Zsuzsa
Látogatók száma: 65
Megint megtörtént. Sokadszorra ebben az évben. De ez a legfájóbb, ez az, ami a lelkemet a legjobban égeti. Elment az, akinek még élnie kellett volna.
82-ben ismerkedtünk meg, mikor együtt léptük át az iskola küszöbét, remegve néztük a nagyobbakat, akik már magabiztosan masíroztak az alma mater felé. Halk szavú, barna hajú lány volt, szüleinek egyszem gyermeke.
Zenetagozat, hát neki a hegedű jutott társául, ezt választotta a következő nyolc évre. Nagyobb volt a hangszer, mint Ő, de azért csak eljárt szorgalmasan a zeneórákra, szerette.
Mondhatom, hogy az évek alatt a legjobb barátnőm lett, együtt nőttünk fel, együtt koptattuk a padot általános iskolában. Csendessége, szelídsége végig megmaradt, pedig végignézte szülei válását, majd azt, hogy az édesanyja mint küzd a végtelennek tűnő hétköznapokkal, hogy gyermekét eltartsa.
Utálta a matekot, és szerette az irodalmat- ebben is egyformák voltunk. Szünetekben másolt házi feladatok, rettegve várt matek órák, csak most ne feleljek. Sokat nevettünk, csacskaságokon, de komolyak is tudtunk lenni, ha azt kívánták tőlünk.
Nyolcadik osztály után elsodort az élet egymástól, bár, csak ötven kilométer választott el tőle, mégsem találkoztunk tizenhét évig. Majd egy telefon, hogy osztálytalálkozó lesz, repült, sietett megölelni, volt mit bepótolnunk. Fényképalbum, a kislánya akkor volt egy éves, gyönyörű, kék szemű baba, pont mint anyukája lehetett olyan idősen.
Aztán az idei osztálytalálkozóra nem jött, csak egy telefon tőle, nem jól érzi magát, sokat van kórházban, de azért gondol ránk, és a nyáron mindent bepótolunk, csak mi ketten, és eljön, és elhozza a kicsi lányt is, mert nekem őt látnom kell..
Már nem fog jönni. Négy nappal ezelőtt örökre elment. A szíve, az volt a hibás, az a szerv, ami addig csak szeretni tudott, feladta hosszadalmas küzdelmét. Veleszületett szívnagyobbodás, ami későn derült ki, ami miatt már nem volt remény, ima, gyógyszer sem.
Nem tudom, miként lehet ezt feldolgozni. 34 éves volt, szeme fénye csak a negyedik életévét töltötte be.
Iszonyúan fáj. Nélküle lesznek ezután az osztálytalálkozók, egy gyertya fog égni a padon, mellettem.
Miért?? Nincs válasz.
Zsuzsa, hiányzol....!
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Úgy éreztem, ennyivel tartozom Neki:( bár ne született volna meg ez az írás.
Méltón emlékeztél rá.
Igazán sajnálom.
:((((
Igazán sajnálom.
:((((
Köszönöm, Monic, és a neheze még most jön. Kedden lesz a temetés...még magam sem hiszem el, hogy ott fogok állni az Ő hamvai fölött:((
Anubis!!!! Fogadd Részvétem! Tudom ,ilyenkor nagyon nehéz, sok idő kell míg az ember feldolgozza!!!! Szörnyű,hogy ennyi az élet. A kicsi lányt is szívből sajnálom! Puszi: Monic
Iszonyú érzés, amikor egy fiatal anya meghal. Igen meg kell magyarázni a négy éves kislányának is, de csak nagyon óvatosan, hogy nincs többé édesanyja. Egy biztos, nagyon kell most szeretni ezt a pici lányt! Iszonyú érzés a férjének, a szülőknek!
Az én nővérem 54 évesen ment el, Édesanyám első szülött gyermeke. 70 évesen Édesanyámnak volt egy nagy műtéte, akkor azt mondták az orvosok, hogy erős szive van, azért tudott olyan hamar meggyógyulni. Majd jött a nagy tragédia meghalt a nővérem. Egy éve Édesanyám is meghalt, és akkor azt mondták, hogy a szíve nem bírta tovább!!!??? Megértettük, egy szülőnek elveszíteni gyermekét iszonyú érzés...
Puszillak: Judit
Az én nővérem 54 évesen ment el, Édesanyám első szülött gyermeke. 70 évesen Édesanyámnak volt egy nagy műtéte, akkor azt mondták az orvosok, hogy erős szive van, azért tudott olyan hamar meggyógyulni. Majd jött a nagy tragédia meghalt a nővérem. Egy éve Édesanyám is meghalt, és akkor azt mondták, hogy a szíve nem bírta tovább!!!??? Megértettük, egy szülőnek elveszíteni gyermekét iszonyú érzés...
Igazán együttérzek veled. Nagyon szomorú, amikor egy kedves ismerőst-barátnőt elveszítünk. Nem sok időt engedtek neki Odafntről. S a kislányát ki gondozza? Az édesanyja biztosan él még.
Jó, hogy megírtad, némi vigaszt talán nyújt az is
Szeretettel: Katalina
A kislányt az apukája gondozza, a temetésig besegítenek a nagymamák is, ők sem idősek még. A férje teljesen kivan, ami érthető, hosszú hónapokon keresztül kellett helyt állnia a munkahelyén, a kislánya mellett, és a felesége betegágyánál, ami nem is az ő városukban volt, s az utóbbi időben tehetetlenül nézni, hogy imádott felesége feladja a harcot. Nagyon szomorú történet ez, és még nincs vége, jövő kedden lesz a temetés:( Aztán meg kell valahogy magyarázni a négy éves kicsinek, hogy hol van anya... én már itt feladnám..
Jó, hogy megírtad, némi vigaszt talán nyújt az is
Szeretettel: Katalina