Felejtsd el már!
Látogatók száma: 59
A V.Petit pofon vágtam,... de miért?
- Jaj ne már! Hogy jön ez most ide lányom!?... Már megint ezzel foglalkozol?... Olyan régen volt... - Hát gondolkozz! - Mi volt az előzménye?... - Mi az, ami miatt az a balhéra sor került?...
Hazajöttem a kertből - emlékszel?... és te panaszkodtál,... már megint ők nem hagynak békén! Az a két rossz gyerek...
Állandóan beszólnak... szórakoznak veled...
- Igen, így volt...
Mindig este hat óra tájt jöttem haza. Sok volt a meló... Fáradt voltam és akkor jöttél te a se vége, se hossza panaszaiddal... - Na ugye!...
Ezt elégeltem meg egyszer, s mindenkorra..., hogy mindig panasszal fogadtál...
Akkor lepakoltam a cuccaimat, és csak úgy frissiben kimentem hozzájuk a ház előterébe. Ott ültek a betongyámon szépen libasorban, a krémje..., a barátaikkal. Ott volt az egész kompánia. Nekem meg elegem volt, hogy okkal, ok nélkül piszkálnak téged a távollétemben... Pontot akartam tenni a végére.
Megkérdeztem az anyától, mi a bajuk veled a gyerekeinek? Miért nem hagynak téged békén?... Tud e egyáltalán róla, hogy mi zajlik a háttérben?
Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura... Nem értette, vagy legalábbis megjátszotta, hogy semmiről sem tud... Nem hittem el. Ott voltak a gyerekei is... Természetesen tagadták, hogy ők ilyet? Soha!... mint a ma született bárányok. Holott tudtam, hazudnak, egy szavukat sem lehetett hinni... Olyanok voltak, mint az ördögfiókák... Boldog-boldogtalannak beszólogattak. Tudta, vagy sem az anya, már nem is érdekelt. Neki, az anyának túl nagy volt a pofája már előtte is, akkor meg különösen... - pedig volt idő, amikor el lehetett még vele beszélgetni -... Mi változott meg... és mióta?.. azt én nem tudom, de egyszer csak naponta jöttek elő ezek a problémák tőled...
Pontot akartam tenni a végére és pont... Talán nem a legmegfelelőbb alkalom volt ez, és mód, de kapóra jöttek. Együtt az egész kompánia... Nem készültem fel rá. Nem is olyan szándékkal mentem ki közéjük, hogy ebből balhé lesz, csak egy kérdést tettem fel, melyre a reakció előre nem várt volt. Kikérte magának a gyerekei nevében a nélkül, hogy egy percig is elhitte volna, amit mondok,... akkor odahívtam őket is, mi a bajuk veled?... Természetesen mindent tagadtak. Az anya ettől begerjedt és nekem támadt, ő nekik, én meg neked hittem... Először védekeztem... aztán eldurrant az agyam... már én is támadtam..., durván, közönségesen, amikor megláttam milyen fúria... Amilyen pici, akkora volt a szája meg, mint a nagykapu... és csak úgy jött felém, én meg nem hátráltam előle... Két kézzel átkulcsoltam a nyakát és magamra rántottam... Ott feküdtünk a földön, szinte egy pillanat alatt történt az egész... és nem engedtem a szorításból. Azt akartam, hogy értse... Akkor valahonnan előjött a férje, a Peti... megpróbált bennünket elválasztani, de a kezem szorosan fogta a nő nyakát... Honnan volt bennem ekkora erő, nem tudom, de nem engedtem el... Nem tudta lefejteni az ujjaimat a nyakáról... A jelenet abszurd volt... A földön két hempergő nő. - Kívülről láttam magunkat. - Életemben nem voltam még földön ilyen alul ilyen hosszú ideig... mégis sikerült neki valahogy szétválasztani az ujjaimat..., valahogy felálltunk... Téged akkor még észre sem vettelek... Ott termettél hirtelen a semmiből és egy hatalmas fülest lezavartál a V.Petinek... Neked akart menni, de addigra mások is közbeavatkoztak és ezt nem engedték...
A csetepatéra végre kikászálódott az élettársam is a lakásból, meg a fia, aki éppen vendégségben volt nálunk... Nem is értették miről van szó. Amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan vége lett ennek a cirkusznak. Mint két felbőszült anyatigris fújtunk egymásra még egy ideig...
Soha többet nem beszéltünk erről, de nagy ívben kerültük egymást... Arra emlékszem még, hogy egy ideig nem is köszöntünk egymásnak... Évek teltek el. Ők már rég nem is éltek együtt, amikor találkoztam a Zsuzsával, az anyával... fátylat borítottunk erre az epizódra és megbékéltünk a múlttal. Ő már és a volt párja valaki mással élnek az óta, és a gyerekei? Ki tudja? A szélrózsa minden irányába... Megváltozott külsőleg is... Beteg lett, szinte az egész egykor oly dekoratív nő eldeformálódva állt ott előttem..., a valamikor filigrán, csinos nő, kövéren. Sajnáltam őt szinte... Egymásnak megbocsájtottunk, hiszen egyikünk sem tudott a másikról szinte semmit, hogy közben mi zajlott a háttérben, hiszen nem ismertük egymás életét... se ő téged, engem, se én az ő családját...
- Felejtsd el! Nem jó erre visszaemlékezni...
*
- Piroskának milyen haja színe volt?
Mintha nem tudnád, erőltesd már meg az agyad... - Nem igaz, hogy nem tudod?...
Sötétbarna... jó, hogy nem szőke. Milyen kérdés ez már megint? Rég volt... - Felejtsd el már őt is!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Talán elnézed nekem, gyerekeken összeveszni nem szabad, ezt tanították nekem a szüleim. Összevesznek, a következő percben pedig már el is felejtették.
A fiam alsó tagozatos volt, amikor majd nem sírva jött haza, h az osztálytársa (már nem először), lekoldusozta. Átbeszéltük, hogy mit is mondott és a fiam megértette, hogy az osztálytársának nincs igaza, bizonyos dolgok miatt. A baj ott volt, hogy az unokaöcsém végighallgatta, aki akkor még szintén gyerek volt, csak idősebb a fiamnál, és az osztálytársat egy jól irányított fülessel helyre tette.
Nos akkor hallottam a fenti intelmet az apámtól, mert a fiú apja eljött hozzánk és engem akart megnyakalni, mondván nem jól nevelem a fiam ... Szóval az ő gyereke másképp adta elő a sztorit, természetesen ezzel nem azt akarom mondani, h ...
Szerencse, hogy nálatok szülők között elsimult a dolog, nálunk maradt a harag.
Köszönöm a véleményed, igaza lehetett a szüleidnek... az enyéim sem dicsértek volna meg ezért... Velük akkor nem lehetett másként.
A fiam alsó tagozatos volt, amikor majd nem sírva jött haza, h az osztálytársa (már nem először), lekoldusozta. Átbeszéltük, hogy mit is mondott és a fiam megértette, hogy az osztálytársának nincs igaza, bizonyos dolgok miatt. A baj ott volt, hogy az unokaöcsém végighallgatta, aki akkor még szintén gyerek volt, csak idősebb a fiamnál, és az osztálytársat egy jól irányított fülessel helyre tette.
Nos akkor hallottam a fenti intelmet az apámtól, mert a fiú apja eljött hozzánk és engem akart megnyakalni, mondván nem jól nevelem a fiam ... Szóval az ő gyereke másképp adta elő a sztorit, természetesen ezzel nem azt akarom mondani, h ...
Szerencse, hogy nálatok szülők között elsimult a dolog, nálunk maradt a harag.
Látod, egy más alkalommal, jóval később milyen egyszerűen tudtuk egymás között tisztázni, amikor már a külső hatások, körülmények nem befolyásoltak, elmúltak, spontán... Egyikünk sem volt haragtartó... :-)
"anyatigrisként" , és ez így természetes. Elengedni a haragunkat, dühünket nem
könnyű, de szükséges a lelki nyugalmunk miatt. ....
Megbocsájtás másoknak, de legfőképp magunknak egy nagyon jó érzés, mert haragot cipelni nehéz, és nem is kellemes.
puszi :)