újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Négyszögletes kékség

Látogatók száma: 53

Nem bírom a csendet elviselni, valahonnan halk zene szól, lágy és dallamos, zsongít, álmosít, de nem akarok aludni. Szobám négyszögletű ablakából a kék eget látom, kár, hogy nem lehet kinyitni, pedig hamarosan jön Szürke, a galamb, beles hozzám, csőrével kocogtatja az ablakot, kár, hogy nem értem, mit akar mondani.
Biztos vagyok benne, hogy beszél hozzám, csak nem értem, pedig jó lenne tudni, mit gondol rólam, mert senkivel sem tudok beszélgetni, sokat alszom, ha megszúrnak, ha nem, akkor is, a kék bogyóban altató van.
Ha beszélhetnék Szürkével, rászállna a karomra, onnan nézne rám, félrebillentett fejjel, s hallgatná a mondandómat, melybe belekurrogna, ha nem értene valamit és én csak mondanám, ami ötven év alatt feltorlódott bennem, s kifelé vágyna, talán megértene, magával vinne, egymás mellett repülnénk a kék égen, szabadon és boldogan.
Én is voltam szabad és felhőtlenül boldog, a Szép Kiss Mariska lánya, a tehenész unokája, aki már a messziről jött Magas Férfi gyermekeként jöttem a világra, gazdagságba csöppentem, vattába burkolva éltem, mert Szép Kiss Mariska a széltől is óvott, hiszen gyorsan elfeledte az istálló és a szegénység szagát. Drága ruhákban járatott, hosszú, szőke hajam aranylott a napfényben, olyan voltam, mint egy kis angyalka, egy magányos aranyos angyalka, mert Szép Kiss Mariskának egyetlen barátnőm sem tetszett, nem volt hozzám méltó, elmarta mellőlem, hiába mondta apaként a Magas Férfi, hogy nem lesz ez jó, Mariskám, de ő is beállt a sorba, tizenhét évesen már kocsit vett nekem. Nem lakhattam a kollégiumban, mert sokan lettünk volna egy szobában és nekem önálló szoba járt, az albérletben, az idős tanárnőnél, aki rosszul főzött, mindig éhes voltam, délutánonként a parkban kószáltam és a boltban vett friss kiflit rágcsáltam.
Jó lenne egy friss, ropogós kifli, elmajszolnám, de a csücskét meghagynám Szürkének, biztosan szeretné. Itt nem adnak kiflit, zsemlét sem, csak kenyérszeleteket kapok, kissé szárazat, az jobban laktat, azt rágcsálom a háromszögletű medvesajt mellé, amit már nagyon útálok. Téliszalámit akarok enni, mint otthon, vastagon vajazott zsemlébe téve, zöldpaprikával, paradicsommal, ősszel meg szőlővel.
Gábor is kapott reggelit, ha nálunk aludt, feketét is ihatott, mert felnőtt volt, negyvenéves agglegény, mellesleg a Magas Férfi kezelő orvosa, akit Szép Kiss Mariska vejének akart, ami nem tetszett a dokinak, csak a szüzességem vette el és a szerelem iránti illúzióimat törte apró szilánkokra, olyan aprókra, mint amilyen apró darabokra robbant szét az üvegasztal, amikor behoztak és mérgemben rácsaptam az öklömmel.
Késik Szürke, nem tudom, hol járhat, lehet, hogy kicsinyei vannak, azokat eteti a csőréből. Nekem is lett volna kisbabám, de Gábor elvetette a barátjával, ordítottam, hogy a fájdalomtól vagy a megaláztatástól, az már nem is tudom. Soha többé nem aludt nálunk, savallta is Szép Kiss Mariska, mert nem értette az okát, hiába kérdezgetett, nem mondtam neki semmit. Azt sem, hogy többé nem lehet gyerekem.
Nem volt férfi a faluban, ki rám emelte volna a szemét, és addig könyörögtem, hogy tanulni akarok, míg a Magas Férfi letorkollta Szép Kiss Mariskát és elengedett a fővárosba. Lakást bérelt és sok pénzt adott, azt hittem, ott is kényeztetnek majd, mert szép vagyok és fiatal, csinos és ápolt, ám csak egy voltam a sok közül, és tanulnom kellett volna, helyette buliztam, bárokba jártam, drága ruhákat vettem. A Magas Férfi számolatlanul küldte a pénzt, már nem is kellett dolgoznom.
Gyere már Szürke, szükségem van rád, te vagy az egyetlen biztos pont az életemben, melletted biztonságban érzem magam, mint a szomáliai fiú, Pepe ölelésében, aki feleségül akart venni, a szülei azonban eltiltották tőlem, ezért az egyetem befejeztével búcsú nélkül elhagyott.
Karamboloztam. Totálkárosra tört a kocsim. Szép Kiss Mariska feljött értem, hogy azonnal költözzek haza, mert haldoklik a Magas Férfi. A temetés után sem engedett vissza, pedig negyvenéves voltam. Segítsek neki a vállalkozásában, mondta, és állandóan rágta a fülemet, napszámra magyarázta a számomra érthetetlen és indifferens dolgokat, szállító, vevő, fizetési határidő, adóelőleg. Nem figyeltem rá, ha pedig ő nem figyelt rám, akkor én Pepének írogattam a leveleket, hogy jöjjön vissza, mert hiányzik, de nem hiányzott, csak szórakoztam.
Azt sem hittem el, hogy Szép Kiss Mariska halálos beteg, mert Gábor hiába lett komoly családpapa, a szememben csaló és hazug ember, csakhogy igaza volt, egyedül maradtam, a fejem felett csapkodtak a hullámok, elolvadt a vállalkozás, magamnak kellett reggelit készíteni, mosni, főzni, takarítani. A férfiakban a páromat kerestem, mindegy volt, hogy nős vagy nőtlen az illető.
Valaki feljelentett és idekerültem az intézetbe. Hatalmas épület, nagy parkkal, de engem nem engednek oda, nekem az négyszögletű ablak kéksége maradt, Szürkével.
Összegyűjtöttem a kék bogyókat, most lenyelem, és alszom egy nagyot. Szürke majd felébreszt.
- Marika, drágám, hoztam a finom ebédjét!
A nagydarab, kopasz fejű ápoló a padozathoz csavarozott asztalra teszi a tálcát. Összeszorul a gyomra. Valami nagyon nem stimmel. A beteg összekucorodva fekszik az ágyon. Az ablak külső párkányán idegesen fel-le járkál a vadgalamb.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szomorú történet. Az önálló életre nevelés fontos, később már nehéz megtanulni. A kiszolgálás kiszolgáltatottsághoz is vezethet. Sosem lehet tudni, hol van az a pont egy ember életében, amikor az élete megváltozik, jóra vagy rosszra fordul.
Akit a kertbe nem engedtek le, arra jobban kellett volna vigyázni. A kék bogyó Phipolfen is lehetett ...

megtekintés Válasz erre: Yolla

Ez egy valós történet, mert édesanyja halála után valóban intézetbe került az elkényeztetett leányzó, teljesen becsavarodott, részint azért, mert nem tudott önállóan élni, részint pedig azért, mert a környezetétől nem kapta meg azt a megkülönböztetett, feltétlen szeretetet, amit a szülei megadtak neki.

Kedves Yolla!

Értettem ezt végig, de nekem ezt a másik leányzót juttatta az eszembe, aki közel hasonlóan önálló életet élt, mindent megkapott, külön lakást... csak éppen nem volt mellette senki... főleg nem akkor, amikor összeesett az előszobában... az anyja talált rá, de már későn...

Nem mindig az a jó, hogy valaki szabadon dönthet a sorsa felett, a végét senki sem látja előre...

Puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Környezetemben volt egy fiatal, szép lány, egyke gyerek, aki, ha nem is ilyen gazdagságba született, de idősödő szülei mindent megadtak számára..., jólétet, tanulási lehetőséget, önállóságot biztosítottak, csak élni kellett volna vele..., de ő valami mást választott... A szabados élete lett a végzete... Egyszer csúszott ki lába alól a talaj és senki sem volt mellette, aki felemelje... Szomorú!...

Ez egy valós történet, mert édesanyja halála után valóban intézetbe került az elkényeztetett leányzó, teljesen becsavarodott, részint azért, mert nem tudott önállóan élni, részint pedig azért, mert a környezetétől nem kapta meg azt a megkülönböztetett, feltétlen szeretetet, amit a szülei megadtak neki.
Környezetemben volt egy fiatal, szép lány, egyke gyerek, aki, ha nem is ilyen gazdagságba született, de idősödő szülei mindent megadtak számára..., jólétet, tanulási lehetőséget, önállóságot biztosítottak, csak élni kellett volna vele..., de ő valami mást választott... A szabados élete lett a végzete... Egyszer csúszott ki lába alól a talaj és senki sem volt mellette, aki felemelje... Szomorú!...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: