Próbálkozás
Látogatók száma: 81
Pauláról senki sem mondaná, hogy szingli életet él, többek között a kora miatt sem, mert negyvenöt évesen ez már nevetséges lenne.
Tíz évvel korábban sem illetik ezzel a kifejezéssel, mert visszafogott viselkedése, bájos arca, finom beszéde és eleganciája miatt ösztönösen tisztelik a kollégái, a barátai, az ismerősei és mindazok, akikkel kapcsolatba kerül. Huszonkét éve él Magyarországon, friss diplomásként Erdélyből nekivág a kalandnak, hogy Budapesten éljen, jobb munkahely, nagyobb megbecsülés és az életre szóló szerelem reményében.
Háromból kettő nem marad álom, ám a harmadik, az valahogyan nem akar sikeredni. Utólag beismeri magának, hogy mindennek az oka Káposztás Jozsó, élete nagy és reménytelen szerelme, aki beházasodás révén, tisztes polgári nevén, Juhos Józsefként akar nagy magyar alanyi költő lenni, melyben az irodalomtörténész apósa is segítségére lehet.
Tudja Jozsó, hogy Paula miatta hagyja ott a szülői házat, és hitegeti, hogy eljő az idő, amikor együtt lehetnek, csak addig bírja ki, mert szereti, számára ő jelenti az igazi boldog szerelmet. Ez utóbbit tüzes szeretőként rendszeresen be is bizonyítja, közben a házasságában egymás után születnek a gyerekek, egész pontosan két fiú és egy kislány.
Paula tíz évig hitegeti magát, struccként dugja fejét a homokba, Jozsó befutott költőként azonnal beadja a válópert és ők kettesben szerényen megélnek, akár a saját fizetéséből is, és párjának nem kell mással foglalkoznia, csak a költészetével.
Amikor megszületik a férfi negyedik gyereke, Paula megszakítja a kapcsolatukat és összeszorított foggal próbál kievickélni a magányból. A férfiakban Jozsót keresi, persze, hogy nem találja, így valamennyien kiesnek a rostán.
Ma vasárnap van és ebédre várja szerelmét, aki végre válni akar, s talán megkezdhetik késői, közös életüket.
Este hosszan faggatja édesanyját az otthoni ételek receptjéről, mert igenis megérdemli kedvese, hogy az otthoni ízekkel várja. Készül az ebéd a garzonlakás falatnyi konyhájában. Az ételek párája betölti a lakást, ezért folyamatosan nyitva tartja az erkély ajtaját, miközben működik a páraelszívó is.
Ünnepi teríték kerül az asztalra, középen a kristályvázában egy nagy csokor margarétával. Whisky, édes vörösbor, száraz fehérbor, meggylikőr, konyak, pezsgő is hűl a hűtőszekrényben, meg padlizsánkrém a délutáni uzsonnához, amellett lehet igazán kvaterkázni.
Nagy igyekezetében már tizenegy órára elkészül az ebéddel, ezért marad elég ideje szépítkezni.
Fél órán át áztatja magát a kádban, hajat is mos, és magára ken mindent kencét, melytől illatos, selymes bőrt remél.
Feltesz egy halvány sminket, magára szór tizedüvegnyi parfümöt és felveszi az egyik legjobb ruháját. Ha körömcipőbe bújtatná a lábát és felvenné a kabátját, akár a Hiltonban is ebédelhetnének.
Megengedhetné magának, de nem szórja a pénzt, mert előbb-utóbb a lakást is nagyobbra kell cserélni, meg új autóra is szükség lesz, családira, mert a Suzukija kicsinek bizonyul, ha jönnek Jozsó gyerekei.
Kinn süt a nap, csillog a hó és a megfagyott pocsolyákon a jégpáncél. Derűs a hétvége és még jobb lesz a folytatás!
