újabb események régebbi események további események
21:35
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Judit (2)

2010. május 20. - Látogatók száma: 48

"...Igen az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.." (Márai Sándor)

Judit mindent teljes erőbedobással csinált, nem ismert lehetetlent. Az amúgy is gyenge immunrendszere kezdett összeomlani, de a jeleket nem akarta észrevenni. Sűrűn beteg lett, kiújult az alapbetegsége, de még mindig szívveln - lélekkel dolgozott, "csak még ezt"! A nyári szünetre készültünk, begyűjtöttük az elismeréseket, most már pihenhetünk. Ekkor megérkezett Judit, láttam rajta, hogy valami nincs rendben.
- Ülj le, mondd el drága Tesókám mi baj, miben segíthetek? - Leült, magábaroskadva lefelé nézett.
- Baj van, nagy baj!
Ezt a tekintetet, ezt az érzést már átlétem, riadtam fel gondolataimból.
- A tüdőmön foltot találtak! Tüdőrákot diagnosztizáltak!
Hallgattunk! Gondolataimban visszatért nővérem utolsó hónapjainak küzdelmes napjai. Elhessegettem magamban a rossz érzéseket nem, ez nem lehet, hogy Ő is meghaljon! A mentálhigiénés tanulmányaim során megtanultam hallgatni, s itt valóban érvényes az a közmondás "hallgatni arany", hiszen most csak erre van szüksége drága Tesómnak, hogy valaki meghallgassa, s biztassa, hogy van még remény. Budapesten elvégezték a műtétet, amely sikerrel járt. Alig vártam, hogy itthon meglátogassam. Egy hónapi kórházi lábadozás után hazaengedték, szigorú feltételek betartása mellett. Judit boldog volt, hogy végre itthon lehet. Telefonon egyeztettünk, hogy mikor látogathatom meg. Végre eljött a várva várt találkozás! Érdekes, fájdalmas találkozás volt. A nappali szobába belépve, a fotel elhelyezése szembetűnő helyet foglalt el, intett üljek oda. Nem engedett közel magához, mint később a beszélgetéseink során kiderült, miért! A fertőzéstől félt! Hiszen a legkisebb fertőzés is végzetes lehet számára. Tiszteltem elhatározását és csendben leültem a megadott helyre. Judit elmesélte fájdalmas élményeit, majd bemutatta, hogy milyen gyakorlatokat kell nap, mint nap végeznie. Megnyugodni látszott, a régi emlékek felidézésén nagyokat nevettünk. Intett, hogy üljek mellé! Felejthetetlen órákat beszélgettünk át.

A cikket írta: T.Zsóka

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 20. 14:02
next> .-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: