A családfő könnyelműsége 5. rész
Látogatók száma: 126
Milyen egy anya szíve? Minden anyai érzelemmel megáldott ember így reagált volna! A történet végkifejlete.
A család készülődött a kisember születésére. Boldogságukat csak Károly félrelépése árnyékolta be!
Már kialakították a kis szobát a babának, Karolina rendezte be és alig várta, hogy megszülessen kis testvére, aki a jóslatok szerint kisfiúcska.
Nem sokkal a kiírt idő előtt a picinyke gyermek ifjabb Károly, megszületett és hamarosan haza is vihették a babát.
Olga ott volt, hogy segítsen nekik és sokat beszélgetett Erzsébettel, aki még mindig nem tudott megbocsátani Károlynak.
Egy nap Erzsébet már nem bírta és Olgának azt mondta:
- Anyuka! Jó lenne, ha Károllyal kibékülnénk Igaz - e?
- A gyerekek végett is rendeznénk a kapcsolatunkat, az lenne a legjobb!
Olga örömmel hallgatta és csak ennyit mondott:
- Te tudod, te érzed kislányom!
Károly a munkahelyéről hazajött, leült és hosszas beszélgetésbe fogtak, hogy a történteket átbeszéljék, után kibékülés útját választották és fátylat tettek a múltra.
Másnap hétvége volt, mindenki jó kedvűen ébredt Karolina a kistestvérét fogta és etette, amikor csöngettek az ajtón...
A gyámhivataltól keresték őket. Károly tudta, szinte érezte, hogy mi ügyben.
Leültek és a hölggy a következőket mondta:
- ... Károly Önnek házasságon kívül született egy kislánya Bianka, legalább is a születési anyakönyvi kivonatban ez áll!
Károly a feleségére nézett és azt mondta: - Igen! Mi a gond ezzel?
A gyámügyis folytatta:
- A kislány édesanyja lemond a gyermekről, mert nem tudja fölnevelni és nekünk hivatalból meg kell kérdezni Öntől fölvállalja - e a gyermeket, ha Ön úgy dönt, hogy nem vállalja a nevelését, akkor árvaházba kerül!
A szülők, a nagyi és Karolina ledöbbentek. Károly meg akart szólalni, de felesége megelőzte:
- Hol van a gyermek? Itt van?- mondta határozottan.
A gyámügyis hölgy kiment az autóhoz és miután belépett karján egy pár hónapos kis csecsemővel, aki teli szájjal nevetgélt. Mikor Erzsébet meglátta azt mondta:
- Ez a kis lány a családunkba fog fölnőni, szeretni fogom, mintha a sajátom lenne! - Károly eldöbbent.
A gyámügyis hölgy a karjába adta a kis csöppséget, Erzsébet rögtön a szivébe zárta. Innentől nem volt kétséges, a papír formaságok elintézése után, immár három gyerkőcös nagy család lettek és Erzsébet példát mutatott szeretettből, az anyai ösztönökből!
Hiszen egy gyermek, ha nem is vérszerinti, ő nem tehet a szülők hibájáról és neki is szüksége van családra. Örökbefogadták és ma is velük élnek gyermekeik.
Vége.
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi. Éva
legalább a kis csöppségnek lesz lehetősége egy újabb életre
jó volt olvasni történeted
:)
Gaboca! Mindig is értékeltem az őszinteségedet és most is ezt teszem! Köszönöm, hidd el igyekszem és bár sokan azt hiszik az én életem habostorta volt, nos ez nem ilyen egyszerű, de lehet, hogy ezt is megírom egyszer és kíváncsi leszek akkor hányan cseréltek volna velem! Örülök, hogy ovastál és megtisztelsz véleményeddel! Legyen szép napod Orsolya
Mindent elviselünk, túlélünk, ez a sorsunk. Miért tesszük ezt? A gyerekekért, a jó párunkért...magunkért.
Nem bántani akarlak, ha keményebb vagyok, de nem szeretném, ha bontakozó tehetségedet befolyásolná a verseny, a mennyiség.
Értékes ember vagy és ezt szeretném látni az írásaidban is.
Tudod, a gyerekeinket is azért szidjuk meg, mert szeretjük őket.
A történeted nagyon jó, a vége pedig szívhez szóló. Persze, nem tanulmány, írhattad volna tanácsokat is meg kell fogadni.
Puszillak
1. Nem nyilatkozott az apa, ezért a kicsi anyakönyvében nem állhat az ő neve.
2. A gyámügyes először behívja a feleket, csak utána megy környezettanulmányra.
3. A gyámügyes csak úgy blindre nem hurcolász a kocsijában gyerekeket.
Nem véletlen, hogy az írók akár több éven keresztül készülnek egy-egy írásra. Azért, hogy az megállja a helyét és ne tartalmazzon olyan hibákat, mint amiket itt olvashattunk.
Nagyon szépen fejlődsz, de még mindig csak a mennyiség a fontos.
Nem ártana olyan programmal írni a novelláidat, ahol van helyesírás ellenőrzés.
Borítsunk /tegyünk fátylat ezekre a kis bakikra, a sztori jó.
Pinokkió