Kíváncsi, mit szól Jozsó a lakás új berendezéséhez, melyek a legújabb lakberendezési trend szerinti darabok, kényelmesek, modernek, praktikusak. A függönyök, a szőnyegek és a párnák színe is harmonizál velük, ahogyan az illik.
Bezárja az erkély ajtaját és kellemes illatosítóval fújja tele a légteret.
Még tíz perc és dél lesz. Milyen hosszú is tíz perc, ha várakozik az ember!
Hogyan néz ki most Jozsó?
Tizenkét év sok változást hoz. Paula immár vezető menedzser, tisztességes jövedelemmel, és megengedheti magának, hogy télen síelni járjon, nyáron pedig legalább kétszer külföldre utazzon, megismerje a legszebb európai városokat, és talán az idén már a kontinenst is elhagyja. Legszívesebben Ausztráliába menne, a kenguruk földjére, eddig sem az anyagiak miatt nem valósul meg az álma, hanem az idő faktor az akadály. Hajóval menne, mert az út maga is nagy élmény és legalább egy hónapot szeretne ott tölteni, márpedig a főnöke egyhuzamban két hónapra nem engedi el. De most, hogy párja lesz, bátrabban képviseli az érdekeit, no, meg azt is mondhatja, hogy Jozsót kíséri el egy tanulmányútra.
Ez nem olyan elképzelhetetlen dolog, hiszen Jozsó az apósa egyetemi tanszékén dolgozik, s bár az öreg már nyugdíjas, széles nemzetközi kapcsolatai révén ma is képes megszerezni a kutatásokhoz szükséges külföldi támogatásokat, éves, féléves kinti kutatási konzultációt, melyre a megjutalmazni kívánt munkatársait küldi. Tanszékvezető utódja futtatja Jozsót, mert jó szakember a kedvese, legutóbb Münchenben volt fél évig, egyedül mert a gyerekei tanulmányai miatt nem tarthat vele a családja.
A csengőszóra összerezzen Paula, mint a gyerek, akit csínytevésen kapnak. A bejárat ajtó melletti embermagasságú tükörben még megnézi magát, megigazítja hosszú, hullámos fürtjeit, vesz egy mély lélegzetet és kitárja az ajtót.
Ismeretlen, negyvenöt körüli, magas, vékony, fekete hajában megcsillanó ősz hajszálakkal ékeskedő, kék szemű férfi áll az ajtaja előtt.
- Kezeit csókolom! Dr. Kerekes Péter vagyok, és Dr. Juhos József kollégám küldött.
- Jó napot kívánok. Csepregi Paula – nyújtja kezét és tessékeli befelé a vendéget, mert a szomszéd lakás felől motoszkálást hall, mint mindig, ha vendége érkezik.
Férfi parfüm illatát érzi, miközben a vendége leveti a kabátját, s felakasztja a tükör melletti előszoba fogasra.
Paula az ülőgarnitúra felé tereli a vendéget, aki útközben mosolyog a díszes ebéd teríték láttán.
- Kedves Paula, ugye szólíthatom a keresztnevén? Köszönöm. Tudom, hogy magának nagy csalódást okoz a megjelenésem, mert nem engem vár, ám biztosíthatom, hogy ezzel ellentétben, engem igen kellemes meglepetésként érint az ön személye. Elképzelni nem tudtam, hogyan kötődhet neves kollégám az ifjúkori szerelméhez annyi évtized után is, ám most megértem, én is képtelen lennék elfelejteni Paulát, még akkor is, ha sikeres házasságot, karriert és négy szép, egészséges gyereket tudhatok magaménak.
A nő arcán átsuhannak az érzelmek, az aggódás, mi történhetett Jozsóval, miért nem hívja fel, ahelyett, hogy egy ilyen bájgúnárt küld követként maga helyett, mint ez a Péter, aki csak mondja, mondja a magáét.
- Megkínálhatom egy itallal?
- Köszönöm, nagyon kedves.
