újabb események régebbi események további események
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Vászi (5)

2010. június 14. - Látogatók száma: 21

"Elég csak nyitott lélekkel figyelni a világra. Befelé meg elcsöndesedni. Mindenki remélheti, megérkeznek a válaszok" (Shaffer Erzsébet)

Amikor elbúcsúztam tőle, megfogtam a remegő kezét és még mindig azt kívántam, hogy gyógyuljon meg, a csodában bíztam, ami sohasem jött el. Csordultig tele volt bánattal, fájdalommal a lelkem, úgy éreztem összeroppanok, de férjem mindig mellettem állt jóban, rosszaban. Sokat beszélgettünk, sokat emlegettük kedves barátaimat. A férjével naponta tartottam a kapcsolatot, aki erőn felül vitte a vállán az elviselhetetlen jelent. Olyan nagy fájadalmai voltak, hogy a napi fájdalomcsillapító (morfium) adagja kevésnek bizonyult. Orvosi tanácsra, engedéllyel emelték az adatot. Vászi az utolsó pillanatig észen volt, teljesen tudatában volt szomorú helyzetének. Elviselhetetlen volt a szenvedése! A fájdalom, a kín uralta napjait. Úgy döntött, elég volt, s már nem volt hajlandó bevenni a gyógyszereket, már nem evett, csak folyadékot fogadott el, s néha még egy-egy cigarettába beleszívott. Azon a végzetes napon, mely örökre bevésődött emlékezetünkbe, "Anyák napján" hét óra hét perckor, egy mély lélegzetvétel után, örökre elcsendesedett.
Ismét egy élet véget ért! Egy jó, és tartalmas élet!
Amikor fiatalok voltunk, idős nagyszüleink haltak meg, majd egy idő után amikor már mi is korosabbak lettünk, a szüleinket temettük el, ma már a korosztálybeli barátainkat siratjuk.
Május 16-án volt Édesanyánk halálának 1 éves évfordulója, bár a fekete gyászruhát már levehettem, de a lelekemben a gyász még megmaradt, hiszen május 2-án Vászi, május 6-án Judit is örökre eltávozott.
"Mindig a jó emberek mennek el" énekli Máté Péter, mert Őket nagyon szerettük, s emlékeinkben örökre ott maradnak.

A cikket írta: T.Zsóka

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 10. 08:25
szörnyű...
2010. augusztus 3. 23:04
Nem is tudom mit írjak . Tudom milyen elveszíteni valakit.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: