újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Vászi (4)

Látogatók száma: 16

"Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén" (Douglas Pagels)

S, az Ő szíve mindig a helyén volt. Amikor megtudta, hogy a halálos kórral kell szembenéznie, azt mondta nevetve "valamibe bele kell halni, minden halálnak megvan a miértje". Műtét, műtétet követett, a maga alázatával, mérhetetlen emberszeretetével csak a másikra figyelt. Soha nem panaszkodott, a fájdalmát magábafolytotta, hogy a körülötte lévőket ne rémítse el. Már annyira rosszul érezte magát, hogy csak rövid idegig tudott fent lenni, de még mindig könyveltek, adta a jótanácsokat. Kérte, hogy keressünk másik könyvelőt, mert már nagyon rosszul van. Nagyon nehezünkre esett, de kénytelenek voltunk elget tenni kérésének.
"Tudod Erzsike mutálódott ez a gyilkos daganat, mindenütt van!" Ágynak esett, s soha többé már nem tudott felkelni. Deréktól lefelé lebénult, magatehetetlenné vált. A férje, és a gyermekkori barátnője mindig mellette volt, felváltva. Etették, mosdatták és főleg SZERETTÉK, mindenben a kedvére tettek. Szomorú időszak következett, fájdalmai hatalmasodtak, már-már elviselhetetlenné váltak, de Ő csak hősiesen küzdött. Az utolsó találkozásunkat szívembe zártam, a sok jóval, amit tőle kaptam.
Halkan kérte, hogy az ágy végében lévő székre üljek, hogy láthasson, és nyugodtan beszéljek, neki már nagyon nehezére esik, de a fülem még jó, mondta mosolyogva. De vajon mit mondhatnék??? Mi az ami Őt még érdekli, mi az, amivel nem sértem meg? Beszéljek a szép dolgokról? A gondokról? A torkomból alig akart kijönni a hang, a sírás, a bánat fogott el, hogy ismét eljött a végső búcsúzkodás ideje.
Ugyazt éreztem, mint a nővéremnél! Nem mertem elbúcsúzni tőle! Féltem, nem tőle, hanem a tudattól, hogy többé már nem lesz. Napokig nem tudtam elaludni, annyira fájt , hogy az az ember, aki olyan sokat jelentett, hamarosan eltávozik örökre. Nekem olyan volt, mint a nővérem, a sebek felszakadtak, elemi erővel tört elő a régen elfojtott fájdalom.

A cikket írta: T.Zsóka

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

:-(
fájdalmasan szép történet!
:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: