Betelt a pohár...
Látogatók száma: 99
Szilveszter éjszakáját nem igazán így képzelte el, hármasban a gyerekekkel. Valaki még hiányzott közülük...
Autó ajtajának csapódását hallotta... ebben a végtelen nagy csendben semmi, még a távolról halkan járatott motor zaja sem kerülhette el a figyelmét. Régóta ült már ilyen mozdulatlan pózban, nézett csak maga elé gondolataiba elmerülve. Élete fontos epizódjai percre sem hagyták nyugodni. - Mi történik velük? Először érezte, hogy komoly a baj...
Az asszonyt előző este is hiába várta haza. A gyerekekkel játszadozott egy ideig, elütötte valameddig az időt, miközben agya megállás nélkül járt. - Merre van? - Mit csinál?... Azt mondta igyekezni fog haza. És mint mindig, elhitte. Az anyját megy meglátogatni - mondta, miközben magához vett egy üveg pezsgőt...
Szilveszter éjszakáját nem így képzelte el, hármasban a gyerekeivel. Valaki még hiányzott közülük. A felesége...
Messzire nyúltak a gondolatai, miközben lassan araszolva múlott az idő. Nézte ahogy a gyerekek játszanak, rajtuk semmi nyugtalanság nem mutatkozott.., majd a televízió műsorára próbált figyelni, de hiába.
- Te nem látod mit csinál az asszony? - mondták többször is a barátai.
De igen, látta. Ahogy munkából hazaérve egyszer sem találta otthon egyedül.
- Az osztálytársam. - mutatta be mosolyogva a férfit először az asszony, és folytatták tovább a megkezdett kártyajátékukat. Mellettük kávé, cigaretta csikkel tele hamutartó..., füstfelhőbe burkolózva.
Nem érdekelte... Csak egyszerűen éhes volt. Miután tapasztalta, hogy semmi kaja nincs, megint nem főzött, elment az étvágya. Sarkon fordult és szó nélkül elindult a kocsmába.
- Mi van? - Megint nem kaptál kaját? - mondták gúnyosan az ívócimborái, de látva nem tetszik neki a téma, nem folytatták, inkább kártyáztak tovább, de legközelebb újra kezdték és feltették neki a kérdést... - Meddig tűröd még?... és ő tűrte, lehet, talán túl sokáig, nem is gondolva arra, ez több mint puszta baráti látogatás.
Mélyen magába zárva a gyanúját, cipelte ezt a terhet. Bántotta a dolog nagyon. Hogyne fájt volna neki, mert szerette az asszonyt, a gyerekei anyját és ezt a kis szórakozást elnézte volna neki, hiszen soha nem tudtak elmenni kikapcsolódni sehová. Ő is keményen dolgozott, mint szakácsnő, ő meg a gazdaságban volt szinte mindenes, így egyikük munkája sem engedte meg a kiruccanásokat... Régebben, amikor még sportolt, az asszony elkísérte a csapatot egy-egy foci bajnokságra, még külföldre is vele tartott, amikor ők játszottak. Szívesen ment vele mindenhová. Keményre edzette izmait nem csak a sport, a munkája is. Akkor még minden rendben volt közöttük... De ez most valami egészen más. Egy idő óta talán nem figyelt rá eléggé.
Ismerős léptekre figyelt fel és már nyílt is az ajtó. Az asszony megpróbált valamit mondani, de rosszul előadott mondókáját meg sem hallva az elfojtott indulat felülkerekedett benne. Hol volt ekkor a józan ész? Szó-szót követett és perceken belül elszabadult a pokol. Az asszony nem bírta tovább, sarkon fordult és még mielőtt tettlegességig fajult volna a dolog, ez egyszer sikerült egérutat nyernie. A férfi egy darabig követte, de látva, hogy az út túlsó oldalán bepattan a még járatott autóba, eltűnt a szeme elől.
Vegyes érzések dúltak a férfiben. A kényszerűség, hogy a gyerekeit nem hagyhatja magára, a keserűség, ahogy az asszonyt látta azzal a férfivel elmenni, a tudat, hogy a házasságuknak vége, addig nem ismert, elfojtott indulatokat hozott a felszínre benne és csak idő kérdése volt, mikor robban és mutatja meg igazi erejét.
Senki sem tudhatta mi zajlott a férfiban, amikor az asszony hazaérkezett. Mert, ha csak sejtette volna, nem teszi fel azt a kérdést... - Te még mindig itt vagy?... mert abban a pillanatban elsötétült előtte minden... hirtelen felpattant. A nő látta, de már késő volt kitérni előle. Még el tudott futni pár métert, de a járatott autót már nem tudta elérni. Csak a jó isten mentette meg attól, hogy ott helyben agyon nem veri az ura. A sérülései éppen elegek voltak ahhoz, hogy a karjába véve hazavigye és csak akkor tudta meg mit is tett, amikor kitisztult az agya... A sorsuk ettől a perctől kezdve megpecsételődött.
Amikor ezt a történetet végig hallgattam, részleteit is megismerve, általam a férfi akkor sem nyert feloldozást. Kereken a szemébe mondtam, nem volt joga ezt tenni, még ha hűtlen is volt az asszony, mert esélye sem volt vele szemben fizikailag védekezni. Ez a tette a nő részéről még akkor is megbocsájthatatlan maradt volna, ha házasságban élnek tovább. A teljes igazság, hogy melyikük vétette a nagyobbat a másikkal szemben, még korábban, mielőtt ennyire elfajultak volna a dolgok, soha nem fog kiderülni. Egy ilyen megtorlás nem lehet eszköze, megoldása semmilyen konfliktusnak.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Nem tudom, azért azt hiszem nem ez a megoldás. Bár az ilyen asszonyra állhat is a mondás, hogy pénz számolva...
Üdv,
Pinokkió
Nem ez a megoldás! Bármit is követ el egy asszony, azt nem egyedül teszi és a legtöbbször nem véletlen. Erre számtalan lehetőséget a férfi ad, ha elhanyagolja, nem figyel rá még időben. Én nem azt mondom, hogy ezt kell tennie a nőnek, de hogy idáig eljut, annak mindig oka van.
Köszi,
Éva
Tisztelt Éva!
Szép metoníma: "Messzire nyúltak a gondolatai, miközben lassan araszolva múlott az idő." Én a végét kicsit karakteresebben összegeztem volna.
Bokor
Köszönöm, hogy olvasott és tanácsát megfogadva próbáltam kicsit az utolsó bekezdést saját gondolataimmal nyomatékosítani. Nagyon sok gondolatot vetett fel először is, amikor hallottam, de ennyi év távlatából mit sem változott a véleményem. A végső megoldás semmiképpen sem lehetett volna ez.
Főleg, ha szeretünk valakit, meg egyébként is...
Pussz,
Éva
Szép metoníma: "Messzire nyúltak a gondolatai, miközben lassan araszolva múlott az idő." Én a végét kicsit karakteresebben összegeztem volna.
Bokor
Nem tudom, azért azt hiszem nem ez a megoldás. Bár az ilyen asszonyra állhat is a mondás, hogy pénz számolva...
Üdv,
Pinokkió