KAPCSOLATAINK ... 3. rész

Látogatók száma: 57

Az életünkben meghatározó eseményeket nem tudjuk csak úgy leírni. Azokat nem lehet meg nem történtté tenni, elfelejteni. Azokról gondolkodni, beszélni kell, azokat le kell írni. Mert minden látszólagos semmiség meghatározza a következő lépésünket.

Ez az első napom szabadságra menetelem óta, amikor végre a magam dolgával foglalkozhattam. Reggel fél nyolckor mentem ki a kertbe, ahol megöntöztem a virágokat, a betont, a rózsát, felfrissítettem a teraszt és a szobát, megkapáltam a paprikát, a zöldséget, sárgarépát, összeszedtem a gazt villával, lehordtam, majd a szőlő közét a fokhagymáig teljesen kigazoltam, kiszedtem a hagymát, kihordtam a gazt, villával összeszedtem egy kupacba.
Pihentem is egy keveset ebéd után, meghallgattam a kívánságműsort, és a kedvenceim kedvenceit. Nagyon szép idő volt, még a meleg is elviselhető, még a szél is fújdogált kicsit.
Tesóm hozott fel nekem fagyit. Irtó jólesett a hűs fröccs és a jó hideg sör is. Tesómék kint maradnak, füvet nyír, ezért nyitva hagytam a bungit, a kulcs az órán. Hat órakor már otthon voltam. Anyuval holnap beszélek, ha kedve van hétfőn, vagy kedden kijönni velem a kertbe, az időjárástól függően, akkor akár kint is alhatunk, akár itthon főzök, akár kint, mindegy. Ahhoz most nincs nagy kedvem, hogy itthon maradjak, ezért inkább szeptember végén jöjjön el hozzám, vagy majd meglátjuk.

Megint esik. Ez jó, mert az elmúlt hét végén is esett, jót tett a veteménynek.

**
Munkahelyi dilemmák

Több türelem egymáshoz. Odakiabálások, hogy csináld ezt, csináld azt. Egyszerre csak egy dolgot lehet elvégezni becsülettel. Kapkodással a hibalehetőség is nagyobb. Mindenre sor kerül, de csak egymás után. Fontos annak is, akiét éppen szerkesztem. Az ő munkáját is zavarják, ha nem tudják megvárni, míg befejezem, mondjuk a táblázatot. Ha végzek, odamegyek a csoportvezetőhöz, vagy ügyintézőhöz, aki, amit kért tőlem,.. de csak sorban. (Postázás, kézbesítés, gépelés, felszolgálás). Néha az embernek vannak szükségletei, amit nem tud halasztani (étkezés, mosdó, szusszanásnyi szünet, levegő… stb.) Erre az időre nincs megoldva a telefonkezelés. Annak nincs értelme, ha átkapcsolom valahová a telefont, jön, megy, akkor is üresen cseng a telefon.
Aki hosszabb időre eltávozik az irodájából, az a csoport valamelyik tagját kérje meg az üzenetei átvételére és akkor addig ő tartózkodjon a helyén, illetve ő addig ne távozzon el hosszú időre. A telefonját irányítsa hozzá.
Az, hogy mind a tizenkilenc telefon nálam cseng, amikor az ügyintéző éppen nincs a helyén, rendkívül zavaró, kényelmetlen. Lelassítja az éppen végzett munkát, nincs értelme, üzenetek továbbításával megy el rengeteg idő. Visszahívást ígérek ügyintéző helyett, nincs értelme, ha nem teljesül. Többszöri, hiábavaló hívás, lejáratja az irodát is.

*

2001-ben jogszabályi változás után a munkaszerződésünket módosították a munka törvénykönyv szerint, feltüntetve a juttatásokat is.
2002-ben a változtatás csak a köztisztviselőkre történt meg, bennünket ügykezelőket, akik ebből a körből kikerültek, látszólag elfelejtettek. Így már nem igaz az a tájékoztatás, hogy ugyanúgy részesülünk a támogatásokból, mint a köztisztviselők (szemüveg, üdülés, fogászat… stb.) ez már ránk nem vonatkozik. Ahhoz, hogy ebben részesüljünk, meg kell változtatni a munkaszerződést, ezeket belevenni, vagy egy kollektív szerződést alkotni, amiben ezek feltüntetésre kerülnek. Hát itt tartunk most 2002. június 7-én.
Szép az élet!

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink