újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel

Vallomás

2010. május 23. - Látogatók száma: 27

Klinikai halálból a fényre.

Mikor már nem bírta tovább a teste kínjait és lelke összeomlását, eldöntötte hogy véget vet életének hamarosan. Már régen elhatározta ezt, de csak akkor akarta megtenni, amikor végleg vége mindennek. Már elő volt készítve az alkoholban oldott kétszáz gyógyszer, és még kétszáz gyógyszer, mert tudta hogy háromszáz nem elég. Azt is tudta, hogy minimum nyolc órára van szükség. És hogy ennyi tablettát nem lehet lenyelni. Beszerzett vérnyomáscsökkentőket, szívritmus csökkentőket, izomlazítókat, hányáscsillapítókat, hasfogókat, mert tudta, altató nem elég. Kitalálta, kefirbe keverve kell benyelni. Kicsit megnyugtatta ez a gondolat, hogy fel van készülve. Búcsúlevél nem lesz, az már nem az ő élete.


Nem érezte embernek már magát, csupán vegetáló parazitának. Eleinte lejártak párjába kapaszkodva sétálni negyed órákat. Egész úton sírt, remegett negyven kilóra és százhatvanöt centire összeaszott teste, azt hitte, férje szégyenli hogy alkoholistának nézik. Sírt a boltban, liftben, trolin, orvosnál, kórházban, otthon, evés közben, WC - n, egyedül, csak sírt és reszketett. Később, amikor tizennyolcadik betegségét is felfedezték, és megérkezett a harminchatodik- féle orvosság is, már csak ágyában kucorgott csukott szemmel. Sem TV, se olvasás, rejtvény, beszélgetés, a telefonba is csak rázta testét a sírás.
Úgy érezte csak teher családjának. Sajnálta őket nagyon. Falra felírta, cetlikre írta gyakran nekik, mennyire szereti őket. Búcsú volt ez. Azt mondták, még ennél is rosszabb lesz. Rettegett a magánytól, féltette a férjét, undorodott magától, félt a pénztelenségtől, a jövőtől, mindentől örökké irtózott.
Utálta az egyre jobban lepusztuló lakást, a haldokló növényeit, nem kötötte már az élethez semmi, humora elveszett, vége volt. Leírhatatlanul szenvedett.
Pokoli kínok között még kivárta párja szülinapját, de érezte, a harmincadik házassági évfordulót már nem bírná ki. Egy reggel elővette a kincsét, összerázta az alkoholos gyógyszert, egy marék tablettával felhajtotta, benyelte a többi orvosságot kefirben, elmosva kidobta az üveget, a kefires dobozt, nehogy megtudják mit és mennyit vett be. Lefeküdt. Nem voltak érzelmei, gondolatai ide - oda kapkodtak. Nem tartott sokáig.


Hat nap intenzív-osztály klinikai halál miatt, sokk és kóma, erre nem emlékszik.
Három hónap kórház és fél év poklok - pokla. Alá kellett írnia: soha többé.
És soha többé nem okoz fájdalmat azoknak, akiket szeret, és őt is szeretik.
Három perc hiányzott.


Szeretné mindenkinek tanítani, hogy soha - soha ne tegyenek ilyet.
Ezért a feladatáért, és néhány emberért él. Tűri nehéz sorsát. Már derűs is néha - néha, akasztófahumora remek, a kemény gyógyszerektől mázsára hízott,
alig vonszolja ocsmány testét, stb… De élni fog a végsőkig!

A cikket írta: Áné Ági

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 26. 20:16

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. május 26. 14:34

Nem vagyok a szó szoros értelmében hívő ember, de most azt kell mondanom, neked itt még dolgod van!! A jó isten nem akarja, hogy ott légy vele, küzdj, mert úgy tűnik van kiért, kitartás!!
Az élet szép, tenéked magyarázzam??
Szeretettel ölellek :)

SZÍVBŐL köszönöm, Kedves Anubis!!!!!!!! Kitartok végig!!!!!!! Nagy szeretettel: Ági!!!
2010. május 26. 14:34
Nem vagyok a szó szoros értelmében hívő ember, de most azt kell mondanom, neked itt még dolgod van!! A jó isten nem akarja, hogy ott légy vele, küzdj, mert úgy tűnik van kiért, kitartás!!
Az élet szép, tenéked magyarázzam??
Szeretettel ölellek :)
2010. május 24. 09:56
KEDVES Maresz! Nem fogom!! Köszönöm!!! Szeretettel: Ági
2010. május 23. 18:01
Soha ne add fel!!
2010. május 23. 17:48

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 23. 13:29

Huh, végigolvasva a cikked nehéz megszólalni...:-( Örülök, hogy volt még három perc...:-) Annak is nagyon örülök, hogy itt vagy közöttünk és olvashatunk tőled jobbnál - jobb írásokat. ;-)

Pussz,
Tündér :-)

Köszönöm a lehetőséget, és hozzám-szólásodat, Kedves Tündérke! A jó szó gyógyít!
szeretettel: Ági
2010. május 23. 13:29
Huh, végigolvasva a cikked nehéz megszólalni...:-( Örülök, hogy volt még három perc...:-) Annak is nagyon örülök, hogy itt vagy közöttünk és olvashatunk tőled jobbnál - jobb írásokat. ;-)

Pussz,
Tündér :-)
2010. május 23. 12:59

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 23. 12:11

Ezt a megoldást soha nem szabad választani!

Soha többé! 2000.-ben történt. Azóta küzdök tovább betegebben egyre, már morfiummal, rákkal, gerincfűzőben, stb... Köszönöm hogy megszólítottál!!
szeretettel: Ági
2010. május 23. 12:11
Ezt a megoldást soha nem szabad választani!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: