A családfő könnyelműsége 4. rész | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

A családfő könnyelműsége 4. rész

2010. szeptember 18. - Látogatók száma: 100

Károly, előzmények a családfő könnyelműségének okaira...

Előzmények a családfő könnyelműségére, ok mely odáig vezetett, hogy majdnem elvesztette a családját.

Találkozásukat az élet hozta, véletlen, mely összehozta őket. Károly - mint mindig -rohant egy céges értekezletre, Erzsébet pedig vásárlásból jött az egyik áruházból, s mit ad a sors, taxiba szerettek volna szállni, de senki se gondolta, hogy ugyanabba. Egyik oldalon Károly, a másik oldalon Erzsébet próbált beszállni, s miután látták, hogy ketten vannak, nem tudták eldönteni kié legyen.
- Ne haragudjon hölgyem! Én szálltam be előbb, és sietek, mert tárgyalásom lesz! - mondta Károly
Erzsébetnek felcsillant a szeme és azt mondta: - Ugyan már kérem én is sietek, várja meg a következőt! Végül is a taxin megegyeztek és együtt folytatták útjukat, de mikor kiszálltak tudták, hogy nem örökre váltak el.
Igaz szerelmük, és kapcsolatuk ezzel a kis taxis kalanddal kezdődött. Ki gondolta volna, hogy életük egyhangúsága és a mindennapok, homályba küldik e váratlan találkozás képét.

Házasságkötésük sem váratott magára sokáig, Erzsébet kapott egy férjet és egy szerető anyóst - Olgát - akire, anyjaként tekinthetett. Lányuk Karolina megszületése még jobban összehozta őket. Ezután azonban unalmassá vált az életük, mindennapi, monoton egyformaság, ami házaséletükre is kihatással volt. Igaz szerettek volna kistestvért Karolinának, de sajnos ezen a téren is voltak gondok....

Károly miután feleségétől Erzsébettől egyre messzebb került és kapcsolatuk kezdett megromlani, szerelmük és találkozásuk, már szinte csak emlékként élt, egyre jobban úgy érezte magánya mélyebb és mélyebb lesz. Anyagi gondjaik nem voltak, és mégis valami hiányzott a kapcsolatukból, a tűz, mely élénken tartotta azt.

Otthon felesége egyre tartózkodóbb lett vele, csak lányuknak élt, és picit az unalmas háziasszony szerepébe tetszelgett. Károly pedig úgy érezte, hogy egyre távolabb és távolabb kerülnek egymástól. Bár szerette feleségét, de mégsem volt igazán boldog és nem akarta, de egyre jobban kitekintgetett a házasság kötelékein kívülre. Ugyan nem történt komoly dolog, de ez sem váratott magára sokáig. Cégüknél volt egy rámenős hölgyemény, aki mindig elérte, amit akart. Látva Károly magányát, rá startolt, nem lehetett levakarni sem.

Egy nap mikor céges bulira készülődött, borotválkozás, kényeztető fürdés és alaposan kiválasztott ruha felöltése után a bulira indulva - sohasem gondolta volna, hogy italos mámorába, a buli hevébe olyat tesz, amit egy életre bánni fog, megteszi azt, ami talán sohasem történt volna meg, ha házasságuk nem zátonyok felé úszik.

Miután elköszönt családjától, beült autójába és elhajtott, hogy kollégáival egy nagyot bulizzon. Ekkor még ő sem gondolta, hogy élete gyökeresen megváltozik, s hogy harcolnia kell a családi békéért.

Aztán megérkezett a már javában folyó buliba és miután pár pohárkával lehörpintett a kollégákkal, egy picit ittas hölgy kérte föl táncolni, az a kollegina, aki már próbálkozott az irodába nála. Heves táncba kezdtek, és ekkor engedve az ital és a buli hevének, megtörtént az, amit lehet, hogy elkerülhetett volna, szobára vitte az irodai kolléganőjét, aki igencsak szemrevaló teremtés volt és a férfiak, mindig összesúgtak a háta mögött. Akkor elkövette élet legnagyobb könnyelműségét. Ez a történet alapja és ebből következett minden...

Vége következik.

A cikket írta: Orsolya

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 12. 05:34
Kedves Kiki! Most nézem pont, hogy olvastad, köszönöm és megtisztelsz! Szép napot Orsolya
2010. szeptember 27. 12:34
egyre érdekesebb lett számomra az írásod, olvasom máris a befejező részt
gratulálok előre is hozzá
:)
2010. szeptember 22. 21:14
Katalina! Igaz és javítva vannak,már ha voltak benne....! katalina öröm számomra, hogy olvasol és véleményed nagyra értékelendő! köszi szép estét Orsolya
2010. szeptember 22. 19:02
Igazi jó történet, s igaz, ilyenkor kit is kell sajnálni? Szegény férfiakat, akik hagyják magukat elcsábítani?
De hallgass Évára, mert a hibák lerontják a jó témát is...
Szeretettel: Kaalina
2010. szeptember 19. 20:29
Nos Eva! Én isszoktam kritikát írni, van aki elfogadja és van aki nem, igaz ritkán! Viszont köszi az őszinteségedet, ideje nekem is az lenni, úgy igazságos.... üdv Orsolya
2010. szeptember 19. 10:23
Elolvastam a történetet és az a meglátásom. Valami mindig elkezdődik valahol, hogy mi lesz a folytatása? Nem újdonság számomra. Az ital "jó hatással van" az eldöntetlen kérdésekre. A hangulatot korbácsolja, fel a magas égig. Ki foglalkozik azzal, akkor, hogy mi lesz utána. Az "irodában" általában dolgozni kéne! Hogy mégis van szemünk, és látunk? Jó, mert különben hasra esnénk. Akarta az a kis hölgy, hogy oda vigyék, amire már vágyott. Ő elvitte. Volt egy-két szép percük. Könnyelműség?! Ezekből a könnyelműségekből adódnak az élet "nagy" tragédiái. Mert mi annak nevezzük őket. Pedig, ki tudja, lehet, hogy ők tették jól!
2010. szeptember 19. 10:07
Jaj, drága kicsi Orsolyám! Imádlak, szeretlek, de nem tudom elviselni mennyit vétesz a szép magyar helyesírási szabályok ellen! Én már csak ilyen maradok. Megrögzött, nem megalkuvó. Ez nekem fáj!!! És most elolvasom az írásod, félre téve minden zavaró tényezőt. Igyekszem a tartalmára koncentrálni.
Megbocsátasz?! Remélem, de annyira jó lenne, ha "díjazdád" az őszinteségemet, és nem akadnál ki ezen, "mely" annyira bántja a szemem.
Még egyszer bocsánat!
2010. szeptember 19. 08:14
Monic! Örülök, hogy olvastál! Legyen szép napod! Orsolya
2010. szeptember 19. 07:52
Őrült jó!!!!! Van érzéked az íráshoz, és a témaválasztás is aktuális!!!!
2010. szeptember 18. 19:53
Ada! Próbálkozok és biztatásod példaértékű, az ilyen embereket díjjazom! Köszi Orsolya
 
2010. szeptember 18. 19:19
Orsolya! Így tovább! Még, még sokat írj!!! :)
Gratula!

Ada:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: