Édes Nagypapámról...
Látogatók száma: 65
Nézzétek el nekem, kicsit szentimentális...
...lent voltunk,szüleimnél, öröm volt!! Jó volt látni őket, mint mindig..
...de egy érzés nem hagy nyugodni...már lassan negyven éve... én voltam a Papa egyetlen, imádott unokája, pedig volt még rajtam kívül kettő!!.. de különös kötelék fűzött bennünket össze... nagyon jó ember volt, nyugodt, szeretett mesélni, én ültem a térdén, hallgattam, fésülgettem pár szál haját...
Most kimentünk a sírjához, "beszélgettem" vele, mit is élhettél volna még meg... láthatnád, hogyan alakult az életem, láthatnád a dédunokáidat, mesélhetnél még nekem.., és nekik... és örülnél, biztosan! ...én tizenöt voltam, ő hatvankettő...!
..korán elment, emlékszem, egy másik városban voltunk vásárolni Anyukámmal, egy barátnőmmel, nagyon jó kedvünk volt vissza az úton, mondta is valaki, vesztünket érezzük...
...hazaérve a szomszédasszony fogadott, hogy a Papa meghalt...
...és azután már csak annyira emlékszem, hogy az egyik nénikém azt mondogatta, kislány, kislány, ne sírj, mert te is belehalsz...talán jött egy orvos is.
...a temetésre sem emlékszem, de Papára mindig....
...hát ennyi...
..mit nem adnék érte, ha itt lenne...!!!!
A cikket írta: Black Angel
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy olvastál!! Bizony, még mindig sokat gondolok Rá!!
Nagyon boldog új évet kívánok Neked, és szeretteidnek!
Üdv: Angel :)
Köszönöm.
Zs.
Ha " itt lenne ", nem írtad volna meg ezt a cikket...
Ne szomorkodj!
Zs.
Nagyon boldog új évet kívánok Neked, és szeretteidnek!
Üdv: Angel :)
Ne szomorkodj!
Zs.
Köszönöm!!!..és ez az érzés mindig, mindig visszatér.......
P.
Jól kisírtam magam.
Köszönöm, hogy olvashattam.
P.
Köszönöm, hogy olvashattam.
P.
Szia Angel!
Megható, érzelmes történetet írtál a nagypapádról, Szomorú, hogy olyan korán veszítetted el őt, de aki ilyen szépen tud valakiről megemlékezni, annak örökké a szivében él a kedves emléke.
Puszillak
heleenke
Megható, érzelmes történetet írtál a nagypapádról, Szomorú, hogy olyan korán veszítetted el őt, de aki ilyen szépen tud valakiről megemlékezni, annak örökké a szivében él a kedves emléke.
Puszillak
heleenke
Ezt rég olvastam, de akkor nem hsz-eltem:-(
Megfogott a cikked, érzéseket indított el bennem, egy rég nem megírt történet kezd megfogalmazódni bennem hatásodra.
Puszi,
Pinokkió
Akit szerettünk, az mindig velünk marad.
Eddig csak az édesapámat veszítettem el. Testben már nincs mellettem.
De lélekben állandóan együtt vagyunk. Nincs olyan nap amikor valami miatt nem jutna eszembe. Néha még a hangját is vélem hallani, amikor valamit rosszul csinálok: ,,Lócsöcs a markodba!" - hát így tanítottam ezt neked?
Olyan jó lenne, ha minden nap hallhatnám ezt a mondatot.
Pusz
Juli :))
Én az igazi érzést nem ismerem.Mert nem ismertem szüleimet,így nagyapákat sem.Még nem tudom ,milyen valaki kedvest elveszíteni.
Gyuri
A lelkedben él, és ezt az írásodban is érzem. Nagyon szomorú, amikor elveszítünk valakit, aki nagyon közel állt hozzánk. De talán gondoljuk azt, hogy csak egy hosszú utazásra ment, ahonnan egyszer majd visszajön közénk, vagy mi megyünk meglátogatni őt! Mert ugye, lelkünkben él...
Pussz,
Tündér
Szia Angyal! Mindig veled lesz, hiszen a szeretet nem múlik el....!
Puszik Orsolya
Szia Angyal !
A szívünk és lelkünk tele van azokkal az emberek emlékeivel, akik meghatározzák életünk főbb állomásait, lépteit. Nekem is sok van sajnos ilyen emlékem. A papám, az édesapám, az öcsém, a legjobb barátom, és sorolhatnám még azokat akik szerelem, szeretet, vagy egyáltalán emberként megérintették szívemet. Ők mindig itt legbelül vannak velem. Soha nem vagyok egyedül, mert nagyon magányos perceimben hozzájuk beszélek -némán - és néha rezdülésekből érzem mit tegyek. Virágot viszek annak aki itt van a közelben, de a temető angyal emlékénél mindenkiért gyújtok gyertyát. Nagyon szépen írtad érzéseidet. Üdv Éva.
Puszik Orsolya
A szívünk és lelkünk tele van azokkal az emberek emlékeivel, akik meghatározzák életünk főbb állomásait, lépteit. Nekem is sok van sajnos ilyen emlékem. A papám, az édesapám, az öcsém, a legjobb barátom, és sorolhatnám még azokat akik szerelem, szeretet, vagy egyáltalán emberként megérintették szívemet. Ők mindig itt legbelül vannak velem. Soha nem vagyok egyedül, mert nagyon magányos perceimben hozzájuk beszélek -némán - és néha rezdülésekből érzem mit tegyek. Virágot viszek annak aki itt van a közelben, de a temető angyal emlékénél mindenkiért gyújtok gyertyát. Nagyon szépen írtad érzéseidet. Üdv Éva.
Szia Fekete Angyal!
Egyszer kétszer mindenkivel elő fordul aki a szeretteit veszíti el.
Egyébként szépen leírtad, nekem megért egy 5-öst!
Puszi.
István
Egyszer kétszer mindenkivel elő fordul aki a szeretteit veszíti el.
Egyébként szépen leírtad, nekem megért egy 5-öst!
Puszi.
István