BARÁTNŐM!

Látogatók száma: 31

Húsz évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy hiába városinak születtünk, kiköltözünk falura. Szemben laktak, hasonló gondokkal küszködtek, előttünk pár hónappal költöztek Ők is ki, majdnem egyidős gyerekekkel.

Törvényszerű volt, hogy egymásra találtunk. Jó volt bármikor átmenni egymáshoz, tanácsért, kiló lisztért, bármiért, sokszor csak azért, hogy pár percig ne foglalkozzunk a saját problémáinkkal, stb.
Pár évvel idősebb voltam, mint Ő, nagy családból szakadt ki az ismeretlenbe, rokonai nagyon messze voltak. Talán én testesítettem meg mindenkit,aki messze volt, és akitől tanácsot kérhetett.
Engem is megerősített ez a kapcsolat, mert fontosnak éreztem magam az Ő életében is. Én voltam a NAGY TESTVÉR. Soha nem volt ebben részem egyedüli gyerekként, jó érzés volt.
Nem éltek rossz házasságban, inkább úgy mondanám, eléltek egymás mellett. Mindenkinek meg volt a nagy elvárása a másiktól, ez hol bejött, hol nem.
Nekünk, férjemmel az volt a " szerencsénk", hogy mi annyira nem akartunk férjhezmenni-nősülni, hogy mi még az elején elmondtunk minden elvárást, ami szerintünk egy házassággal nem jöhet össze, hogy mire összkerültünk, mindent tudtunk a másikról, mit szeretne, mit nem .
Mi mindent meg tudtunk beszélni, és nagy gondot fordítottunk arra, amit férjem Édesanyja megfontolandónak adott útravalónak, hogy soha NE FEKÜDJ LE ÚGY, hogy nehezteltek egymásra.
Nem mindenkit indítanak így, nekik is megvolt az egymás iránti elvárásuk, csak lehet, hogy nem jól fogalmazva, nem jó hangsúllyal adták elő egymásnak.
Mindég a pénz hiánya volt a téma. Nyílván, mindenkinek van egy elképzelése, célja, mit szeretne elérni, de az nem megoldás, ha mindég mással hasonlítjuk össze magunkat,mert mindenkinek más az, ami fontos.
Nekem már akkor is volt két fagyasztóm, amit megtermeltünk eltettem télire, Nekik volt videótól kezdve minden, mert Nekik ez volt fontos. Nem győztem csitítgatni, mindene nem lehet meg az embernek, főleg egyszerre, majd tellik arra is, a férje az a típus volt, aki bármihez hozzá tudott fogni, még plusz pénzt is keresett vele, de nem tudtam meggyőzni. Mindég, és mindenhol bizonyítani akart.
Talán az is hozzájárult a tragédiához, hogy olyan beosztásba került, ami meghaladta a tanult képességeit. Túl sok volt az elvárás vele szemben, és Ő minden áron meg akart felelni.
Éreztem, hogy bajok vannak, de talán meg sem tudtam fogalmazni még magamnak sem, hogy mi a baj, ugyan hová fordultam volna. Azóta sem hagy nyugodni az a gondolat, hogy ha akkor , és pont ott vagyok kéznél, nem történt volna meg a visszafordírhatatlan.
Folytatása következik, ha akarjátok. Üdv Magdi

A cikket írta: BanMagdi

előző cikk következő cikk

5 szavazat