett segítve tablettákkal.
Sokszor eszembe jutottak ezek a szituációk, s kezdtem érteni - utólag megérteni - motivációjukat.
A barát felesége már két hónapos terhes volt az esküvő napján. S, Ők már a házasságuk elejét sem tudták önmagukért élvezni, csakis ketten megélni az új életet. Fel is voltak háborodva - főleg a barát -, hogy amióta megvan a fia, nem tudta még egyszer sem csendben megnézni az esti híradót. Sosem értettem, hisz mi a fontosabb egy híradó, vagy egy gyermek, persze lehet azt együtt is nézni, csak hozzáállás kérdése.
Azóta megszakadt ez a kapcsolat, mondanom sem kell, hogy megkönnyebbülésemre. A barátok nem kegyetlenkednek, nem tesznek fel kellemetlen kérdéseket, ha tudják, mi fáj a másiknak.
Legalább is Én így teszek.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
az egyik ok ez is, hogy nem mertem úgymond "kinyitni" a számat. még akkoriban nem tudtam higgadtan érvelni másokkal szemben.
:)
Én inkább azon a véleményen vagyok, ha egy gyermek jönni akar, akár várják, akár nem, ő jönni fog.
Mellesleg nem hiszem, hogy igaz barát lett volna, mert egy igaz baráttal mindent meg lehetett volna beszélni.
Azonkívül párod sem értem, miért nem állt ki érted. Mi úgy döntöttünk párommal, ha nekiállunk próbálkozni, senkinem sem fogunk szólni, majd csak akkor, ha már úton lesz a pici.
Jó, hogy szóvá tetted!
attól még senki sem lesz jobb, de nem is lesz rosszabb, az csak egy lehetőség, hogy az élet más területét is megáljük, átéljük
:)