- Whisky, konyak, meggylikőr? Esetleg édes vörösbor vagy száraz fehér?
- Ez a sorrend jó lesz!
Paula szeme már szikrázik.
- Csak vicceltem, kocsival vagyok, maximum egy kristályvizet kérek.
Péter aprólékosan körülnéz a lakásban, fel sem kell állnia ahhoz, hogy lássa a legapróbb részleteket is. Tetszik a látvány, még a nonfiguratív festmények színei is illenek a miliőbe. Igen, ez egy jómódú nő otthona, aki kényes magára és a környezetére egyaránt.
- Feltettem egy kávét is, hátha annak hatására a lényegre tér, kedves Péter.
Széles mosollyal figyeli a nőt, hiába, előbújik Paulából a kemény üzletasszony, az érzelmek nélküli tárgyaló partner.
- Látom, magának nem kell csokoládéba mártani a keserű pirulát, mert úgyis tudja, hogy keserű. Rövid leszek, kezdem a közepén. Juhosné, született Zelma asszony, befagyasztotta Jozsó körül a levegőt, úgy, hogy annak fojtásából kedves barátom sohasem szabadul ki, ha kirepül a családból. Bizonyára csak egy metszetét ismeri Jozsó életének, de nem ismeri, mint apát, akihez mindenkinél jobban ragaszkodnak a gyerekei, nem ismeri, mint egyetemi professzort, aki iránt rajonganak a tanítványai, nem ismeri, mint férjet, akinél nagyobb papucs nincs is világon. Látom, hogy a könyvespolcán ott sorakoznak a verses kötetei, tanulmányai, összegyűjtött esszéi. Ez nem véletlen. A lánglelkű álmodozó költőpalánta, akit maga ismer, azonban már régóta a múlté. Zelma mellett Jozsó megismerte a gazdagságot, a sikert, a népszerűséget, és bár a házassága, finoman szólva is, kihűlt, a válás gondolata részéről mindössze egy gyenge próbálkozás, melynek sikerében maga sem bízik. Vihar egy pohár vízben. Két dologra jó, egyrészt, álmodozzon magáról, mi lenne, ha együtt lennének magácskával, és élhetné a szegény, zseniális költő életét, másrészt ráébressze Zelmát, hogy hátrébb az agyarakkal, mert megunhatja a jó dolgát és magára maradhat, még akkor is, ha ő egyengeti férje karrierjét, szinte minden vonalon.
Paula szeme már párásodik a dühtől, melyet nem is akar titkolni. Nem is Jozsóra haragszik, hanem saját magára, hogyan hiheti egy pillanatig is az összetartozásukat!
- Jozsó gerincében csont helyett ötezresekből készült rolnik vannak, melyeknek nincs már önálló tartásuk, és Zelma asszony nélkül összecsuklana a barátom. És ő nem akar újat kezdeni, ott akar maradni azon a polcon, ahová felesége révén felkerült, sütkérezni akar a dicsfényben, félévente a televízióban vagy a rádióban riportot adni. Gyáva, mert nem meri magának elmondani, engem kér meg, hogy jöjjek ide, beszéljek helyette, persze, nem egészen azt, amit elmondtam.Tegnap reggel óta kedvenc neje oldalán Madridban rója az utcákat. Jogos a ki nem mondott kérdése, hogy tudni illik, miért vállalok ilyen megbízatást? Nincs jobb dolgom? Nincs. Független vagyok. Öt éve, a feleségem halála óta, szárnyaszegett madárként ábrándozom a repülésről. És együtt érzek minden földre kényszerített ragadozó madárral.
Paula az órájára pillant, fél kettő is elmúlt. Zsibbad a gyomra az éhségtől.
- Tölthetek még egy pohár kristályvizet? Mit szólna, ha kettesben ebédelnénk, ha már egész délelőtt főztem?
Csillan a férfi szeme:
- Tudja mit? Elfogadom a meghívását, és most whiskyt kérek, legfeljebb itt marad a kocsim. Majd holnap eljövök érte. Hacsak másként nem alakul az esténk.
Paula két pohár itallal a kezében megáll a férfi mellett:
- Egészségedre!
Csilingelnek a poharak. Hosszú lesz a mai nap. De megéri!
- A kávét már az ebéd után fogyasztjuk el,jó lesz úgy? – szabadkozik, de Péter csak nevet:
- Természetesen, az megfelelő időpont a kávézásra. Is.
Kép: net
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ismét egy nagyszerű írásod!
Gratula hozzá!
Most nem felejtem el az ötöst!
Pussz: emillio
Ja, aztán a tanultakat másnál kamatoztatja! :D
Persze! Mindig arra vagyunk kíváncsiak, ami rejtve van! És akkor meglepődünk, ha nem is olyan nagy szám és nem elégítette ki a kíváncsiságunkat. Addig nem nyugszunk, amíg ki nem hozzuk belőle a legjobbat! Aztán azon csodálkozunk, hogy mire lett hirtelen olyan büszke, amikor mi csak kedveskedni akartunk. Komolyan vette! :-)
Biztos volt valami rejtett ,,egzotikuma"! :-)))))
Na ez az... Életem "netovábbja", aki se szőke, se barna, csak kopasz. Lehet, hogy a kíváncsiság hajtott először, de akkor mi hajtott másodszor.... a többiről jobb mélyen hallgatni. :-)
Szia Yolla!
,,Az ész a fontos, nem a haj! " - mint ezt már tudjuk az örök zöld slágerből is.
A belső ami játszik, nem a külső.
Mindegy, hogy a haja milyen, előbb-utóbb úgyis vagy megőszül, vagy megkopaszodik! :-))))
pusz
Juli
Szia, Juli!
Rám is rám férne egy fekete hajó, még akkor is, ha alapvetően a szőkék tetszenek...
De ez nem kívánság műsor. Sajnos.
Az optimizmusunk legyen töretlen!
Pussz: Yolla
,,Az ész a fontos, nem a haj! " - mint ezt már tudjuk az örök zöld slágerből is.
A belső ami játszik, nem a külső.
Mindegy, hogy a haja milyen, előbb-utóbb úgyis vagy megőszül, vagy megkopaszodik! :-))))
pusz
Juli
Szia Yolla!
Ismét nem csalódtam írásodban.
Jó lenne, ha a fekete hajában ősz hajszálakkal megcsillanó herceg így tudna betoppanni letörölni a keserűséget!
pusz
Juli
Rám is rám férne egy fekete hajó, még akkor is, ha alapvetően a szőkék tetszenek...
De ez nem kívánság műsor. Sajnos.
Az optimizmusunk legyen töretlen!
Pussz: Yolla
Igaza van! Minek is szomorkodni. Még az ivásra is van ok ezek után. De jó lenne, ha minden kapcsolat, ami erőltetett így fejeződhetne be, és egy új ígéretes, minden szempontból tökéletesnek tűnő facér fickó jelenne meg az ajtóban és villantaná meg a lehetőséget, ajtóstól berontva bár, de nem hagyva szomorkodni. Mégis több, mint a semmi? :-)
Nagyon jó! Meghagytad az olvasónak, hogy ebből még akármi is lehet! :-)
Valóban meghagytam azolvasónak, hogy eldöntse, mi történik. Az is lehet, hogy pusztán leisszák magukat, d e az is elképzelhető, hogy reggel egymás mellett ébrednek.
Pussz: Yolla
Ismét nem csalódtam írásodban.
Jó lenne, ha a fekete hajában ősz hajszálakkal megcsillanó herceg így tudna betoppanni letörölni a keserűséget!
pusz
Juli
Nagyon jó! Meghagytad az olvasónak, hogy ebből még akármi is lehet! :-)