újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Gazságok, és igazságok

Látogatók száma: 52

A város legelhanyagoltabb részén, ahol kurvák, és stricijeik együtt élnek szimbiózisban a tolvajokkal, betörőkkel, és egyéb bűnözőkkel, - ott, ahol sötétedés után az emberek nem szívesen merészkednek ki az utcára, - nos, ebbe a környezetbe született bele Lívia, az egyik legszebb lány, aki valaha is megszületett ebben a városrészben. A garázdaság, a durvaság, és a verekedés szinte természetes volt ebben a körzetben. A rablások ezen a területen még fényes nappal is sűrűn előfordultak, és az erőszak sem volt ritka. Az a tévhit tartotta magát a környéken, hogy aki panaszt mer tenni, vagy tanúskodik a hatóságnál, az spicli. A spiclit pedig mindig mindenhol kiközösíti a környezete, - amióta csak világ a világ, és még ráadásul tarthat a rablást elkövetők bosszújától is. Az áldozatok félelmükben szinte mindig beletörődtek a szerintük megváltozhatatlanba.

Tehát ebbe a környezetbe született bele Lívia, aki az anyjának az egyik fizető kuncsafttal folytatott teljes éjszakás üzletében fogant. Mikor megszületett a gyerek, az anya teljesen megváltozott. Az anyai ösztönök előtörtek belőle, és annak hatására nem akart többé strichelni. Hiába is fenyegette veréssel a stricije, a fenyegetéssel semmit sem tudott elérni. Ekkor a strici pusztán azért, hogy megmutassa, hogyan kell egy makacskodó nőt betörni, agyba - főbe verte! A sokszor megalázott, és megvert asszonynál itt végre betelt a pohár, és kitört belőle a vadállat! Eszébe jutott a több éve magába fojtott szenvedés, a pofonok és megaláztatások sora, és a testével az évek alatt összekeresett pénzének az állandó elvétele! Felkapott egy kést, és mint egy anyaoroszlán, üvöltve nekiugrott a stricijének. Az ütéseket már nem is érezte, csak hadonászott a késsel, és szúrt, és szúrt számolatlanul, amíg csak ki nem csavarták a kést a kezéből.

A helyszínre kiérkező rendőröknek - azon kívül, hogy a mentőket kihívták, és a rengeteg bámészkodót szétoszlatták, - már nemigen volt dolguk. A mentők szirénázással percek alatt megérkeztek, és a két súlyos sérülttel elindultak az ügyeletes kórház felé! A strici útban a kórház felé menet, - még a mentőautóban meghalt. Az anya meg négy nap múlva halt bele az intenzív osztályon a belső sérüléseibe.

Az alig egy hónapos csecsemőt magához vette a nagymama, aki mint egyetlen vérrokon, a gyermek gyámja lett. Más ember házat, birtokot, ékszert örököl, a nagyi, aki vérrokon, csak egy síró-rívó csecsemőt kapott! Még a lánya szép, nagy, komfortos bérlakását sem tudta megszerezni, így csak a saját szoba - konyhás bérlakásába tudta vinni a csecsemőt!

Múltak az évek. A nagyi nagy-nagy szeretettel, de igen szigorúan nevelte az unokáját. Befogta őt mindenféle házimunkába, sőt még sütni - főzni is tanítgatta. Az iskolához mindig elkísérte, mert féltette, és mindig ott várta a kapuban, mire a tanítás befejeződött. Otthon aztán kifaggatta, hogy mi történt az iskolában, és megcsináltatta a kislánnyal a feladott leckéket, amit minden nap leellenőrzött, és a tanulnivalókat is mindig kikérdezte. Sokat olvasott fel a gyereknek, akinek a sok felolvasás meghozta a szeretetét az irodalom iránt. Elkezdett ő is önállóan olvasni, és falta a könyveket, egyiket a másik után. Eleinte összeolvasott mindent, válogatás nélkül, a meséktől, versektől, és a ponyvaregényektől kezdve egészen a szépirodalmi művekig. A tanulást soha nem érezte kényszernek Lívia, hiszen szeretett iskolába járni, és nagyon szeretett tanulni. Ez a korához képest túl fejlett, jó eszű, és jól tanuló gyerek túl komoly gondolkodású volt. Ha valaki mégis rákérdezett, hogy - Mi leszel, ha nagy leszel? Mindig komoly eltökéltséggel az arcán válaszolta: - Politikus leszek, vagy bíró, - hogy jobbá tegyem a jó emberek életét, és megbüntessem a rossz embereket, - csak azért, hogy tanuljanak belőle, és megváltozzanak!

Játszani a lakásban játszottak mindig valamilyen logikai társasjátékot, vagy néha, - ha szép volt az idő, akkor kimentek a városligetbe sétálni, vagy elmentek kirándulni a várost övező hegyek közé. Az átlagos, fejletlen kis bakfisból már tizenhárom éves korában is sejteni lehetett, hogy ha felnő, egy gyönyörű nő lesz belőle! Az utcán a fiatal férfiak már utána fütyültek, és néha be is szóltak neki, amit ő elvörösödve, és lesütött szemmel viselt, de a nagymamája soha nem hagyott szó nélkül. Szidta, és megfenyegette a be-beszóló férfiakat, miközben egyre jobban megszaporázta a lépteiket, az unokáját is magával húzva, - amin a férfiak jókat röhögtek.

A nagymama egyre jobban féltette a szeretett, és egyre inkább nőiessé váló unokáját, és aggódva figyelte a gyermek mindenkivel segítőkész mosolygós nyílt ártatlanságát!

Egyszer aztán az iskolából, egy elhúzódó szülői értekezlet miatt - csak sötétedés után haza indulva, - amitől mindig is félt a nagymama, - bekövetkezett! Három, erősen részeg alak nagyhangon gajdolva kőrbe fogta őket, és félre nem érthető módon, röhögve adták tudtukra a mocskos szándékukat! A harcias nagymama rögtön nekiugrott a legnagyobb hangú, és leginkább begerjedt alaknak, és végigkarmolta a férfi arcát a szemétől az álláig. A vérző arcú ember erre fájdalmában leütötte a nagymamát. Lívia a félelemtől teljesen megbénulva a falhoz lapult. Egy hang sem jött ki a torkán, csak a rémülettől reszketve, és könnyes szemmel figyelte a mozdulatlanul fekvő nagymamáját. Tanácstalanul nézett egyik támadójukról a másikra, amíg csak erős kezek meg nem ragadták, és be nem rángatták a legközelebbi kapualj alá, ahol a rémült lányt durván a földre lökték, és letépve a ruháját hozzáláttak szörnyű tettükhöz. A tehetetlen lányt egymás után mind a hárman a magukévá tették!

A brutálisan végrehajtott erőszak után röhögve, nagy hanggal távoztak az elkövetők, magára hagyva a mocskos, és véres kislányt, aki a megszaggatott ruhájában odaguggolt a lassan magához térő nagymamája mellé, és halkan pityeregve még ő próbálta vigasztalni a nagymamáját!

A környék egyik legrettegettebb alakja vette észre őket először, és összeszűkült szemmel odament hozzájuk. Felsegítette a nagymamát, belekarolt, és a kislányt szó nélkül ölbe kapva elvitte őket az ügyeletes orvosi rendelőbe, kivizsgálásra. Megvárta, amíg mindkettőjüket alaposan megvizsgálták, és befejezték rajtuk az elsősegélyt. Az igazoló zárójelentést, amivel a nagymama megteheti majd a feljelentést, a nagymama táskájába gyűrte, azután hazakísérte őket, és köszönés nélkül gyorsan eltávozott.

Másnap az újságok szűkszavúan beszámoltak arról, hogy három embert vérbe fagyva találtak egy rosszhírű kocsmától alig pár száz méterre. A rendőrség ez ügyben hivatalból megkezdte a nyomozást az ismeretlen tettes, - vagy tettesek ellen!

Az eset után az eddig udvarias, és mosolygós, cserfes kislány teljesen megváltozott. A lelkében eltört valami, pedig ezután soha nem beszéltek az esetről sem egymás közt, sem mások előtt.

Múltak az évek. Lívia az idejének a java részét még több tanulásra fordította. A középiskolát is színtiszta jelessel végezte, közben megszerezte a felsőfokú nyelvvizsgát angol, és német nyelvből!

A Pázmány Péter katolikus egyetemre felvételizett, ahova az elért pontszámai alapján az elsők között felvették. Miután a Jog, és Államtudományi karon is sikerrel befejezte a tanulmányait, és megszerezte a jogász diplomáját Summa cum laude minősítéssel, egy jól menő belvárosi ügyvédi irodában elhelyezkedett ügyvédjelöltként, hogy kellő szakmai gyakorlatot szerezzen a bíróságokon folyó büntetőperekben. Miután sikeresen letette a jogi szakvizsgáit, kérte felvételét a budapesti Ügyvédi Kamarába, ahová minden nehézség nélkül felvették.

Négy év telt el, mióta fiatal ügyvédként először lépte át egy ügyvédi iroda ajtajának a küszöbét. A kollégák az idő múltával egyre nagyobb elismeréssel néztek rá, mert a hozzá állása, és a szakmai tudása briliáns elmével párosult. Az ügyvédi iroda tulajdonosa már tervezte, hogy beveszi maga mellé társtulajdonosnak, annyira sikeresen dolgozott védőügyvédként. Persze, mint mindennek, ennek is volt ára. A perekre való, - sokszor az éjszakába nyúló felkészülés nagyon kimerítő volt, - de nem ezért akart váltani. Ahogy egyre jobban belelátott a kulisszák mögé, - úgy lett egyre elkeseredettebb. Észrevette, hogy ugyanazoknak a bűntetteknek az elkövetéséért a nagyon gazdag, vagy befolyásos emberekre lényegesen kevesebb büntetést szabnak ki, mint a szegényebb elkövetőikre, vagy pedig teljesen megúszták valamilyen úton-módon.

Nem hiába van bekötve Justitia szeme, - talán azért, hogy ne lássa a korrupciót a bíróságokon!- gondolta keserűen.

Lívia lélekben belefáradt, hogy gazembereket mentessen fel a jogosan járó büntetés alól, bármennyire is kifizetődő volt ez számára. Mivel tökéletesen elsajátította a bűnesetek különböző védelmi stratégiáját, és a kiskapuk adta lehetőségeket, végre elérkezettnek látta az időt, hogy a védőből vádló legyen, és a törvényességnek érvényt szerezzen. Beadványt nyújtott be a főügyészhez, melyben kérvényezte, hogy ezután ügyészként kíván tevékenykedni a büntetőperekben. Miután a kérvényét jóváhagyták, és a főügyész kinevezte ügyésszé, végre elkezdhette azt a munkát, amelyre már gyermek kora óta nagy várakozással készült!

A cikket írta: emillio

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

várom, hogy mikor jön rá lívia, egyes hölgyek az ügyészeknél is jobban keresnek.
Más oldalról megközelítve, milyen szerencséje volt Líviának, mégis szerencsétlenségére, h. szépnek született egy ilyen közegbe?... ahol millió veszély leselkedett rá... Ebből kitörni nem lehetett könnyű, mint ahogy az anyjának sem, ő mégis tartotta magát a végsőkig... egy ilyen lelki megrázkódtatás után?...

Ilyen lányregények vonzottak engem, amikor a pöttyös és csíkos könyveket olvasgattam, hogy lehetnek olyan szélsőségek, akik mindezek ellenére karriert képesek befutni okosságuk, állhatatosságuk... miegymás révén.

Akár, mint egy film, úgy olvasatta magát ez a történet. Hány de hány ilyet láttam már, és élveztem, ahogy a főhős "rész-igazságot" oszt!... :-)

Amúgy tetszett! 5*

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Más oldalról megközelítve, milyen szerencséje volt Líviának, mégis szerencsétlenségére, h. szépnek született egy ilyen közegbe?... ahol millió veszély leselkedett rá... Ebből kitörni nem lehetett könnyű, mint ahogy az anyjának sem, ő mégis tartotta magát a végsőkig... egy ilyen lelki megrázkódtatás után?...

Ilyen lányregények vonzottak engem, amikor a pöttyös és csíkos könyveket olvasgattam, hogy lehetnek olyan szélsőségek, akik mindezek ellenére karriert képesek befutni okosságuk, állhatatosságuk... miegymás révén.

Akár, mint egy film, úgy olvasatta magát ez a történet. Hány de hány ilyet láttam már, és élveztem, ahogy a főhős "rész-igazságot" oszt!... :-)

Amúgy tetszett! 5*

Amúgy tetszett?
Már tudom, hogy mitől pöttyös a májad....
Kedves Emillio!

Egy fejlődés történetet mesélsz el, élvezetes nyelvezettel.
Jó lenne, ha folytatnád, mire megy Lívia ügyészként.
Gratulálok!

Puszi: Yolla
Hű, de húha! Emelem kalapom Emillio!
Drágáim!

Ennyi dicsérettől pirulok, - mint languszta a forró vízben!
Annyira azért nem jó! Főleg, hogy még nincs befejezve!
Ez csak az első rész volt, és még hiányzik 63 rész a teljes
befejezéshez! (Szenvedjetek ti is tőle, - mint én, amikor írtam)
Aztán, ha túljutottatok rajta, akkor kaphattok egy kissé könnyebb
olvasmányt is! (de nem tőlem! ....hahaha....)
Az igazi megpróbáltatás még csak azután fog jönni! Én magam
fogok felolvasni saját költeményeimből szemelvényeket! Aggodalomra
azért semmi ok! (Székek, és elsősegély biztosítva lesz!)

Örültök, - mi?

megtekintés Válasz erre: emillio

Drágáim!

Ennyi dicsérettől pirulok, - mint languszta a forró vízben!
Annyira azért nem jó! Főleg, hogy még nincs befejezve!
Ez csak az első rész volt, és még hiányzik 63 rész a teljes
befejezéshez! (Szenvedjetek ti is tőle, - mint én, amikor írtam)
Aztán, ha túljutottatok rajta, akkor kaphattok egy kissé könnyebb
olvasmányt is! (de nem tőlem! ....hahaha....)
Az igazi megpróbáltatás még csak azután fog jönni! Én magam
fogok felolvasni saját költeményeimből szemelvényeket! Aggodalomra
azért semmi ok! (Székek, és elsősegély biztosítva lesz!)

Örültök, - mi?

Na de el fogunk aludni rajta...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: