Vászi (3)
Látogatók száma: 17
A mérhetetlen teherbírásról, az emberségből jeles!
Étel, ital nélkül egész nap jártuk a hivatalokat, intézkedtünk. Igaz ki sem írták a pályázatot, de megnyertük! Csak mostanában tudtam azonosulni, hogy kinek is segítettünk??? A "kis" ember, aki nagy ember akart lenni, az lett!! A rendezvény sikeres volt, jó hangulatban volt, de ami az elszámolást illeti, bizony megviselt bennünket. Utófinanszírozás volt, nehezen jutottunk a megítélt pályázati pénzhez. Meggyanúsítottak, hogy zsebrevágtuk! Vászi olyan alázattal tűrte ezt is, s megtanulhattam mellette, hogyan kell túlélni, mások alaptalan rágalmait.
Nem tudtam eléggé meghálálni azt sem, hogy a nagy fiamat, fiaként szerette. Segítette, minden szakmai tapasztalatát igyekezett átadni. Bevezette, rávezette a számviteli szakma rejtelmeibe. Jól tudtak együtt dolgozni, szervesen kiegészítették egymást, akkor már a nagy fiam is az intézményben dolgozott, mint népművelő, technikus.
Nagyon jó volt vele dolgozni, mindig mindenben számíthattam rá. Sok mindent nem felejtek el, pl. azt sem, hogy a maga egyszerű alázatával bejelentette, hogy szeretne nyugdíjba menni. Hallani sem akartam róla, de azt mondta " Erzsike, majd ha Te is ennyi idős leszel, belátod", ma már Én is belátom. Amikor eljön az idő, le kell tenni a lantot és hagyni kell, hogy mások csinálják. Elment nyugdíjba, nagyon nehéz idők jöttek. Sokat hívtam, sokat segített csak úgy. Egyszer véletlenül elmondta, hogy nagyon kevés a nyugdíja, de Ő egyébként sohasem panaszkodott. Mindjárt fél műszakban foglalkoztattam, jól jött ismét a segítsége. Majd az intézmények gazdasági önállóságát elvették, így többé nem alkalmazhattam.
A barátsága megmaradt, és ez mindennél többet ért!
A nagy fiam vállalkozásában Ő lett a könyvelő! Így a napi találkozás, sem maradt el.
A cikket írta: T.Zsóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
grat.
:)